Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - ERŐS PÁL: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei
a természetes hozammal arányosan történhetik a mesterséges takarmányozás is. A fenti megállapítások a ponty mesterséges tenyésztésének kérdéseit a világirodalom mai álláspontja szerint mutatták be. Nálunk azonban, sajnos, a külföldi tapasztalatokon kívül kellő számú belföldi gyakorlati adat nem állott rendelkezésre, mivel az egyes halgazadaságok nem közölték értékes tapasztalataikat, így a náluk kialakult gyakorlatban a fent ismertetett törvényszerűségeket jobban észrevették, azok okát kellő elméleti alap híján tökéletesen megállapítani nem tudták és a fenti elméleti megállapításoknak megfelelően csak ösztönszerűen érezték meg az összefüggéseket a gyakorlati élettel. Ez azonban inkább tapoga fódzásnak számít, mint matematikai kiértékelésnek. A gyakorlati pontytermelési adatok feldolgozása. Az előző fejezetben vázolt elméleti körül határolás az összes-hozamok, továbbá a természetes-hozamok alakulásának és a takarmányegyüttható törvényszerűségeiről csak homályos utalásokat tartalmaz, ami a gyakorlati tógazdálkodásban bizonytalanságokat okoz- Ebben az értekezésben a takarmányozás ' kérdése körül uralkodó bizonytalanságokat igyekszünk megszüntetni, majd gyakorlati úton kíséreljük meg kimutatni az e kérdéssel kapcsolatos törvényszerűségeket. Adatainkat a buzsáki tógazdaságból vettük, melynek terméseredményeit az 1919—1944 közötti 25 évben a legrészletesebben és legpontosabban feljegyezték. 2 E tógazdasághoz 11 tó tartozott 175 k. hold összterülettel. A tógazdaság adatai tavanként és évenként adják meg az 1 és 2 nyaras, valamint az anyapontyok kihelyezési darabszámát, súlyát, átlagsúlyát, a felhasznált takarmányt takarmányféleségenként elkülönítve az alkalmazott járulékhalak faját, darabszámát, súlyát, a lehalászott 3 2 és -1 nyaras pontyok darabszámát, siilyát, ugyanezen adatokat a járulékhalakról az esetleg talált vadhalak súlyát és átlagsúlyát, az elkallódási százalékot, egyszóval mindazokat a jelentős számokat, melyekre egy korszerű tógazdaságnak szüksége van, és amelyek alapján annak termelése pontosan ellenőrizhető. Ezeken az adatokon kívül megvannak a levegőés vízhőmérsékleti adatok is pár évre valamint a takarmányozásnak egy tenyészidő alatti adagolási adatai és a próbahalászatok eredményei. Ez a nagv adathalmaz teriedelménél fogva nem közölhető számszerűleg, itt csupán arra szorítkozunk. hogy a törvényszerűségek megvilágítása szempontjából szükséges adatokat grafikusan ábrázoljuk. Az eddig használatos halhozamszámítási módok analitikai megoldása. A halászati irodalomban eddig a leírtak szerint az összes halhozam (y) számítását akként végezték, hogy az ismert természeteshozamhoz (c) hozzáadták a feletetett takar! A tógazdaság- tíz éven keresztül a szerző vezetése alatt állott. .218 mánymennyiségnek (x) a takarmányegyütthatókkal (?) osztott értékét, a mesterséges vagy takarmányhozamot (x : i): V — c + -f- = c + yt 2) A tó őszi lehalászásakor kapott halsúlyból (Y) pedig levonva a behelyezett súlyt (s) és a takarmányegyütthatókkal átszámított takarmányhozamot, a természetes hozamot kapták: (1. ábra) U 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 1100 1200 1300 1400 1500 kg h x, n x 2-x, 1 r H> X2 -I Fig. 1. ábra. A lineáris hallhozaim számításának álbrázojása. IMe Darstelhmg der Berechnumg des linearen Fiscluvtrages. e = Y—s — -~- = Y — ft — yt 3) v Ábránkon az x tengelyen a feletetendő takarmányléleségeknek a takarmányegyütthatókkal egyenként a csillagfürt-egységre, mint közös nevezőre átszámított mennyiséget (x), az y tengelyen pedig az összes halhozamot (y) ábrázoljuk. Mivel a tó természetes-hozama állandó mennyiség azt az ábrán az x tengelylyel párhuzamos AG egyenes mutatja. Látjuk továbbá, hogy az összes halhozamok az AC egyenesen az etetés mérvétől függően az előbbiekben megállapított összefüggések szerint lineárisan emelkednek. Mivel a természetben nem mehet végbe ilyen emelkedés a végtelenig, kell egy legnagyobb hozamnak lenni, amelynél több már nem érhető el- Ennek értéke 25% természetes hozamot tételezve fel — ábránkon, amely 100 kg természetes hozamú tavat ábrázol — 400 kg. Az y = 400 kg értékkel meghúzott DE egyenes az AC egyenest a B pont ban metszi. A természetes-hozamot jelző AG egyenes és az összes hozamot jelző AC egyenes között bezárt « szög cotangense 2,5, vagyis a csillagfürt takarmánvegyütthatója. Ennek ismeretében számítható az egyenes egyenlete: (yi — x i):(y í — c).xi< = ... = (y n — c) : x« ahol «= '21°48'5" ha x ==,2,5 y = 1. Az egyenes egyenlete: y = e + bx, ahol b = -jr- = 0,4, ar = a kh-kint felhasznált csillagfürt, c — a természetes-hozam 1 kh-on.
