Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - JÁSZFALUSY LAJOS dr.: Adatok a Duna szentendrei-szigeti szakaszának és mellékpatakjainak halászati biológiai viszonyaihoz

emelőháló, a tápli, a milling, a bálin (kecsegeháló vagy tükörháló), a dobó vagy pendelyháló, a varsa és a véghorgok. A gyenge fogási eredmények arra engednek következtetni, hogy a halászok megélhetése, a Szövetkezet fennmaradása is veszélyben forog, miért is célszerűbb ezt a Dunaszakaszt horgászoknak bérbeadni, annál is inkább, mert a Budapestre járó dolgozó nép lakja ezt a vidéket, akik szabad idejükben — horgászás közben — kellemesen elszórakozhatnak a vizén és vízparton. A halászati biológiai vizsgálatok és Légér (24, 25) természetes vizekre vonatkozó kiértékelési táblázata és képlete alapján a váci Dunaág km-kénti halhústermőképességét évi 1800 kg-ra becsülhetjük, az egész ágnak pedig 64.800 kg lehet a halhúshozama. Tehát az évi kat. holdankénti halhústermőképességét 25,8 kg-ra becsülhetjük, ebbe nincsenek beszámítva a vonuló halak. Ezzel szemben a Szentendrei Dunaág évi km-kénti halhústermőképessége 1470 kg, az egész ágé 44.100 kg és évi kat. holdankénti halhústermőképessége 27,9 kg, melybe szintén nincsenek beleszámítva a vonuló halak. Annak ellenére, hogy a szentendrei Dunaág átlagszélessége kisebb, mint a váci Dunaágé, kedvezőbb hidrobiológiái és hidrológiai viszonyai jól megmagyarázzák nagyobb termőképességét. Az alábbi táblázat összefoglalóan szemlélteti a kiértékelés adatait. Dunaág E 03 £ b*> "S! c QJ •9 Sc o -C re b/3 £ Jr e e 4

1 5 J? 2 ? -o re E £ c évi halhústermőképessége kg-ban (P) P = B (Sz — m) képlet alapján Ö.-SS* o X o o H re -9 •< = xi "5" km-ként kat. holdanként Váci Dunaág Szentendrei Dunaág B VI B = VII 36 30 2504 1578 400300 300 210 1800 1470 25.8 27.9 7 Ha már most figyelembe vesszük a Szövetkezet által kat. holdanként kifogott halmennyiség (2,1 kg) és a teoretikusan megállapított évi kat. holdankénti halhústermelőképesség közötti különbséget, akkor kitűnik, hogy ezt a Dunaszakaszt a halászat szempontjából alig használják ki, ami csakis a jó szervezés, munkaszeretet és nem utolsó sorban a halfogóeszközök hiányosságának tulajdonítható. (Folytatjuk). Mi gyakran ismételjük, hogy a szocializmus felszabadítja és meghatványozza a dolgozó nép teremtő erejét. De amíg a dolgozók ezt felismerik és a gyakorlatba is át tudják vinni, addig a régi, az ócska, a megszokott veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egyszer ez az egyik legveszedelmesebb ellenségünk. RÁKOSI 146