Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LEEL-ÖSSY SÁNDOR dr.: Szurdokjellegű aszóvölgyek a Farkasvölgy oldalában

vágódott be; u. i. itt épp a lösz és a porló dolomit határán alakult ki. A 2. sz. aszó az Ördögorom-csárda keleti oldalán torkollik a Farlkasvölgybe. Ennek már jóval változatosabb és sokkal bonyolultabb az arculata. Torkolatától felfelé haladva benne, láthatjuk, hogy a völgy egyes szakaszai különböző kőzetekbe vágódtak be. és épp ezért mindegyik részletének más a formakincse. —a) Alsó része (kb. 50 m hoszszan) löszbe vágódott. Itt mély, meredekfalú és eléggé (keskeny, normális löszaszó, inelyiiiek nem túlnagy az esése, b) Középső része (kb. 150 m hossziiságiban) szaruköves, erősen porló dolomitba vágódott. Ez a szakasz is mély. meredekfalú es a löszaK^ónál is szűkebb és nagyobbesésű. Igaai szurdoka c) Felső része a leghosszabb, ahol a dolomit alapkőzetet borító felszína dolomitos lejtőtörmelékbe vágódott be. Itt a völgy kevésibbé mély, valamivel szélesebb, oldalfalai lankásabbak és a® esése is csökken. A felső rész tehát normális vízmosás. A 2. sz. aszóba ÉK felől egy elég .szépen kifejlődöd/t, hasonló jellegű rövid mellékaszó torkollik. a) Ennek alsó szakasza (kb. 30 m) is porló dolomitba vágódott be, tehát a főaszó középső szakaszához hasonlít: szurdokszerűen mély, meredekfalú, szűk és nagyesésű völgy, b) Középső szakasza (kb. 20 m) löszbe vágódott, tehát szintén mély és meredekfalú, de kissé szélesebb és enyhébb esésű. Végül felső szakasza (kb. 15 m) dolomitos lejtőtörmeléken alakult ki, és normális vízimosásjellegű. A mellékaszónak középső és alsó szakaszai között erősen megtörik az esésvonala, és egy háromméteres szubkonzekvens vízesést alkot; u. i. itt kis darabon egy kemény, nem porló dolomittömb bukkan a felszínre- A mellékaszó és a 2. szfőaszó mély völgylbevágódásai között sarkantyúszerűen, hegyesen végződik a felszín. A 3• sz. aszó szintén igen élénk és változatos arculatú, de egészen más jellegű, a) Legalsó szakasza dolomitos lejtőtörmeléken alig van bevágódva. Itt alig van esése, b) Feljebb egy kb. 411 m hosszú, mély meredekfalú, szűk és szakadékszerű tó'.szaszó következik, melynek egyéni jellegét az adja meg, hogy a völgy a löszrétegnelk épp a keleti szélébe vágódott be, ezért a nyugati oldalfala 7—8 m magas, meredek, függőleges lösztfal, míg a keleti oldala a törmelékben már lankásabb (asszimmetrikus keresztmetszetű völgy), c) Középső szakasza felsőeocénikoili szaruköves konglomerátumon alaikult ki. Ez a völgyrészlet kevésbbé vágódott be, szélesebb ós oldalfalai lankásabbak. Oldalálban kisebb, konglomerátumiból képződött kőibörcök emelkednek. Esése elég nagy, de a hatalmas konglomerátum tömbökön lépcsőzetes. Ez az egész szakasz egyetlen hatalmas szubkonzekvens vízesésnek tekinthető; u. i. alatta puhább, laza löszrétegbe vágódott az aszó; maigia a völgyrészlet kemény konglomerátuimon alakult ki, melybe kevésblbé tudott besvágódnii; míg felette ismét puhább réteg következik, d) Felső szakasza aránylag igen hosszú, dolomitos lejtőtörmelékbe vágódott be, ós /normális vízmosásjelleigű. De itt is élénkítik formakincsét a iklicsiny, helyi szubkonzekvens vízeséseik, melyek úgy jöttek létre, hogy a törmelék itt a konglomerát rétegre rakódott le, aránylag vékony (2—4 m) sávban, és a törmelék alól időrikénit a felszínre buikkannak a kemény, szariiköves konglomerátum egyes tömbjei. Az igaza alapkőzset: a felsőtriász szaruköves dolomit itt a kongiloimerátuim alatt van, és nem igen kerül a felszínre, csak feljebb, ahol már a konglomerátum végződik. A 2. és 3. sz. aszó között, közvetlenül a Farkasvölgy feletti meredek, dolomit-törmelékes lejtőn több kisebb, rövid és kevéssbé mély vízmosás alakult ki. Az 1. sz. aszó közvetlenül a Toiibágyi-útnál, a 2. sz. aszó valamiivei felette, mellékaszója valamivel alatta páholyszerűen, valkon végződiik. Ezzel szemben a 3. sz. aszó még messze nyúlik a Torbágyi-út felett is a Széchenyi-hegy meredek oldalában, és völgyfője közvetlenül a Széchenyi-hegy csúcsa alatt helyezkedik el. Ez a része jóval fejlettebb és szélesebb, de ezzel a Toribágyi-út feletti, legfelső szakaszával már nem foglalkoztunkA változatos formakincs ellenére az aszóvölgyek eredete igen egyszerű. Kétségtelen, hogy mindegeiket a lineáris-erózió alakította k,i. Tektomilkus (töréses) pref orm ációnak — a Farkasvölggyel ellentétben — semirmi nyoma sem található. Tehát a jelentős fonmaheli különbségeknek — amelyek egy asizón belül is fellépnek — a kőzetminőségben kell keresni az okát. Miintlhogy kutatási területünkön belül igen változatosak a kőzet viszonyok, igein változatos formakincs alakult Iki — az erózió hatására — aránylag kis területen belül, annak ellenére, hogy a lejtési és csapadékviszonyok területünkön nagyjából állandóak. Minthogy vidékünk különböző kőzetfajtái (lösz, dolomit, poriódolomit, dolomitos lejtőtörmeilék és konglomerátum) megegyeznek abban, hogy mindnyájan permeábilisek (vízátbocsátók), völgyeinkben formabeli különbségek csiak az általános aszójellegen beliil alakulhatnak ki. A tektonikának csak annyiban volt az eredetre befolyása, hogy a Széchenyi-hegy fiatal, pleisztocénkori kiemelkedése következtében erősebb volt az eróziós bevágódás. De ezt a tényezőt legfeljebb csiak a hosszú 3. sz. aszónál vehetjük számításiba. (Itt ós inkább csak a Tonbágyi-út feletti legfelső szaikaszná].) A rövid 1. sz. és 2. sz. aszóknál egyedül a kőzetminőség okozta a mély eróziós völgybieváigódást. A Vizsgált kőzetfajtákon akkor is szurdidkszerű völgyek alakulnak ki, ha nincs fiatal kiemelkedés! Az isimertetett különleges aszóvölgyformák közül, főleg a saarúköves kongl oimier át um on és a porlódolomiton létrejött völgyszakaszok érdemelnek különösebb figyelmet. U. i. ezeik a völgyformák a Budai-hegy vidék területén elég rlitkán fordulnak elő, ós — mint láttuk — az arculatuk is tnás, mint a hegyvidék normális vízmosásaié, melyek többnyire törmelékes dolomit- vagy mészkő lejtőkön alakultak ki. A szarúköves konglomerátum — a geológusok megállapítása szerint" — az eocénvégö. regredáló tenger abráziójának a terméke. A hullámverés u. i. az akkori tengerparti sziaruköves dolomithegyek oldalait erősebben lepusztította, és a törmeléket a parton konglomerátummá camientezte öszsze. Ma a konglomerátum legkeményebb darabjai kőbörcökként állanak ki a felszíniből. Itt mái- valószínűleg a hidrotieataáMs összeoamentezésanelk is szerepe lelhetett; u. i. a hévforrások általi átjárt és összeforrasztott konglonierátumtömbök jobban ellen tudtak állnii a denudációnak, amely azután kőbörcökké preparálta őket környezetűikből. Több kisebb kőbőre található a 3. sz. aszó oldalá2 Schafatzik F.—Vendl A.: Geológiai kirándulások Budapest környékén (1929). .150