Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Külföldi Szemle - Szovjet irodalmi szemle. JACZÓ IMRE dr.

4E3HQBHDQDISQBE1QE* Haltenyésztés—Halászat—Halászati ipa r. (Folytatás a 219. oldalról.) 9. Az avitaminózis leküzdésére irányuló törekvés szükségessé tette, hogy a halakból, a halak májából előállítható „A"-vitamin készletet fokozzák ós kinyerésére, felhasználására eljáirásokat dolgozzanak ki. Ezzel a témakörrel a szovjet kutatók közül különösen N. T. Berezin, valamint f. V. Kizevetter pirofecszior és munkatársa, E. A. Lagovszkája foglalkoztak, akik részben a tőkehal arájának észszerűbb kihasználási módjáról, részben a" Kurili-Szachali szigetek környékének báláiról, mint az „A"-vitamin előállításának nyersanyiagjairól értekeztek. 10. A havakon kívül egyéb hasznos és értékesíthető víziszervezeitek kihasználására hívják fel a figyelmet M. G. Sadrin, aki a tengeri káposztába n rejlő értékes gyógyszeranyaigról értekezik és V. Sz. Ivlyev I. V. Ivlyeva-val együtt a halivadák táplálására alkalmas élő takarmány tömegei gyűjtéséről tájékoztatnak. 11. A halászati eszközök, különösen a ha

1 ászháló igen nagy értéket képviselnék, mert anyaguk és előállításuk költséges- A halászhálók nem tartanak eoikáig, inert, a vizes háló rostok között megtelepedő baktériumok ezeket aránylag gyorsan tönkreteszük. A hálók és a baláisaszarszámok élettartamát meg lehet hosszabbítani különféle tartósítási, ikonzerválási eljárásokkal. Ennek kétféle módja vam: Az egyik az, amikor a háló anyagát víz át nem eresztő réteggel zárjuk el a víztől (impreignáláis), a másodiik pedig az, amikor vegyi anyagokat visznek be a hálófonál rostjai közé, melyek a rothadást okozó baktériumokat megölik ós így a háló tartósítását biológiai alapon biztosítják. E témakörből megemlítjük A. N. Jvanov cikkét, melyben háló- és kötélanyagok, valamint a halfogó szerszámok konzerválására szolgáló műhelyekről ír. A. /. Perjelyma a hálóik konzerválása »orán felhasznált kénsav rostpusztító hatásával foglalkozik. ÍV. I. Oranszkij a hálóanyanyagoknaik kőazéinkáitriámnyal való tartósíitását tárgyal ja. 12. A kifogott halak — eltekintve a halászhely közvetlen közelében éilő lakosságtól — osak tartósított, konzervált formában juthatnak el a fogyasztóhoz. A konzervált halak hosszú ideig tárolhatók, feöamyen szállíthatók és akkor és ott kerülhet piacra, ahol arra szükség van. E kérdés jelentőségét mutatja az is, hogy a már hosszú évek során kialakult konzerválási technológiát és technikát mindig újabb és újabb eljárásokkal, illetve gépesítéssel kívánják javítani a szovjet kutatók. Az ezirányú munkákból kiemeljük az alábbi néhányait: N. I. Szukrutov: Eljárások a hal frissen eltartása idejének meghosszabbításáira; E. G. Vecskanov: Halkonzervgyártás fiatalabb vezetőinek szerepe és felelőssége a termékeik minőgégéért folytatott küzdelemben: P• P. Ikonnyikov és E. G. Pavlov: Hidraulikus prés sózott hálák hordóba préseléséhez; E. E. Mudrecova: A tengermelléki miakrélákból készített konzervek; N. A. Anohina: „Fíalat-konzervök" a lazacok félszeleteléséből visszamaradó tápszerh u 11 adák okból: T. M. Turnájev, I. P. Levanidovfi: A só diffúzió-sebessége a halak besózásánál című cikkéről. 13. A halászati iparban a hűtéstechnikának igen nagy jelentősége van, mert lehe'.pvé teszi a halaiknak konzerválás nélküli ideiglenes tartósítását- M. G. Hetagurov hűtőkészülék alkatié z nek hőátadás! együtthatója matematikai meghatározásával foglalkozott. E. G. Pavlov miérnök a sós jeges hűtésnek a halásízhajókon és a parti halászközpontokban való alkalmazását ismerteti. A. P. Makasev a sósvizes fogyaisatás érdekében száll síkra. 14. A halászat gép-síté-ével foglalkozó cikkek és a beniniük közölt /technikai újítások bizonyítsák, hogy A. A. Iskov a Szovjetunió halászati iparának minisztere neim hiába fordult a szovjst szakemberekhez annak érdekében, hogy minden módon fejleszteni kell a ununkafolyamatoik gépesítését a halászati iparban. A. V. Tyerentyev márn'ik herimghiasító és kibelező gépet ír le. V. L. Bzsezinszkij a halászflotta kiegészítéséről ír. L. NPecsenyik ia CSMT-típusú halászhajók kihasználási lehetőséről ad számot. E. G. Vecskanov a tömegeoen fogható tengeri halaknak a ha

1 ász expedíció alatti feldolgozására szolgáló legegyszerűbb gépesítési komplexumot ismerteti. L. B. Bronsteim a halipari im unkafolyamatok gépssítése gazdaságii hatásfokának ia kiértékelésével foglalkozik. N. F. Csernyigin mérnök a csővezetéken való halszállítássial foglalkozik, míg V. V. Dormenko éo M. V. Razgovorov mérnökök a ha' ak osztályozásánlak gépesítéséről számolnak be értékes cikkükben. A. E. Ragulin az azovi ha'ászati kombinát munkafolyamatainak gépesítéséről számol be, míg V• V. Dormenko és M. V. Razgovorov mérnökök a halaik osztályozásának gépesítéséről számolnak be értékes cikkükben. A. E. Ragulin az azovi halászati kombinát munkától yiamatiainak gépesítéséről számol be, míg N. J. Vaszilijev ós V. Blyinov a tengeri halászat technikai fejlesztésének útjáról és jövőbeli feladatairól értekeznek. 15. Meg kell említenem, hogy az 1947-es halgazdasági lakodalmait N. Sz. Romanov fogla'ta össze, ahol számos értékes és szakemberek számára 'igen tanulságos értekezést, Ikönyrvet sorol fel. Mint iazt bevezető soraimban már említettem, a , Eübnoje hazjajsztvo" (Halgazdaság) c. folyóirat számai, amelyekben a felsorolt inumkák megjelentek, az Orsz. Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Initézet Könyvtárában meg-találhatók és az érdeklődő szakembereknek rendelkezésére állanak. Ezért eltekintettem az egyes cikkeknek pontos irodalmi idézésétől. Jaczó Imre dr HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 'Felelős szerkesztő: Salamin Pál. — Felelős Ikiadó: Tudc mányos Fo'.yóiratkiadó Nomaeti Vállalat Vezérigazgatója. Budapesti Szikra Nyomda N. V. 1. sz. Telepe: VTIT.. Conti ntea 4. Felelős vezető: Radnóti Károly. .256