Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - WOYNÁROVICH ELEK dr: A liszai vízlépcsők hallépcső kérdése

A táblázatból kitűnik, hogy a Tisza halzsákmánya a Körösökéhez képest aránylag kicsi. A Körösökből előttem ismeretlen okból hiányzik a kecsege, annak ellenére, hogy a békésszentandrási duzzasztómű parti pillérében jól működő hallépcső van. Foglalkozzunk a továbbiakban magukkal a hallépcsőkkel: A hallépcsők építéséről a ma is érvényben levő 1885-ös XXIII. te, (Vízjogi Törvény) 26. §-ának magyarázó szövege az alábbiakat mondja: „Ilyen hallétrákra kizárólag csak lazacos és pisztrángos folyókon és patakokon van szükség." Fischholz a hallépcsőkről írott összefoglaló munkájában a következőket mondja: „Ahol valódi vándorhailak teszik a víz halzsákmányának jelentős részét, ott a hallépcsők mindig megépítendők. Ott azonban, ahol ez a feltétel nincsen meg és a vízlépcső alatt és fölött a halak egyformán kedvező életviszonyokat és ívóhelyeket találnak, a halak szabad helyváltoztatásának akadályozása nem hátrányos. Szükséges azonban a hallépcső ott, ahol a gyakori vízlépcsők olyan kis szakaszokra osztják a vizet, hogy a természetes úton összetevődő halállomány tartósan nem tenyészhet." Az általam tanulmányozott irodaiamból kitűnik, hogy a hallépcsök egy része nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket Haubenschmied (1907) megállapítja, hogy „csak igen kedvező esetben sikerül a halak egy részének a hallépcsőn való feljutás." Recken munkájából kitűnik, hogy a lazacok részére épített hallépcsőt csaknem kizárólag gazdaságilag csekély értékű vörösszárnyú konoérok (Leuciscus rutilus L.), szilvaorrú keszegek (Abramis vimba L.), fejes-dom olykók (Sqalius cephalus L.), mániák (Barbus fluviatilis Ag.) ós szélhajtóküszök (Alburnus lueidus Heck) vették igénybe. Hárry a svájci hallépcsők működését tárgyalva megállapítja, hogy azoknak csupán 28%-a működik a célnak megfelelően. Nem lehet elhallgatni azonban, hogy egyes lazaclépcsők, vagy angolnalépcsők kiválóan működnek. A fenti pár idézetből és az irodalom többi adataiból is nyilvánvalóvá válik az, hogy a nagy költséggel megépített halléposő nem mindig felel meg rendeltetésének, hanem csupán kisértékű, vagy értéktelen kóborló halfajok feljutását teszi lehetővé. Vigyáznunk kell tehát, hogy ha sor kerül hallépcső építésére, akkor azt ne az értéktelen balfajoknak, hjamem a kecsegéknek építsük. Arra a kérdésre, hogy milyen legyen a kecsege részére építendő hallépcső, még nem tudunk, sajnos, feleletet adni. Erre vonatkozóan még beható vizsgálatokat kell folytatnunk. • A fentiekben előadottakból megállapíthatjuk, hogy sok tiszai halnak nincs szüksége hallépcsőre, és ennek hiánya elsősorban a kecsege állományban okozhat csökkenést. Tekintettel arra, hogy részben a gazdasági kérdések még nem teljesen felderítettek, részben a kecsege vándorlását elősegítő hallépcső műszaki megoldása még nem ismert, javaslom, hogy munkabizottság vitassa meg a tiszalöki duzzasztóművel kapcsolatos 'hallópcső kérdését. További munkánkban mindenekelőtt szovjet tapasztalatokra kell támaszkodnunk, mert folyóink halállománya ihaaonló a szovjet folyókéhoz. Ha a Szovjetunióból származó vizsgálatok meggyőznek arról, hogy a hallépcső hiányának következményeként a kecsege- és a márnaállomány veszélyeztetve van ós olyan ballépcsőt tudunk szerkeszteni, melyet a kecsege ós a márna biztosan igénybe vesz, határozzuk el a hallópcső megépítését. Ellenkező esetben tekintsünk el ennek a műnek az építésétől ós az esetlegesen előálló állománycsökkenést mesterséges nópesítéssel igyekezzünk pótolni. GM5QI1SBDQHS Szabados Margit dr-nak a Hidrológiai Közlöny előző számában megjelent és a ..Fehértó Volvocales és Flagellata vegetációjá"-ról szóló cikkében a 2. ábra ©redetli (a „Fólia Cryphogamica" folyóirat számára készült) kliséjének helytelen kezelése miatt néhány hibát tartalmaz. Ezekre a hibákra vonatkozó megjegyzések az alábbiak: 1. Ohlamydomonas média Klebs, fig. 9, 16: A rajzról a papilla lemaradt. 2. Polyl oma uvella Ehrenb., fig. 7: A sejt elülső részének bemélyedése hiányzik. 3. Euglena fnsca nov. var. minima Szabados, fig. 7: A rajzon a periplast gyöngysorai hiányzanak. 4. Euglena oxyuris Schmairda, fig. 38: A sejtben 4 paramylum van. 5. Euglena sanguinea Ehrenb., fig. 27, 31: A 31-ik ábrán a rajzon látható korongalakú ohronnatopihoron helyett a felületre merőleges szalagok vannak. 6. Lepocinclis texta var. pachaderma Defl., fig. 45: A isejt cihr ommtop h oi r on íj a sok apró korong. 7. Phacus caudata Hülbner, fig. 37: A sejt tompán kihegyezett. 8." Phacus pyrum (Ehrenb.) Stokes nov. var. Győrffyi Szabados, fig. 43: A sejtnek elülső részén nem két, hanem három papilla van. .308