Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - SZABADOS MARGIT dr: A Fehér tó Volvocales és Flagellata vegetációja

A Nagy Magyar Alföld legnagyobb kiterjedésű szikes tavának, a szegedi Fehér tónak algavegetációjával foglalkozik szisztematikai alapon •a szerző, imint ia fehértavi tudományos munkaközösség tagja, alábbi tanul mányában. A munka eredményei, amelyek tudományos szempontból a Fehér tó feltárásához járulnák hozzá, gyakorlati téren segítséget adnak a fehértavi halgazdaságnak az ötéves terv keretein belül való tervszerű fejlesztéséhez, U. 1). C. 582.25/26 (439.181 Fehér tó) A Fehér tó Volvocales és Flagellata vegetációja* SZADADOS MARGIT DK Szegedtől ÉNy-i irányban kb. 7—8 km-nyi távolságban terül el a Nagy Magyar 'Alföld leg­nagyobb kiterjedésű szikes tava. Területe 2467 k. h., melyből Szeged város területére 2200 k. h. esik. Nevét vizének zavaros színétől és a ki­virágzott sziksótól nyerte. 5 Ugyanis' a nyár folyamán a tó jelentékeny területe kiszárad, vize elpárolog és a talaj felszíne világos szürkévé, vagy fehér színűvé válik. 4 A tó alakja nagyjából háromszögalakú, DNy :i és Ny-i partja szabályos, majdnem egye­nes vonallal, K-i és É-i partrésze szabálytalanul határolódnak' el (I. térkép). Vizének kémiai ösz­szetételével Straub J. (1936) foglalkozott (1 liter, vízben oldott sómennyiséget g-ban, Na J-t mg-ban adta meg.) Vizsgálatai szerint a tó vizében: Oldott só: Sándorfalva Iskola Állami út felől felől felől Összsótartalom 2.677 4.257 1.020 NaHCO 3 1.751 2.401 0.724 Na.C0 3 0.106 ' 0.074 Ca(HC0 3)í Mg(HC0 3) 2 ' 0.045 0.291 0 224 NaCl 0.524 0.988 0.048 NaJ mg 0.345 0.336 0.218 A klimatológiai viszonyok természetesen nagyban befolyásolják a eó töménységét. Forró, csapadékszegény nyáron a tó vize besűrűsödik, sótöménysége növekszik, viszont a sok csapadék, a hígabb talajvíz beömlése a tóba felhígítja a vizet, csökkenti a só töménységét. A Fehér tó meglehetősen nagy terület; Csen­gelétől, Kistelektől délre eső területeknek mint­egy vízgyűjtő medencéje. A tóba jutó vadvizek a Duna—Tisza hátságról ÉD-i irányból folynak a tóba és legnagyobb részben szintén szikes terü­letről származnak, sőt az északi részen lévő szi­kes tavak (öszeszék, Makraszék, Balástya stb.) vizei is ide gyűlnek össze. 5 A csapadékdús években annyira felemelke­dett régen a vízállás a tóban, hogy valóságos árvizét okozott. Ezért készítették el 1872-ben a Matyér csatornát, melyen a víz egy része a Tiszába folyhat. 4 A Fehér tavat régóta akarják már hasznosí­tani. 1931-ben rizstermeléssel kísérleteztek, majd 1932—33-ban 900 k. li.-nyi területen halastavat létesítettek. Összesen 8 (I—VIII. számú) külön­• Készült a szegedi Tudományegyetem Általános Növénytani Intézete Cryptogamus ],»boratóriuimában, dr. Győrffy István professzor, továbbá dr. Kol Erzsébet magán tanárnő szíves irányítása mellett. böző kiterjedésű halastó létesült ekkor (részletet láthatunk az 1. ábrán). A halastó vizét artézi vízzel keverték. Az artézi vizet 5 artézi kút adta (percenként több mint 1000 liter vizet). Ez a víz lehűlve és a sós vízzel keveredve igen alkalmas életteret jelent a halak egyik legfőbb táplálékának, a plank­tonnak A tó vizének vizsgálatát dr. Győrffy István professzor felkérésére kezdtem el egy évtizeddel ezelőtt. Tanulmányaimat a halastavak Volvo­cales és Flagellata vegetációjának vizsgálatára terjesztettem ki, későbbre halasztva az ú. n. ,,Östó" hidrobiológiái vizsgálatát. Gyűjtéseimet az 1. ábrán feltüntetett helye­ken az alábbi sorrendben végeztem: A legelső gyűjtés 1938 X. 10-ről való. Dr. Koi Erzsébet magántanárnő a 9-es számú teleltető medencében zöld színű „vízvirágzás" Jt észlelt. A begyűjtött anyagot megvizsgálás végett ren­delkezésemre bocsátotta. A „vízvirágzás" oko­zója az Euglena granulata, néhány más Euglena és Phacus faj volt. X. 22-i gyűjtésem alkalmával már hűvös, szeles idő lévén, a lepedék teljesen eltűnt a vízről (hőmérséklete: 11° C, pH: 8). Plankton­hálóval való merítés csak néhány Euglena gra­nulata sejtet eredményezett, de nagyobb tömeg­ben jelentek meg a Gomphosphaeria egyedei. A tápláló csatornák vize a partok mellett végig sűrűn telve volt a fonalas Algák tömegével (főként Spirogyra, Cladophora és Cyanophycea). A fonalas Algák között igen sok Euglena, Pha­cus és Traohelomonas fajt találtam. XI. 29-én derült idő, napsütés mellett a víz hőmérséklete: 9° C, pH: 8.5. A tápláló csatornák­ban még mindig igen sok volt a fonalas Alga. A planktonban kevés Euglenát. Phacust és Trachelomonast találtam. 1939. I. 24-én felhős, csendes idő mellett a víz hőmérséklete: 2° C. pH: 8.5. A víz legnagyobb­részben befagyott, csupán az artézi kifolyóknál nyílt. A tápláló és övcsatornákban igen sok a fonalas Alga (Spirogyra, Cladophora), Euglena és Traohelomonas faj. III. 10-én a víz hőmérséklete: 9° C, pH: 8. A felhígult vízben igen kevés a plankton. IV. 13-án meleg az idő, a víz hőmérséklete: 16°, pH: 8.5. A tápláló csatornákban sok a fona­las Alga. A 9-es sz. teleltető medencében kevés Euglena sanguineat, E. oxyurist találtam. Az V. sz. gyűjtőhelynél a VII. sz. tóban a Juncus-ok között. Euglena viridis okozta „vízvirágzás" The vegetatian of Volvocales and Flagellata of Fehértó near Szeged. By M. Sziabiados. (English text p. 253.) .212

Next

/
Thumbnails
Contents