Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Hírek

temperature of the Laké Szelid is between 15.6 (VIII. 23.) and 29.5 C° (8. VIII.) (Table 1—2.). We measured the layertemperature on various occasions and the graphicon of August 9 (Table 3.). Our quotations concerning direction and strenght of the wind as comparisons later showed — were very useful for the understanding of the phenomenas in the life of the lake. The low transparency degree of the water (25—30 cm) is due to the rich phytoplancton and not to the eventually flowing anorganic matter. From the chemical point of view, the lake Szelid belongs to the a-limno-halin type lakes. (Table 4.) Remarkable is the considerable iodine-content ofjthe water, which was formerly between 3—600 y. As a limno-halin type lake, it has a place between freshwater and saltwater. This is pictured in the comparison of the Danube and Adriatic-graphicon. I. always found the hydrogenion-concentration of the water on various places and depths (9.36) and contrary to researches in 1943, it shows a decrease. I could not regurarly study the changes of the dissolved oxygen in the water. The comparing table shows the temperature another factors, which can eventually influance the O

a content. The dissolved 0

2 content of the upper layer was in average 8—10 mg/lit and only once 1.51 mg/lit. The species — number of the zooplancton serving as nutrition for fishes — decreased since our researches of 1943 (Donászy 1946). From the point of view of fishnutrition the Chironomus had a great part during August. The phytoplancton : I observed three times water blossoming. The Cyanophyceae-species generating the water blossoming, were: Anabaena circinalis Rabh. and Anabaena sphaerica Bem. and Flag. Szeged vidéke szikes tavainak Marynidál. Dr Gelei József (Német nyelvű szöveg 107. o.) U. D. C. 593.17(439.181 Szeged) A Marynidák hosszabb-rövidebb ideig csőlakó állatok ; egy faj a M. umbrellata n. sp. kivételével, ez planktonikusan él. Csövet jóval a cystából való előbúvás után építenek, addig vagy szabadon úsznak, vagy lassan mászkálnak, csövüketj is könnyen elhagyják. A csőben, az eddigi felfogással ellentétben, mellső testvégüket rejtik és a csőből kiálló testrész a hátsó fél. Ez is ellentétben áll az összes többi csőlakókkal, mert mások hátsó végükkel rejtőzködnek és mellső felükkel nyúlnak ki a szabad víztérbe. Az ellentét azonban dialektikusan abban oldódik fel, hogy a többi csőlakók által keltett vízörvény a környezetből kívülről: a víztér belsejéből tart a cső végére és mellette a cső bázisa, általában a substratum felé folyik, holott a Marynidáknál az áram fordítva a substratum felől jövet érinti a cső végét és onnan elsodródik befelé a szabad víztérbe. Ez az ellentét azonban csak látszólagos és mindjárt azonosságban oldódik fel, ha az áramnak az állat fejvégéhez való viszonyát vesszük, mert akkor a Marynidáknál ez az állat fejvége felől jő és farki vége felé megy be az áram, mint amott a Stentorok vagy a Perithrichusok esetében. Az állatnak csőbe búvó mellső fele gyűszű, kúpos, vagy tojásdadalak, kiálló hátsó fele azonban lemetszett és a testvég egy felcsavarodott ormány (mycteros) képében ugrik elő. Az ormányt a szájrész mindig kissé jobbfelé eltolja. Az ormány rejti magában a lüktető hólyagot és az ormány hátsó lapfelületén nyílik a pórus excretorius és mellette a cytopyge, apicalisan pedig egy körlegyezőhöz hasonló merev csillósor egyetlen öve állja körül (lásd 1. ábra). Az állatok egyetlen kivételes jellemzője, de a különleges sessilis életmód következménye, hogy a szájnyílás hátra tolódott az ormány tövére és egyben a test hátsó bal szegélyére s a cytopharynx ennek megfelelően a testben hátulról előre halad, lepányvázó rostjai is a mellső testvég oldalfelének tartanak. A szájtölcsérben sűrű csillózatból Tcét kefeszerű szerv (penniculus) van, melyek a tölcsér hasi-, ill. háti oldalán elhelyezkedve, egymással szemben fekszenek és összeműködnek. Táplálékuk a víz baktériumhacillus világa s így a vizet tisztítják. A testfelületet kettős csillókból álló sürü csillózat borítja, mely a törzsnek csőből kiálló részén és az ormány oldalán sűrűbb és magasabb, mint egyebütt, az ormány tövének a szájhoz vezető csíkján pedig törpébb. A csillósorok balra tartó spirálist alkotnak ; a spirális dülése fajonként jellemző. A csillósorok a hasoldalon éles varratvonalat alkotnak, a szájrés mindig a varratvonaltól balra esik. Igen jellegzetes a neuronemarenászerük is. A csillók töve nemcsak a csillósor hosszában, hanem harántul is rendszeresen össze van kötve, amiből a csillók szabályos eloszlása folytán egy olyan neuronemarács keletkezik, melyben nehéz kiigazodni, vájjon a csillósorok jobbra, vagy balra tartanak-e? A mag rendszerint gömbölyded, gyakran az ormány tövéhez közel fekszik. Egyetlen piciny mikronucleuszuk mindig feszesen simul a makroneclusz felületére, sőt kenyérformán ellapul rajta. A lakócső puha, laza kocsonyás anyagból áll, melynek friss keletkezésű külső puha vége az állat kibúvása után gyakran össze is csuklik. A legtöbb faj áteső fényben koromfekete, ráeső fényben azonban átlátszatlan, fehéres-szürke. Ez a kétféle fényhatás a testet telezsúfoló erős fénytörésű kristályhalmazattól és ezenkívül a barna, vagy sötétbarna pigmentszemecskéktől származik. A kisebb fajokban csak a hátsó testfélen, esetleg csak az ormányban, sőt ott is csak az ormány hegyén találjuk a fénytörő kristályokat és a pigmentet. A víztér rövid tartama folytán kivétel nélkül minden faj rendszeresen betokozódik. A cysta-állapot még azt a jelentős feladatot is betölti, hogy az állat a cystában szaporodik és ott is párosodik ; ez utóbbi célra ketten fokozódnak be. A tokképzéshez a fénytörő állomány nagy részét felhasználják ; innen van, hogy a cystából előbúvó állatok világosabbak. Az új fajok rövid jellemzése. Aí. galeata. (2—3. ábra.) 150—250 /j hosszú, 170— 230 n széles fekete állat, katonai harci sisakformával. Törzse a száj magasságában gallérosan széles, a gallér szájréshez menőleg kimetszett. Ormánya, a disznó ormányához hasonlóan, szintén szélesedő. Ormánya tövében van a szájrésbe futó körárok. Az ormányperemi merev csillósor a rendes csillóknál nem hosszabb. A törzs közepén mintegy 200 csillósor halad át. Barna csövet épít laza kocsonyás állományból. Gyakori; kitartó, szabad úszó. Aí. grisea (4—5. ábra). 160 n hosszú, 135 /u széles, szürke állat, a törzs végén és az ormány végén barna-fekete szemcsékkel. Törzse és ormánya hengeres, hátsó végén nem szélesedik. A szájrése előtti kimetszés hosszában áll. Ormánya merev, peremsörtéi hosszúak. Ritka állat. Aí. umbrellata (8—9. ábra). Hossza 100—140 n, szélessége 110—150 fi. Planktontikusan szabadon úszó, soha meg nem telepedő, csövet nem építő állat. Barnás-szürke. Hátán egy kis halvány pigmentfolttal. Meduzaszerűen elszélesedő, kövér lencsére emlékeztető, néha mozsárfejhez hasonló széles állat, melyen az ormány alig vehető észre. A testközépen 90 csillósor fut át. Ormányperemi merev sörteöve rövid, psillós. Cystában szaporodik. Szeged körül gyakori, Erdélyben a gyengén sós agyagos pocsolyákban is található. Aí. cardioides (10—12. ábra).150 n hosszú, 130 n széles fekete állat. Fekete szemcsézete a csillósorok szerint némileg rendezett. Szívformájú; törpe, rézsútosan tompított ormánnyal. A törzsnek nincs peremszéle, a szájrés tehát nem rejtett, előtte kimetszés nincs. A testközépen átfutó csillósorok száma 80. Ormányperemi merev sörteöve rövid. Durva, egyenetlen felületű tömött csöveket épít, lakóhelyül végkamrával. Szabadon, kitartóan úszik, de igen thigmotaktikusan viselkedő. Kevésbbé gyakori, mint a M. galeata. Aí. atra (13—14. ábra). 90 n hosszú, 60 széles. Tojásalakú fekete állat. Szájrése a törzs hátsó peremén teljesen szabad. Ormány^ jól kiemelkedő kerekded szemölcs. Csillósorai száma a szájtól balra eredőket nem számítva, 44—50. Ritka állat, csőépítését nem láttam, de valószínű, igen thigmotaktikus lény. Ormányperemi sörteöve alig hosszabb 3 csillóknál Aí. ovata (15—20. ábra). 40—110 n hosszú, 30—80 n széles. Szürkésbarna, jól átlátszó, minden részletében jól észlelhető állat. Színes és színtelen szemcsézete a törzs hátsó végén elmosódó övben és az ormányon található. Ormánya rézsútosan lemetszett kis szemölcs ; peremi sörtézete hoszszú. Mintegy 30 csillósor fut végig a középvonalon. Nagyon elterjedt, gyakori és igen variábilis lény. Hosszú, teljesen üreges, gyengén barnás csövet épít. A tenyészedény egy-egy 157