Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - ALFÖLDY GYÖRGY: A maláriakérdés felszámolása Magyarországon műszaki szemmel

hajtására kötelezett intézmények és üzemek felsorolásával. Ezek lehetnek: városok műszaki ügyosztályai, gyár üzemek, falusi elöljáróságok, szovhozok, kolhozok, téglagyárak vasúti csomópontok igazgatóságai, vízierőkombinátok, kórházak, szanatóriumok, stbA felsorolt intézmények kötelesek a maláriaellenes vízimunkák költségeit évi költségvetésükben biztosítani és a munkák végrehajtásáról is gondoskodni• A vízimunkákat vagy saját munkaerőikkel, vagy a területükön működő talajjavítási (meliozációs) nemzeti vállalattal végeztetik el, amellyel szerződésileg megállapodást kötnek.. A talaj javítási nemzeti vállalatoknak tervezési és építési osztályai vannak. Ezek végzik a folyószabályozási, bel- és küivízrendezési, öntözési és a maláriael lenes lecsapolási munkákat. A maláriaállomások hidrotechnikusainak feladata a. munkálatok irányítása, ellenőrzése. A munkatervek összeállítása úgy történik, hogy a megbetegedési statisztika szerint jelölik ki az eltüntetendő állóvizeket, mocsarakat, a mederrendezésre szoruló természetes vagy mesterséges vízfolyásokat. Ehhez a területi maláriaállomás vízimérnöki osztályának természetesen olyan vízkataszterre van szüksége, amelyben a terület összes vizeinek műszaki és szunyogtenyészési (entomologiai) adatai szerepelnek és a felvétel időpontjának megfelelően ki vannak értékelve. A maláriaállomások vízimérnöki osztályainak egyik feladata e vízkataszter létesítése és állandó szükségszerinti kiegészítése. A munkatervben szereplő vízimunkákat az alábbiakban még részletezni fogom. Kárpát-Ukrajnán 1946 közepén szervezték meg a Kárpát-Ukrajnai Területi Maláriaállomást Ungvár ott, Munkácson és Beregszászon, ahol körzeti állomások létesültek. Mindhárom állomásnak van vízimérnöki osztálya. A kárpátukrajnai terület további három helyén maláriapontokat szerveztek- Ez is bizonyítja, hogy a szovjet egészségügy keretében milyen óriási fontosságot tulajdonítanak a malária elleni küzdelemnek: hogy ott, ahol azelőtt egyetlen maláriaállomás működött, ma egy központi álomás mellett két körzeti maláriaállomást tartottak - szükségesnek, sokkal nagyobb felkészültséggelA malária földgömbünk egyik legelterjedtebb és igen sok áldozatot szedő fertőző betegsége. Tulajdonképpen legjobban a meleg égövön dühöng, de Európában helyenkint egészen a 60. szélességi fokig terjedő szárazföldi klímájú földsávra kiterjed. Nyári izotermákkal kifejezve mind délen, mind északon a 15.5 C fokok közötti területsávon otthonos. Ezen az óriási területen él a föld lakosainak többsége. Magyarország szintén beleesik ebbe a területbe. A malária elterjedtségére jellemző, hogy hozzávetőleges becslések szerint földünkön 650 millió ember szenved bonn

e és évenkint általában 3,000.000 ember hal meg maláriában. A malária szó olasz eredetű (mai aria = rossz levegő). Magyarul mocsárláznak is hívják. A betegség" elnevezése a különböző nyelveken egyöntetűen azt bizonyítja (mocsárláz, pósláz, paludismus, Sumpffieber ,stb.) hogy már a történelem előtti időben ismerték a betegség és a mocsarak, állóvizek kapcsolatát mert ahol mocsarak voltak, ott többnyire a malária is fellépett. A régiek azonban a maláriás meg betegedéseket a mocsarak káros kigőzölgésének tulajdonították. Igen sok ember még manapság is ebben a hitben él. A maláriás megbetegedések első megjelenési helye valószínűleg az afrikai földrész lehetett. Európába Krisztus előtt az V. században hurcolhatták be, Görögország területére. A malária okozta láz és mocsarak kapcsolatáról először Empedokles tudott (Kr. e- 490—430-). Róla jegyezték fel, hogy a szicíliai Selinus városát a környékbeli mocsarak lecsapolásával megszabadította a maláriától. A malária történelmében mérföldkövet jelentett a chinin megjelenése. Egy Peruban otthonos fa kérgéből (china-kéreg) készített por, amelyet 1640-ben hoztak Európába és amellyel elsőízben gyógyították a maláriát. Azóta már különböző vegyileg előállított készítményekkel is sikeresén gyógyítják (atebrin, plasmochin, paludion). A magyarországi maláriáról nem sok ismeretes, mivel orvostörténelmi kutatásokat nem végeztek. Az első írásos feljegyzések 1477ből származnak, bár kétségtelen, hogy Magyarországon már sokkal régebben megjelent a malária hiszen a Nagy- és Kisalföldnek jelentékeny része még a múlt évszázadban is mocsár volt. A magyarországi maláriával országos viszonylatban először dr. Hollander Hugó „A malária elterjedése Magyarországon" című könyvében foglalkozott (1906). Igen értékes munkát írt ugyanebben az évben dr- Jancsó Miklós is: „Tanulmány a váltóláz parazitáiról" címmel. A következő orvosi munka 1939-ben jelent meg dr. Lőrincz Ferenc tollából1 A maláriahelyzetről megbízható képünk az Országos Közegészségügyi Intézet felállítása, azaz 1930 óta van. Az intézet évi jelentéseiben már évről-évre részletes adatokat kapunk a maláriáról.

2 Az első világháború előtti években Magyarországon állítólag igen kevés volt a malária megbetegedések száma. Ennek oka a nagymérvű lecsapolási munkákban és a betegség terjesztésében szerepet játszó szúnyogokra kedvezőtlen időjárási viszonyokban található. A háború után a maláriában megbetegedettek száma emelkedett. A háborús években a vízszabályozási munkák megakadtak, a belvízrendező társulatok nem tudták csatornáikat kellően karban tartani. A csatornák eliszapolódtak, elsásosodtak, számos folyó, patak és kisebb vízfolyás medre elfajult, mocsaras területek keletkeztek, amelyek ontották a maláriás fertőzés terjesztésére alkalmas szúnyogokat. A 30-as évek elején készült felvételek szerint az ország területén két maláriagóc volt. Az egyik északkeleten, a Szernyemocsár és az Ecsediláp nyúlványainál, a másik délnyugaton, a Dráva mocsarai körül- E területek egyes járásaiból évente 200—600 megbetegedést jelentettek1 Lőrincz Ferenc dr. (Szónk.): A mialiMáról. — Magyar Orvosi Könyvlkáaid'ó Társulat, Budapest, 1939. 2 A kérdés újalbb irodalmáról dr. Lőrincz Ferenc és dr. Makani Of/öriiy cikkeit em'i ihetjük (A Tisaa-Duinavölgyi Tár sulat Küzpoiii Bizottságá-inak 'kiadványul IIT. évf., sz. Szerkesztette: Pichlér János Bp.. 1917.) és dr. Zoltai A'ándor: A msal árialiö'.yzot alakulá.-a Magyarországon és a wédelkezés lehatőségei c. tanulmányát (Népeufszsénünn- 1919. május, 281, old.). .370