Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr: A dunai ss tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága

éven kint egyszer várható, a 100, 200, 300, 6tb.-szer előfordult tetőzések pedig évente átlag 1. 2, 3, stb.-szer ismétlődnek meg. A 3. ábra jobboldalán külön görbék szemléltetik az egy-egy évszakban, ill. évben előfordult különböző magasságú tetőzések legnagyobb számát. A tetőzések előfordult legkisebb számát nem kellett rajzban feltüntetni, mert a 30 év között voltak olyanok, amelyekben az óv, ill. évs:ak legmagasabb vízállása sem érte el a vizsgálatoknál kiindulásul elfogadott alsó határt. A tetőzések számának alsó határa tehát az ábrázolt esetek mindegyikében zérus. A függelék B) táblázata a különböző magasságú árhullámokra vonatkozóan megadja, hogy a vizsgált évek hány százalékában volt, az átlagosnál több tetőzés, ill. hányszor nem érte el egyáltalában a víz a kérdéses határt. Eiekbőí az adatokból szembetűnően látszik, hogy az átlagot meghaladó árvizes esztendők száma aránylag csekély. Valóban jogos tehát, ha körülzárások- tervezésénél nem a legmagasabb vizeket és az előfordult legnagyobb számú árhullámot vesszük alapul. Budapesten pl évente átlag 0,77-szer (tehát durván: négy esztendő köziil háromban) emelkedik 650 cmnél magasabbra a Duna. Ezzel az átlagértékké

1 szemben igaz, hogy a rendkívül áradásos 1926-os esztendőben a három nyári hónapon belül öt 650 cm-t meghaladó árhullámot jegyeztünk fel Budapesten; viszont 100 év közül 70-ben egyáltalában nem éri el a vízállás a 650 cm-es szintet. A B) táblázat az esztendő egészére vonatkozik, de a belőle kiolvasható arányok közelítően az egyes évszakokra, is elfogadhatók. Eredményeink szigorúan véve csak a vizsgált mérceszelvényekre vonatkoznak, de a szomszédos vízmércék vizái' ásainak összefüggése alapján — mércekapcsolati vonalak segítségével — szükség szerint más szelvényekre is átvihetők. Jó közelítéssel általánosítható adatokat tartalmaz a II. táblázat, amelyben a vízállások a vízjáték százalékában vannak megadva, öszszeállításáná' a. 3. ábráról közbesítéssel leolvasott számértékeket használtam fel. 7. Az árhullámok időtartama. Eddig azt vizsgáltuk, hogy milyen valószínűséggel várható bizonyos vízszintet meghaladó tetőzés az egyes évszakokban. Gyakorlatilag talán még fontosabb az árhullámok időtartamának ismerete: az. hogy a bizonyos szintet elérő vagy meghaladó vízállás hány napig tart? A kérdés megvizsgálása cé'.iából a bevezetőben említett, de itt nem közölt alaptáblázatokba minden egyes tetőzésbez kiírtuk a Vízrajzi Évkönyvekből, hogy hány napon át volt a víz bizonyos szintek felett. Például az 1940. évben Budapesten: Vízállás Tetőzés 500 600 700 80J Hónap Nap cm cm-en vagy felette, napig Március 11 607 t 2 — 18 824 '' 6 3 1 30 789 .

3.

9 13 9 Április 9 545 i — — Vagy 1926 nyarán, ugyancsak Budapesten Vízállás Tetőzés 500 600 701 800 Hónap Nap cm cm-en vagy felette, napig Június 26 737 í Í t ~ Július 2 734 I v 1 11 . — 9 703 77 35 l Y 2 17 725 1 l 3 — Augusztus 7 721 i 13 4 A könnyebb áttekinthetőség érdekében a különböző szintekre vonatkozó adatokat különböző színnel (piros, kék, zöld, lila. stb.) írtuk be. Munkánk egyszerűsítése érdekében csak egész napokkal számolunk. Vagyis pl. a Tiszán Vásárosnaménynál észlelt alábbi árhullám esetében 1925 nov. 8 9 258 46K amikor a 400 500 10 620 11 650 12 622 13 584 14 15-én 498 386 cm 600 cm feletti vízállás tartama az árhullám felrajzolása 'alapján rendre pontosan 6.1 4,8 2,6 napnak adódnék, az adatok'< ból gépiesen leszámolható 6 4 3 kerek nappal dolgozunk. A napok tört részének nincs gyakorlati jelentősége. Ilymódon kiegészített alaptáblázatainkból kikerestük a kiválasztott szintekhez tartozó leghosszabb időtartamot, és az adatokat az előfordu ás évével együtt, az előző fejezethez hasonlóan évszakonkinti csoportosításban, a függelék C) táblázatában foglaltuk össze. Ezek az adatok szigorúan egyes árhullámokra vonatkoznak. Ha azonban rövid időn < belül ismételten megárad a folyó, az árhullámok közötti néhánynapos időközök gyakorlatilag nem tekinthetők megszakításnak. Az adott határt meghaladó vízállás tartamát tehát a víz első feláradásától az uto'só leapadásig számíthatjuk. A C) táblázat adatait kiegészítettük tehát az olyan egymást kővető árhullámok együttes leghosszabb idő artamával, amelyek között a víz átmeneti leapadása 14 napnál rövidebb ideig tartott. Hosszabb megszakítást — véleményünk szerint — gyakorlati okokból már nem szabad elhanyagolni. Világos, hogy ezeknek az adatoknak az öszszeállításánál sem használhattuk fel a rendelkezésre álló 73 év vízálfásfeljegyzéseit, mert a mederszabályozási és árvédelmi művek fejlődése következtében nemcsak az árvizek szintje, hanem az árhullámok alakja is módosult. A régebbi árvizek alacsonyabbak voltak, de hosszabban elnyúltak; ma „hegyesebbek" az árhullámok és a gyorsabb levonulás miatt kevésbé érik utói egymást az alsóbb folyószakaszokon. Ezért helytelen túlzás lenne pl. Szegeden az 500 ill- 600 cm feletti vízállás leghosszabb időtartamának az 1879- évi 251, ill. 144 napot venni, hiszen ez az árvíz okozta az emlékezetes katasztrófát, és a szétterült víz csak lassan húzódhatott vissza a mederbe. A C. táblázatban az 500, ill. 600 cm feletti vízállás leghosszabb tartamául tehát az 1941. évi 125 ill. 76 napot adtuk meg. mint a legutóbbi félszázad szélsőségét. Az 50 évre való visszanyúlással .234