Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - BOGÁRDI JÁNOS dr.: A fajlagos vízszállítás számítása a tározódás figyelembevételével

társulat területére havonta kiszámíthatom a fajlagos vízszállítást különböző v értékek esetén- Ha a mértékadó esapadéksorozat a és n állandóit és a/, évi maximális lefolyási tényezőt veszem figyelembe, úgy az egész területre mértékadónak meghatározott körülmények esetére ugyancsak kiszámíthatom q értékének változását v változásával. Mivel a fajlagos vízszállítás fenti képletében csak v a vátozó, a q — f(v) összefüggés exponenciális függvény, melyet tehát logaritmus beosztású papíron egyenes ábrázol. A számításokat, az esetleges tévedések elkerülése végett 7 számjegyű logaritmus táblázatok segítségével mindig több pontpárra végeztük el. A 12 társulatra vonatkozó havi összefüggéseket társulatonként 1—1 ábrára raktuk fel. (Lásd a 4—15. ábrát.) A teljesség kedvéért meg ikell említenünk, hogy hiányos csapadékadatok következtében több társulatnál egy, vagy több hónapra nem sikerült annakidején a klimatikus valószínűségi függvényt meghatározni. Természetesen ezeknél a kérdéses hónapokra vomiatíkozóan összefüggést sem lehetett megállapítani. Négy társulatnál az októberi, egy társulatnál pedig a márciusi havi csapadéksorozat egyúttal évi mértékadó esapatéksorozatnak is bizonyult. Ezeket figyelemibevéve az egyes ábráknál 12 havi -f 1 mértékadó — 13 összefüggésnél kevesebb számú összefüggést tudunk csak felraikni. Azt is meg kell említeni, hogy a Sebeskőrösi és a Rábaszabályozó társulatnál a mértékadó csapadéksorozatot két klimatikus valószínűségi függvénnyel lehetett csak kifejezni, mivel külön összefüggés adódott a rövididejű és külön függvény a hosszúidejű csapadékoknál. Ennél a két társulatnál tehát a 13 összefüggéshez még egy további adódott. Tanulmányunk első részében közölt fejtegetések nyilvánvalóvá teszik, hogy a 4—15. ábrán feltüntette q — f(v) függvényeknek csak bizonyos szakaszai lesznek érvényesek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bármely társulatnál akármelyik havi, vagy akár a mértékadó összefüggést, is veszem, a, a ás n ismert és határozott érték lévén, van egy bizonyos a a __ b aranyszám, amelynél nagyobb viszonyv szám esetén az összefüggés már érvénytelen. Az előzőek szeriint a 3. ábra segítségével minden egyes vízgyűjtőterület 12 havi ós mértékadó összefüggésére meghatároztuk azt az — = b haa (árértéket, amely az adott n értéknek megfelelően az érvényesség határesetét határozza meg. Mivel pedig a a szorzat ismert, a 3. ábráiból meghatározott b viszonyszám segítségével kiadódik a v fajlagos férőhelynek az a határértéke is, melyinéi kisebb fajlagos férőhely esetén a Puppini-féle összefüggést mái* nem alkall inazhatjuik. A 4—15. ábrán az egyes havi összefüggéseiknél v-nek ezt a határértékét, melyhez természetesen meghatározott értékű vízszállítás tartozik, n.u likőrök kel külön meg is jelöltük és az egyes egyeneseknek ettől a határértékétől fölfelé eső, érvényes szakaszát teljes vonallal, míg az érvénytelen szakaszokat szaggatott vonallal húztuk ki. A v határértékek megkereséséned® módját az alábbi példa illusztrálja. Legyen a — 0-30, a — 0.02, n-0.47. A 3. ábrából n 0-47-hez b = 16 határérték tartozik. Mivel a a — 0-006, a keresett v határérték v~

= 0-00375, ami azt mondja, 1*6 hogy a fenti állandókkal rendelkeziő vízgyűjtőterület esetén a Puppini-féle összefüggéssel akkor számíthatunk, iha a belvízilevezető csatornahálózat oly mértékben van kiépítve, hogy hektáromként legalább 37'5 m

3 tározó térfogait áll a belvízlevezető csatornahálózatban rendelkezésre. A 12 társulatra ilymódon meghatároztunk; minden hónapra, valamiint a mértékadó csapadéksorozatra vonatkozóan 1—1 fajlagos férőhely határértéket. Nyilvánvaló, hogy ezek közül a legnagyobb érték szab ja meg a v-nek valóságon halárértékét. Vauinak ugyanis olyan csapadáksorozatok, amelyekből származó vízlefolyást v kisebb értékei mellett is számíthatjuk, aaomban a legurnglasabb v határértéket eredményező esapadéksorozat is előfordulhat, A tarozás figyelembevételével, tehát a fajlagos vízszállítást biztonsággal csak akkor számithatjuk, ha a fajlagos . férőhely legalább ezt a mértékadó értéket eléri. Az egyes társulatoknál kiadódott havi v határértéikeket a VII. táblázat tünteti fel. Ezek közül a legnagyobbakat, vagyis a valóságos határértékeket aláhúzással tkülön is megjelöltük. Ez az érték, mint látjuk, társulatewiikénit változó ós mindenütt nagyobb mint 45 m® hektáronként. Egy előző tanulmányomban

6, a magyar viszonyokra érvényes v határértékeket 80—100 m

3 lila-ban szabtuk meg, aimi tekintve', hogy akkor még részletes vizsgálatok nélkül csialk becs 1 és szerűen számítottunk, elég jól megfelel a mostani határértékeknek. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy most legtöbb társulatnál tényleg 70—80—5)0 m''-ha-kénti határértéket nyertünk. Mivel miniden vízgyűjtőterületnél az eső alakjában lehulló csapadékból jelentkezhető legnagyobb vízlefolyásra, vagyis a fajlagos víziszállítás értékére kell müveinket kiépítenünk, a 4.— 15. ábrán külön megjelöltük azt az érvényességi határt, amelytől kezdve a Puppini-iféle összefüggéssel számítható a fajlagos vízszállítás, valamint ettől a határértéktől felfelé a havi, illetőleg a mértékadó <l—f(v) összefüggéseknek azokat a szakaszait, amelyek mértékadónak tekintendők. A jelölést sraffozás teszii az ábráikon feltűnővé, amely a v értéktől felfelé mindig az összefüggéssorozatoik burkolóival azonos. Érdekes, hogy általánosságba n egyáltalán nem mondható, hogy az évi mértékadó osapadéksorozatból levezetett öszszefüggés lenne a legveszélyesebb. Az is tény azonban, ha rövid szakaszon is, de mindig van a legveszélyesebb burkolószakaszokniak olyan íésze, amely az éivii mértékadó összefüggéssel azonos. Az a körülmény különben, hogy sok helyen nem a mértékadó csapadélksorozat állandóival számított összefüggés adja a legveszélyesebb vízlefolyást, ha n szerepét végiggondoljuk, könnyen belátható. Számításnál figyel amibe veendő, hogy az értékek az egész voilt társulati belvízteriiletekre vonatkoznak, tehát mintegy átlagos értékét adják a fajlagos vízszállításnak. A számítás eredménye tehát, úgy képzelendő el, hogy az egész területről végeredményiben egy csatornába gyűlik össze a felszínen lefolyó csapadékvíz, amely csatormának legnagyobb vízhozama a számított fajlagos vízszállítás lesz. A fajlagos vízszállítás a vízgyűjtőterületek egyes részeire külön is számítható, ha az ezekre vonatkozó klimatikus valószínűségi függvényt és lefolyási tényezőket előzőleg külön meghatározzuk. A 12 vízgyűjtőterületre vonatkozó számítások hiányossága, hogy a felhasznált lefolyási ténye'') Dr Bogárdi János: A lefolyási tényező és- a levezetendő belvízmennyiség. — Vízügyi Közlemények 1944. 1-4. sz. .177