Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - MUSZAKALY LÁSZLÓ: Felszíni vizek lassú és gyors szűrése

addig amíg a szennyeződésből kialakuló hártya át. nem szakad, nem bírva tovább a terhelést. Ábránk vizsgálatából, — amelyen finom, közepes és durva homokra vonatkozó kísérleti eredmények vannak feltüntetve — megállapíthatjuk, hogy a durva szemű homok az említett gazdaságossági határon belül nagyobb vízmenynyiség szűrését biztosítja, mint a finomabb. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy a finom homok beépítése után gyorsabban helyezhető üzembe, mint a durva, mert azonnal felfogja a szennyeződéseket szemben a durva szemű kaviccsal, amely csak akkor lép működésbe, amikor már eléggé eltömődött. Leviel vizsgálatából azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a gyors szűrőnél a közepes szemnagyságú szűrőanyag a legalkalmasabb. mert ez biztosítja aránylag a legnagvobb vízmennyiség • áteresztését és ugyanakkor nem szükséges tiil nagy idő az üzembeállításához. A súrlódási veszteségek mellett nagy figyelmet kell fordítanunk a tisztítandó víz tömítő hatására is. A víznek ez a hatása függvénye az előzetes kezelésnek. Ha csak a koaguiációs folyamat játszódik le, akkor a víz tömítő képessége jelentősen növekszik és gyakrabban teszi szükségessé a szűrő mosását mint a folyóból közvetlenül vett nyers víz. Ha a koagulált pelyheket leülepítjük, akkor az egyes mosá sok közti időt növelhetjük és két mosás között az eredeti vízmennyiség 5—6-szorosát tisztíthatjuk. A tulajdonképpeni szűrők tervezésénél a legújabb időkben a vízhozamok adagolásának önműködő szabályozására és lehelő legkeve sebb számú és legegyszerűbb szerelvény alkal mazására törekednek. Igv pl. a megfelelő víz adagolást úszókkal, önműködően vezérelt sze lepekkel, vagy szifonokkal biztosítják, a felső vagy az alsó, vagy mindkét víziszin megfelelő szinten való tartásával. Vágy megemlíthetjük, hogy a korszerű berendezéseket csak három elzáróberendezéssel látják el; éspedig a szűri víz távozási helyénél, a mosóvíz és a leveg6 távozási pontjánál. Az iszap eltávolítása egy szerű nyiláson át történik, a nyersvíz befolyá sát közönséges szeleppel állítják le. Megemlékezünk még a szűrők fontos szer kezeti részéről, a szűrőréteg alátámasztását szolgáló berendezésről. A legújabb és legegy szerűbb szerkezeti elem az egyszerű lemezek bői kialakított kis csatornákat képező porózus kerámiai test az úgynevezett Aloxit. Ez a test adja az eddigi berendezések közül a legkisebb szerkezeti magasságot ugyanakkor, amikor minden csavar, kengyel stb. nélkül közvetlenül helyezhető a medence alapbetonjára Ezeknek a testeknek a porozítását kéfzitésiiV kor olvan gondosan ellenőrzik, hogy az üzem ben m'nden igényt kielégítenek. A gyorsszűrés útján nyert víz ellenőrzése lényegesen egyszerűbb, mint a lassú szűrésnél. Itt egyedül az előzetes pelyhesítést és a végső sterilizálást kell figyelemmel kísérnünk. Az utóbbit a szokásos szabványok szerint. Mindenesetre naponta meg kell állapítani a szűrt víz pH értékét. Bakteriológiai szempontból mondhatjuk, hogy a pelyhesítéssel egybekötött egyszerű 14 gyorsszűrő 95—100%-át távolítja el az élőszervezeteknek. A gyorsszűrők általában a szűrők üzemének egyik legjelentősebb részével, a szűrők mosásával ,/. R. Baylis foglalkozott a legbeliatóbban. Az egyes mosások közt eltelt időkre a következő összefüggést dolgozta ki: abol H = a két mosás közötti idő, 2,40 m súrlódási veszteségig, amely idő alatt a szűrt víz sohasem tartalmazott koagulált anyagot, C = az ülepítés utáni víz jellemzője, I) = effektív szemnagyság, amely eltér a Hasén által megállapított szemnagyságtól, P = a hézagtérfogat %-ban, ' B — a szűrési sebesség, n = 2,5 és 3,5 között változó kitevő, a mosás hatásfokának megfelelően. A legnagyobb érték a legjobb mosásnak felel meg. Ez az összefüggés vezette Baylist a pelyliesítésnél a szilícium használatára. Számtalan kísérlet után elérkezett egy pillanathoz, amikor a 0 6 mm szemnagyságú és 75 cm vastagságú homokrétegen való szűrés hosszú ideig tartott, normális sebességek mellett, kivéve bizonyos idős"akokat, amikor a pelyhesedés rosszul játszódott le. Ebben a pillanatban a H csökkenésének elkerülésére a sebesség csökkentésére (B) gondolhatott volna — ami szerkezeti kérdés —, vagy pedig nagyobb porozitású anyagot (P) kellett volna alkalmaznia, ami szintén a sebesség csökkentésére vezetett volna. Baylis azonban nem így járt el. hanem a szilícium alkalmazásával a pelyhesedést elősegítette, s ezzel egyszerre tudta növelni a D, P és B értékét, azaz egv még nagyobb szemcséjű homokot vehetett fel és ugyanakkor igen jól ki tudta mosni a vizet (n). A sebességet így 234—300 m/napra növelte úgy. hogy közben teljesen tiszta vizet kapott. Ennek a sebességnek jellemzésére megemlítjük, hogy Hardin 1942. évi kimutatásában — mely 56 100.000-nél nagyobb lélekszámú városra vonatkozik a gyors szűrők sebességét 120 m/nap értékben állapította meg. Baylis kutatási eredményeit gyakorlatilag is hasznosította, amikor bevezette a felszíni mosás módszerét, felszíni fix mosóberendezést létesítve, amivel majdnem tökéletesen megvalósította a homoknak és a benne keletkezett iszapgócoknak szétválasztását. Hasonló alapelvű, de forgó rendszerű szerkezet a Palmer-féle, amely csak egytizedét fogyasztja az előző rendszer vízfogyasztásának, viszont kétszer akkora üzemi nyomást igényel, mint az. # Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a bruxellesi kongresszuson a lassú és a gyors szűrőkkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat a legújabb kutatások alapján részletesen ismertették és megvitatták.