Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - SARLÓ KÁROLY dr: Ivó- és ásványvizek SO4-ióntartalmának káliumpalmitátos meghatározása

.V szulfátion meghatározását fejleszti tovább alábbi tanulmányában :i szerző. Az új eljárásnál a meghatározást zavaró ionokat a víz íágyításáival és az e ső ikáliumpalmitátos titrálássial -távolíthatjuk el, a titrálás igen nagy pontossággal végezhető, a túiadagíodás könnyen elkerülhető, kis vízmennyiséggel kell csaik dolgoznunk és rövid idő a'iatt érhetünk el eredményt. Ez a módszer, lamely boCgár és magyar kutatók évtizedes vitájában jelent újabb állomást, az ötéves terv gyógyfiirdőfejlesztési és ivóvízellátási befektetéseinek elbírálásánál jelentős. I-. D. C. 543.35.083 Ivó- és ásványvizek SCU-ióntartalmának káliumpalmitátos meghatározása* SARLÓ KÁROLY DR. A SOi-ion pontos meghatározása korántsem olyan egyszerű feladat, mint azt általában hinni szokás. Ez nemcsak a térfogatos, hanem a gravimetriás eljárásokra is vonatkozik. A BaSO« alakjában történő súly szerinti meghatározás gazdag szakirodalma a múlt század í)ü-es éveire nyúlik vissza. Számos zavaró körülmény játszott és játszik itt szerepet még ina is, úgyhogy ezt a kérdést most sem tekinthetjük teljesen lezártnak. A 20-as években Winkler Lajos

1 is foglalkozott a felmerült nehézségekkel és rámutatva a Ca-ión zavaró hatására, javítószámok bevezetésével iparkodott pontosabb eredményekhez jutni. Ennek az ionnak előzetes leválasztását is ezért ajánlotta. Metodikája élénk vitát váltott ki, melyben 1938-ban Balarew

3 szófiai professzor,. majd később 1941-ben Schiilek

3 és Boldizsár is tevékenyen részt vettek. Pa is Istvánnak* — Schulek professzor intézetében 1948-ban készített — doktori értekezése részletesen foglalkozik a feladattal, valamint a BaS0

4-csapadék súlyszaporodását okozó N0

3-, C2O4- és PO4-, illetve a súlycsökkenést előidéző K-, Na- és NHj-ión szerepével és áz ilyenkor keletkező csapadék mennyiségi viszonyaival. A térfogatos meghatározás módszerei ugyancsak sok zavaró tényezőt mutatnak, amelyek a komplexjellegű S0

4-ionnak leválasztását különféle okokra visszavezethető hibaforrásként terhelik. Ilyenek az okklúziós és adszorpciós jelenségek, különféle komplex folyamatok, stb. • A különféle térfogatos eljárásokkal szintén nem foglalkozhatom részletesen és ezeket névleg is csak azért említem meg, hogy a szakirodalomban bárki könnyen megtalálhassa a Winkler

s és Bruhnsaz Andrew

1-, a Kőszegi és a Raschigo-féle módszerek leírását. Káliumpalmitáttal már B- C. Blacher

1

0 is dolgozott ós egyik, 1925-ben megjelent könyvében azt írja, hogy a SO^iönnak ,,elegáns", minden vonatkozásban megnyugtató térfogatos meghatározási módja, még nem ismeretes. A. Bahrdt

1

1 1927-ben közzétett dolgozatában részletesen foglalkozik a kérdéssel. A zavaró * A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 június hó 22-i ülésén elhangzott előadás. — Közlemény az Országos Balneológiai Kutató Intézetnek — a Fővárosi Vegyészeti Intézet kötelékében működő — kémiai osztályáról. Ca- és Mg-ionak eltávolítását a víznek nátíiumpermutiton való átszűrésével éri el. mert megállapítása szerint a NaOH-dal. illetve a NasCOs-tal történt lágyítás után azért nem tudott megnyugtató eredményt kapni, mert ezeknek az anyagoknak megkívánt feleslege, a lágyítás hosszadalmas volta és az oldódási vtiszonyok — megnehezítve és körülményessé téve a csapadék leválásának folyamatát zavarólag hatottak. Ilyenféle nehézségeket kezdetben én is észleltem, de a továbbiak során -végül is sikerült ezeket megszüntetni, úgyhogy eljárásommal nemcsak a NaOH-dal, hanem szükség esetében — ha t. i. a víz maradvány-keménysége egyforma, vagy nagyobb volt, mint a karbonátkeménység — a Na>COs-tal is lágyított, emellett igen különböző összetételű vizekből is elfogadható eredményű meghatározást tudtam kihozni. Kijárásom menete a következő: Mindenekelőtt közelítőleg a víz S0

4-ióntartalmát kell meghatároznunk, amire nagyon alkalmas a Winkler-féle időmódszerrel

1

2 való dolgozás. Jó eredményre csak akkor számíthatunk, ha a SOrion mennyisége a víz 100 cni

3-ben legalább 20 mg. Nagy eltolódások esetében megfelelő hígítással, illetve a víz bepárologtatásával segítünk. Meg kell határolnunk a víz keménységét is, hogy a lágyítást helyesen — t. i. a lágyítószerek ne túlságosan nagy feleslegével — végezhessük. Ezeket szilárd alakban adjuk a vízhez és SOj-iónmentességiiket ellenőrizzük. A lágyítást Erlenmeyerlombikban végezzük (az oldat tisztájának leöntésekor a csapadék nem keveredik fel!) és a vizet legalább 75 C°-ra melegítsük. Lehűlése után a folyadék tisztájából 101) cm

3-t egy 200 cm

3-es. keskenyebb, becsiszolt nyakú, üvegdugós Erlenineyer-lombikba viszünk át és 1:1000 higítású metilnarancs 2 cseppjével indikálva, n. HCl-val gyengén átmeneti színűre titráljuk. Kevés horzsakövet szórunk a lombikba és a felszabaduló CO-> gázt 3 percig tartó forralással kiűzzük. A sósavfogyasztást feljegyezzük, mert erre még szükségünk lehet. Bestimmung des Sulphation-Gehattes von Trink- und Mineralwasser bei Anwendung von Kaliumpalmi lat. Von Dr. K. Sarló (Auszug S. 381.) .331