Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - PÁKOZDY VERONIKA, UNGÁR TIBOR és VÁRADI F. PÉTER: A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. (Szeged.)

10 mm Fig. R. ábra. A) Nehézásványok. B) Sötétásványok. C) Fajsúly. A) Heav.i/ mineraU. B) Dark minemls. C) Specific gravity. vial megcseppentettük. A keletkező pezsgés a karbonát szemcséket azonnal elárulta. Melegítésre pezsegni kezdenek a nehezebben oldódó karbonát féleségek is. Ilyet alig találtunk. A fent említett módszerekkel a Maros homokjának sötétásivány részletéből a következő ásványokat határoztok meg: Amfibóh Lényeges mennyiségben szerepel, viszonylagos mennyisége a közepes szemcsenagyságnál a legnagyobb. Oszlopos kifejilődésű, teríminális lapjai szabálytalanul letöredtezettelk, színe barnás-sZiüi'kés. Hasadozott, de láthatunk harántelválási vonalakat is. Gyakori a barna, vörösbarna, baaaltos amifiból. Nagyon sok szem mutat erős vegyi elváltozást, a keletkező klorit sokszor betölti az ásványszem egy részét, sőt a helyét w elfoglalhatja Kettőstörése közepes, a baaaltos amfibolaknál lényegesen magasabb. A kloritosodott példányiaknál ez nem észlelhető. Erősen pleokroos. Előfordul egy kékes, szürkés, iboJyaikék változat (alkáliamfibol). Apatit. Kevés, kicsiny, legömbölyödött szemek, néha zömök oszloptöredékek. Zárványként gyakoriak, ekkor hosszú, vékony tűket alkatnak. Általában színtelenek. Arany (1). Ráeső fényben vizsgálva, erősen fémfényű, zlöldessárga szálacska, elég nagy, a 0.2 —0.1 mm-es frakció ásványai közt ezerepei. Biotit. Barna, feketésbarna, a mállott barnászöld, néha szürkés. Tompa fényű, néha egészen sajátos ezüstös színnel, esetleg bronzos csillogással. Kerekre koptatott szabálytalan pikkely. Pleokroizmu&a igen erős. Csiszolatban, keresztezett nikolok közt nagyon erősek interferencia színei. Igen gyakoriak benne a zárványok: ércszemek, finom rutil tűk, apiró cirkon kristálykák, melyek körül a jellegzetes pleokroos udvart találjuk. Disztén. Igen vékony, megnyúlt, léc alakú oszlopocskák. Színük halványkék, fénytörésük igen magas. Ellentállóak, az oszlopok élei élesen megmaradtak, letompulást, legömbölyödést alig mutatnak. Nem pleakroosak. A hossztengely irányában a hasadás megfigyelhető. Epidot. Apró szieimelk 0.2 mm-ig. Legömbölyítettek. Gyakran szerepelnek zárványként. Hasadásuk erős. Pleakiraizmiusiuk jól megfigyelhető. Csiszolatban erős interferencia színak lépnek fel. Gránátok. Rózsaszín, kevéssé kopott, izometrikns szemcsék, rideg, kagylós törésű felületekkel. Igen gyakran felismerhető az eredeti kristályforma rombdodekaeder és deltoiddodekaeder. Gyakori a zónás felépítés. Színük igen változó: rózsaszín piros, lilás, sőt -néha sárgás, barnás. Csiszolatban izotropok, így keresztezett nikolok között teljes a kioltás. Zárványok igen gyakoriak: Folyadék- és gázzárványok, sötét ércszemek, finom tűs apatitok sok gránátszemben megfigyelhetők. A gránát a Maros homokjának minden részletében megtalálható, de különösen sokat szerepel a 0.1—0-2 mm-es részben. Hipersztén. Szintén lényeges alkatrész, mint az amfibol. Oszlopos alakját általában megtartotta, bán- a terminális lapolk letöredeztek. A prizma szerint kitűnő a hasadása, de észlelhető a jellemző harántrepedés is. Színe barnás, szürkészöld, az amfibolokénál kevésfbbé intenzív, pleokroizmuisa mindig jól észlelhető. Gyakran mállik és ilyenkor vasérc, klorit jelenik meg az ásványszemben. Kassziterit. Kávébarnán áttetsző, majdnem fekete, igen erős, szinte gyémántfényű, hibátlan négyzetes oszlop, vége letöredezett. Ritkábban jelenik meg a közepes szemcsemagyságú frakcióban. Magnetit. Mágmesrúddal kivonva különítettük el a többi, hasonló megjelenésű, opak ércszemtől. Eléggé legömbölyödött, aránylag kis szemcsékben jelenik meg, erős, kékes fémfénnyel. Néha a, mállás folytán vöröses barna vashidroxid réteg vonja be. A kezdődő mállást gylakran észleljük az ói-szemcséken, ilyenkor erős fémfénye letompul. Olivin. Rövid prizmás, de szélein erősen lekopott. Rossz hasadási vonalak, harántelválás jellemzi. Szine halványzöld, gyakran barnás vöröses árnyalattal. Igen gyakoriak belsejében a vasércszemcsék. Nem pleokroos. Keresztezett nikolok köpött igen élénk interferencia színek jelennek meg. A legtöbb szemcse igen erősen szerpentinesedett. Menyisége a Maros homokban közepesRutil. Apró, 0.2—-0.05 mlm-es oszloptöredékek. Törési felületük éles. Igen gyakori a biotitban és kvarcban zárványként. Színe vöröses, néha lilás árnyalatú gesztenyebarna. Kis töredékek az igen magas fénytörés miatt feketék. Pleokroizlmusa kicsiny átlagszemcse nagysága miatt nem észlelhető. Viszonylag tekintélyes mennyisége nehezen bomló voltáéval magyarázható. 88