Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
11-12. szám - Értekezések. - LÁNG SÁNDOR dr: Terraszképződés
lehet tektonikus mozgásokkal magyarázni. Talán másféle és nem ás olyan egyszerű erőhatások csoportjára kell itt gondolni. Mivel a glaciálisok elmultával a földkéreg nagy mennyiségű jégtől szabadult meg, lehetséges az, hogy a jégtől leterhelt és kissé benyomott glaciális-periglaciális területek környéki szilárd kéregdarabok kis mértékben újra kiemelkedtek, ami — párosulva a klimatikus hatásokkal is — elősegítette a folyók eróziós tevékenységének a, megnövekedését, vagyis a bevágódást is. Mikor azután a következő eljegesedés elkezdődött, megint benyomódott kissé a jéggel terhelt glaciális földkéregrész, csökkent rajta a folyók esése, az eljegesedés miatt a folyók vízmennyisége is apadt, mire újra a felkavicsolódás állott be. A földkéreg besüllyedése s kiemelkedése, undációja, persze függött attól, vájjon milyen erős volt a kérdéses eljegesedés. Már korábbi tanulmányaim során is észrevettem (30. p. 118.), hogy a. terraszoknak az emelkedő hegyvidéki (pl. a Hernád Kassa feletti völgye), illetve a süllyedő medence jellegű területeken (pl. a Hernád Kassa alatti völgye a Nagyidai medence szélén) észlelt azonos kifejlődéséből arra kell következtetnünk, hogy a legtöbb hegyvidéki folyó, így a Sajó és a Hernád közép- és újpleisztocén terraszai kialakulásáért a tektonikus mozgások alig felelősek. Természetesen működhettek erősebb tektonikus mozgások is, jobban elferdítvén egyes idősb terraszrészeket (30, p. ,96). A harmadkori fekűrétegek dőlése azonban ezzel a mozgással még nem változott meg. Erősebb süllyedéssel pedig el is tűnhettek a terraszok. Nagy ugrómagasságú fiatal törés pedig eltörhette a pleisztocén terraszt. Ezt látjuk a Talabor völgyében, ahol a III. sz. terrasz tört el és szűnt meg a folyó egyik középpleisztocén korú ága (8. p. 300). A tektonikus erőknek a terraszképződésre és a völgyek fejlődésére gyakorolt helyi hatásait tehát külön-külön ki- kell bogozni. A TEKTONIKUS MOZGÁSOK HATÁSA A TERRASZOKRA. Korábbi tanulmányainkban (11, p. 33) megállapítottuk, hogy még nem tudjuk felmérni azt a hatást, amit a fiatal kéregmozgások a folyók mechanizmusára gyakorolnak. Kell, liogy legyenek nálunk igen lassan, epirogenetikusan süllyedő területek (Alföld, Kisalföld), ahol állandónak vehestő a szedimentáció (2—300 m vastag pleisztocén korú rétegsor), de a süllyedésnek az alföldközeli folyók mechanizmusára gyakorolt Hatása nem mutatható ki. (29, p. 189). A domb- és hegyvidékek fiatal epirogenetikus kiemelkedése miatt sem történhetik szakaszjellegváltozás és folyóterraszképződés. Fiatalkorú orogenezis, jobban mondva kra'ogenezis módosító befolyását már inkább el tudjuk hinni. Ügy képzelem, hogy a pleisztocén- és holocénben is voltak kisebb-nagyobb vetődósmenti elmozdulások, szerte a kárpáti medencék dombvidéki ós hegységi keretében. Azonban, a nagyobb vetők még ugyanazon vetősík mentén is csak kisebb, inkább cm-es, mint"dm-es, vagy méteres ugrómágasságok megsokszorosodásából jöhettek léire. Vagyis, úgy kell értelmeznünk ezit a jelenséget, hogy létezhetik egy-egy nagyobb fiatalkorú törés, mely pl. a Hernád Gesztély feletti völgyoldalát, vagy a Rima Feled alatti jobbparti völgyoldalát kialakította, azonban nem egy csapásra, hanem cm-ről cm-re, dm-ről dm-re ugorva alakult ki a kérdéses folyók a&sziinmetrikus völgye. Ilyen kis ugrásokhoz, — miközben bosszú szüneteknek kellett lenniök — nem volt szükséges a folyó tektonikai okokból való szakaszjellegváltozása. De azért a folyó (ós a mellékfolyók) mechanizmusában mégis osak meg kellett örökítődnie ennek a lassú ós meg-megismétlődő apró lélekzetű kratogenezisnek: a folyó a régi sebhelyben, az ismételten meg-megzökkenő törésvonal felett folyik, terraszait a kiemelkedő oldalon ki sem alakítja (pl. a Gömöri medence), hanem annál bőségesebben fejleszti a túlsó oldalon.) ' ahol tektonikailag nyugalom van. Ha ezt gyenge süllyedés váltja fel, arra erőteljesebb felkavicsolássál felel. Ámde, egy interglaciális hatékony, erős eróziós periódusa még ezt a helyileg erősebb akkumulációt is legyőzheti: a folyó bevágódik. Végeredményben tehát, elképzelhető az, hogy a vidék tektonikai szerkezete kissé megváltozik, még a völgymelléki területek reliefenergiájában is keletkeznek különbségek, de a folyóvölgyekben mégsem alakulnaik ki tektonikus eredetű terraszok. Nézetem szerint a fiatal (pleisztocén-holocén) tektonikus mozgások túlnyomó többségben oly finomak és lassúak, hogy legtöbb esetben csak völgy- és terrasz-asszimmetriát okoznak. Számos helyen figyelhető meg, pl. a Gömöri medencében is, hogy féloldalasan en bloc kiemelt felszíni részletek sorakoznak egymás után a Rima, vagy a Sajó mellett. Ezek azokkal a fia'al, .többször ugyanazon a helyen megismétlődő apró törésekkel emelkedtek ki, amelyek sok helyen a völgy- és terrasz-asszimmetriát is előidézhették. Ilyeneket már más területről is ismertettem, pl. a Huszt.i-kapuból (29, p. 187.) és több helyen a Hernád völgyéből (30). Féloldalas rögképződés okozta terraszos völgyasszimmetria fejlődött ki a sajómenti Nyögő, Tardona és Bán patakok völgyében (30, p. 106), ahol DK-re billentek le a pliocénvégi-pleisztocén-kori lassú, terraszképződést egyáltalán nem is zavaró tektonikus mozgások következtében az egyes nagy rögök a bárom említett patak közt. Terraszrendszerük csak a völgy bal oldalán fejlődött ki, míg a patakok a 100—200 m magas, igen meredek, súvadásos lejtőjű és aránylag laza kőzetű rögök lábához húzódtak. A völgy- és terraszasszimmetria egyik igen magas fejlettségi foka az, hogy a folyó alföldi kapuja közelében a jobb- ós bal parti terraszok nem egyforma völgykeretmetszetben simulnak bele az alluvium szintjébe, hogy normális sztratigráfiai feltöltésbe menjenek át. Jól tájékoztat erről pl. a Hernád völgyéről szerkesztett terraszfejlődósii hosszmetszet (30). Ugyanezt lehet látni a Sajóvölgy hosszanti terraszszelvényén is. (1. ábra.) TERR^SZMEGKETTÖZÖDÉS ÉS KLIMATIKUS EREDETŰ PLEISZTOCÉN TERRASZOK. ' Az idősebb (pleisztocén, ó- és középpleisztooén) terraszok megkettőződését eddig még nem mutatták ki. A III. sz. terrasz megkettoződé sét Kassa mellől, Csontosfal várói ismertettem. (30, p. 89.) .361