Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Kivonatok

Kétféle mintavevő készüléket használtak. Az egyik egy nagyobb hengeralakú zárt test, benne a mintavevővel és egy szeíepszerkezettel, mely a hordalékos víz útját zárta, illetőleg nyitotta. A készüléket zárt helyzetben eresztették le a kívánt mélységre, ott a szelepet légnyomással nyitották, majd megtelés után zárták. Térfogata 750 köbcentiméter. A másik készülék is hengeralakú cső, melynek két végét szelepszerűen gumilabdák zárják le. Ezekat egy emelőszerkezettel lehet nyitni, illetve zárni. Ezt a készüléket azonban nem tudták jól használni és csak a külső ágban végeztek vele méréseket. • A sebességméréseket, valamint a fenékről való hordalékminták vételét az ismert módon végezték. Mérték a Szél sebességét és irányát is, de (hőmérsékletet nem mértek. A begyűjtött adatokat a vicksurgi kísérleti állomás talajmechanikai laboratóriumában elemezték. Az elemzés menete nagyjában azonos volt a meyersvillei mérésekkel kapcsolatban ismertetett eljárással. A hordah'ikméréseket 1938-ban 23 alkatommal végezték, de nem igazodtak előre kiválasztott vízállásokhoz. A délnyugati ágban 213, a déliben. 23, a külsőben 20, az elágazás felett 3 mérést végeztek. A vízmintavételek száma egy-egy mérés alatt 6—8.'i között változott, összesen 1558 vízmintát elemeztek. A nyers mérési adatokat táblázatokba foglalták és grafikonokon tüntették fel. Egy ábrán légi felvétel alapján mutatják be a mérések helyszínrajzát, egy másik ábrán a Mississippinek a carroltoni vízmércére vonatkozó lefolyási görbéjét tüntetik fel az 1938. évre. Ebbe bejelölték a mérések időpontjait. Kül<>n ábrák adják meg a mintavevők szerkezeti vázlatait. A tanulmány nem bocsátkozik elméleti fejtegetésekbe. Eredményeit a következőkben foglalja össze: a) A víz- és hordalék eloszlása a 3 főág között független a folyó vízállásaitól. b) A lebegtetett hordalék töménysége is független a vízállástól és inkább a mellékfolyók hordaléktöménységének függvénye, míg a durvább szemcséjű lebegtetett hordalék határozottan a helyi hidraulikus tényezőktől függ. c) A finomabb hordalékaIkatrész(*k az egész szelvényben közel egyenletesen oszlanak el, a durvább szemcséjű anyag és a nagyobb töménység azonban a fenék közelében található. Minthogy azonban a felszín közelében a vízsebességeik nagyobbak, ezért a szállított szilárd anyagmennyiség nagyjában egyenletesen elosztva vonul !e az egész keresztszelvényben. d) Mindez arra vall, hogy az ágak elzátonyosodásál nem a finom, hanem a fenék közelében levonuló durvaszemcséjű homok okozza. Az eredmények alapján a jelentés kívánatosnak tartja, hogy: a) A további vizsgálatok során nagyobb fontosságot szenteljenek a fenéken szállított durvább hordalék mérésének. b) A méréseket ki kell terjeszteni a lefolyási görbe fontosabb pontjaira is. c) Nagyobb fontosságot kell tulajdonítani az egyes vízminták, mint az összeöntött vízminták elemzésének és a szemcseelosztást is lehetőleg minden egyes vízmintára külön kellene megállapítani. Tőry Kálmán. VERBESTEL J. B.: Ion kicserélők. (Les échanqeurs d'ions. — La Technique de l'Eau. II. évf., 1948/5. — 9. sz. — 19 o„ 14 á„ 3 t„ 1 fk. — D, C: 663.632.48) Az első közleményben a szerző a különféle természetes és mesterséges ionkicserélő anyagokkal foglalkozik. Rámulat arra, hogy a természetes eredetű szerves anyagok kémiai tartósságuk hiánya miatt nem alkalmazhatók az iparban. Ezután a szerves eredetű kationkicserélők előállítására, majd végül egy metapheniiléndiamidból felépített anionkicserélő készítésére ad egy-egy példát. A következőkben az ionkicserélők teljesítmény meghatározására igyekszik standard módszert adni. Eljárást közöl mesterséges zeolilok különféle izzítási veszteségeinek meghatározására és értékelésére. Ismerteti azokat a megfontolásokat, melyek a teljesítményi adatoknak térfogalegységre vonatkoztatását teszik szükségessé. Módszert ír ie a szemcseelosztás meghatározására. A teljesítmény meghatározására meghatározóit töménységű [1/50 n] CaCh oldatot alkalmaz és közli a szükséges készülék leírását ,s rajzát. Ismertet egy „dinamikus meghatározási módszert", mellyel az ionkicserélők üzemi alkalmazására lehet képet kapni és egy „statikus módszert". A kicserélőképességet az ionkicserélőanyag literenként megkötött CaCOa grammjaiban adja meg. Ez az adat az ismert anyagoknál 20—50 gr CoC03/liter között mozog. Ezen anyagok konyhasószükséglete 3—4 gr NaCI/gr CaOs, tehát a konyhasót regenerálásnál 2.5—3.5-szeres feleslegben kell alkalmazná. A savas regenerálás savszükséglete az elméletinek kb. 2.5-szerese szokott lenni. A két utolsó folytatásban a szerző az ionkicserélés alapján működő vízlágyító berendezéseket ismerteti és közli az egyik berendezés méretezését. Végül ismertet egy teljes ionkicserélő (demineralizáló) berendezést. Értékesek a közölt irodalmi hivatkozások is. Almásy Andor. 61