Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - PANTÓ GÁBOR dr: A hévizi tó hidrológiai vizsgálata

GEOLÓGIA A hévízi tó vizének és a tókörnyék talajvizének 1947. évi májusi kiterjedt hőmérséklet- és vízállásméréseit mutatja be az alábbi tanulmány. A mérésekből levonható következtetések a hévizi (gyógyfürdőnek az ötéves tervvel kapcsolatos fejlesztését segítik elő. U. D. C. 551.491.3/5 : 551.481.18 A hévízi tó hidrológiai vizsgálata* PANTÓ GÁBOR DR. 1947 májusában a hévízi Gyógyhelyi Bizottság megkeresésére hidrológiai vizsgálatokat végeztem a hévízi tavon. Célom a tó környezete talajvízáramlásainak és a tó hőgazdálkodásának megismerése volt. A hévízi tó környékét geológiai és hidrológiai szempontból már előt'em pontosan tanulmányozták (Cholnoky, id- Lóczy, WesZelszky, Szádeczky K. E-, Dornyai, Moll, Jaskó, Szentes)Részletesen ismerjük Jordán Károly felvételéből a tófenék. illetőleg a forráskráter alakulását isA tó a környék váltakozó pannóniai homokagyag rétegeibe mélyed, még pedig két törésvonal kereszteződésénél. A forrás felfakadásának tektonikai hasadék nyitott utat melyet a nagy erővel feltörő pataknyi karsztforrás bővített forráskráterréA forrás itteni felfakadásának idejét, mint azt id- Lóczy is aláhúzta, a geológia módszereivel pontosan megadni nem tudjuk. Valószínű, hogy a forrás még a keszthelyi berek pleiszto:énvégi eltőzegesedése előtt a nyiltvízű tó fenekén tört fel s később melegvízzel táplálta a tőzeglápot. Ennek eldöntése esetleg pollenanalizis útján lenne lehetséges, ha a hévízi tó környékén a berek egyéb részeitől eltérően melegkedvelő növények is /.enyésztek volna. A hévízi tó évszakoktól függő hőmérsékletváltozásaival és a gyógyiszap keletkezésével kapcsolatban régen felvetődött már a hideg talajvízbetörések kérdése. Weszelszky a tóvíz kémiai öszszetételének térbeli és időbeli állandóságával, karsztvízjellegével bizonyította, hogy a tófenéken időszakos talajvízbeszívárgás nem történhet. A forráshőmérséklet évszakoktól függő változását a tömegéhez képest nagy felületű tó felszíni lehűlésével magyarázta. A lehűlt víz a tófenék mentén a forráskráter aljára húzódik s mindjárt a kilépésnél keveredik a feltörő forrásvízzel. A hévízi ló főleg szerves anyagból álló, tehát tőzegből eredő gyógyiszapot is termel. A tó iszapkészlete állandó, annak ellenére, hogy a lefolyócsatorna évente -nagymennyiségű iszapot hord el. Az iszapot a pannóniai rétegekből feltörő forrásvíz magával nem hozhatja. Azt se tételezhetjük fel azonban, hogy a tőzegtelep talajvize szállítja az iszapot a tóba, hanem egyszerűen az áramlásban levő tóvíz kimosásával magyarázhatjuk az iszaputánpótlást. Ezt megerősíti az a tény, hogy az elmúlt 150 év alatt a tó körvonala jelentősen megváltozott. Kiemeljük még, hogy a tő* A Magyarhoni földtani Társulait Hidrológiai Szakosztályának 1948 február 25-i ülésén elhangzott előadás. zeg (épületekkel, töltésekkel való) megterhe lése esetén az a legkisebb nyomás irányában (a tómeder felé) tér ki a nyomás elől A tó különböző pontjainak hőmérsékletmérósével, a tókörnyék talajvízszintjének és talajvízhőmérsékle ének mérésével új adatokat igyekeztem gyűjteni a tóvíz és a talajvíz viszonyára. I. A HÉVÍZI TÓ HŐMÉRSÉKLETI VISZONYAI Annak megállapítására, hogy a tó melegvize a meder bármely pontján is keveredhet-e a tófenekén betörő hideg talajvízzel, pontos hőmérsékletméréseket végeztem a ló különböző • pontjain. A mellékelt vázlaton (1. ábra) feltűntetett 60 megfigyelési ponton csónakból, a tóvíz felszíni rétegének és a tófenékkel érintkező vízrólegnek hőmérsékletét mértem meg. A legalsó vízréteg hőmérsékletének mérésénél gondosan ügyeltem arra, hogy a hőmérő ne merüljön a tófenék laza iszapjába, tehát a vízhőmérsékletet mérjem és nem az iszapét. Az 1., 2.. 3., 4-, 14. és 16. mérési pontokon Negretti—Zambra-féle maximum hőmérővel mértem a hőmérsékle et, a többinél, mivel az használhatatlanná vált, 0.2 C"-ra beosztott bothőmérővel. Utóbbinál a leolvasásokat a végével még vízbe merülő hőmérőn végeztem, tehát a fenékhőmérsékletet is csak 1—2 tized fokkal eltérő közegben észleltem- Maximum hőmérővel végzett méréseim adataival összevetve ilymódon nem okozhatott nagyobb pontatlanságot a bothőmérő higanyszálának elmozdulása. (I. táblázat.) A méréseket május 13-án és 14-én végeztem, napsütéses és szűrt napfényű időben gyenge szél mellett 10—18 óra között. A levegő hőmérséklete napon 24—32.6° között változott. Mivel a levegő hőmérsékletének, szélnek, napsütésnek jelentős befolyása van a tóvíz hőmérsékletére, a nem egy időben és nem azonos külső tényezők között mért hőmérsékletek egymással nem hasonlíthatók öszsze. A felszíni és fenékvíz hőmérsékletének mérései egy megfigyelési ponton azonban nyomon követték egymást, tehát ezek egymással és az előtte és utána következő, térben is szomszédos mérési pontok méréseivel egybevethetők. A megfigyelési pontokat a mérések időrendi sorrendjében számoz'am. A hőmérséklet-mérésekből megállapíi.ható, hogy a környezet hőmérsékletétől elütő lehűlt része nincs a tónak. A tó egész térfogatát behálózó áramlások csaknem teljesen azonos hőmérsékletűvé teszik a tavat, s a talajvíz ezt még heJyenHydrologiccil Study of the Thermal Laké of Eévii. By O. Pantó, D. Sc. (Engli.sh text on p. 318.) .290