Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - MOSONYI EMIL dr. és MÁTRAI ISTVÁN: A Tisza öntözővízkészletének megosztása
A kisvízhozamok megosztása kétféleképpen képzelhető el: 1. az abszolút minimumok és 2. a gyakrabban előforduló minimumok alapján. 1. A kisvízhozamok elosztása az abszolút minimumok alapján. Ebben az esetben az öntözési idényben előfordult legkisebb 15 napos átlagot vehetjük figyelembe. A táblázatban feltüntettük a Tisza tokaji vízhozamainak 15 napos minimumait az öntözések szempontjából mértékadó időszakokban. Kiugró szélső érték a vizsgált közel 50 évben csak kétszer volt: 1904-ben 55.8, 1946-ban pedig 50-9 m 3/sec vízhozammal. Legkedvezőtlenebbnek tehát az 1946-os évet tekinthetjük kereken 51 m 3/see vízihozammal. Ehhez a tokaji vízhozamhoz természetesen hozzájárulnak még a mellékvízfolyások megfelelő kisvízihozamai, továbbá a tározásból felszabaduló vízmennyiség, amelyet a, vízhozamgrafiJionok vizsgálata alapján mintegy" 1 hónapos időszakra célszerű szétosztani. Eszlerint az alábbi vízihozamokat lelhet figyelembe venni: a) A Sajó Gfí EL Hernád vizéből előreláthatólag semmi sem jut a Tiszába, mivel a mintegy 6 m 3/sec-iot (kitevő kisvízihozaim el fog fogyni a helyi öntözések kielégítésére. b) A Zagyva vízhozama gyakorlatilag elhanyagolható. c) A Körösök mintegy 5 m 3/sec-os kisvízhozama a tapasztalat szerint már most elfogy a körösvölgyi öntözésekre. d) A Maros megfelelő vízhozama mintegy 26 m 3/s'öc. A medertározásból a következő víztömegek szabadulnak fel: e) A tisaalöki vízlépcsőnél a 93.50—94.50 szintek között tározódó 15 millió m 3-nyi vízmennyiség 1 hónapra szétosztva kereken 6 <m 3/sec vízhozam kiegészítést jelent. f) A tiszabői vízlépcsőinél a 85.50—87.00 között tározódó 40 millió m, 3, szintén 1 hónapra elosztva, 15 m 3/see-ot ad. g) A Szeged feletti bögében a 77.00—79.00 szintek közötti 70 millió m 3, további 27 m 3/sec többletet jelent. A fentieket összegezve a következő vízhozamokat kapjuk: Felső Tisza a Bodroggal . . 51 m 3/sec Mellékfolyók (csak Maros) . . 26 Medertárazás (6+151+27) • • • 48 125 m 3/sec. Tekintettel arra, hogy ez a feltevés a közel 5 évtizedes időszakban csak kétszer előforduló (1904 ós 1946) igen kedvezőtlen értékeken alapszik, megokoltnak látszik, hogy további kedvezőtlen feltételezéseket ne tegyünk. Ezért vesszük figyelembe itt a teljes medertározás kihasználását, jóllelhet vitatható, hogy a legszűkebb időszakban ezek a vízmennyiségek valóban rendelkezésre fogniak-e állni. Előfordulhat ugyanis az, hogy a nyáreleji rövid száraz periódus alkalmával már fogyasztunk a tározott vízmennyiségből és a tározótér nem tölthető fel újból- Ezenkívül az is megtörténhet, hogy a katasztrofálisan kis vízhozamokk a I rendelkező periódus egy olyan időpontban kezdődik meg, amikor a vízerőmű korábbi csúcsfogyasztása miatt már bizonyos mértékben lesüllyedt duzzasztási szint állt elő. Ha továbbá nem veszünk figyelembe sem párolgási, sem elszivárgási veszteségeket, amelyek együttesen 5—10 m 3/sec nagyságrendre rúghatnak, valamint a Szeged alatti szakaszra sem irányozunk elő víziébocsátást a rendkívül kritikus időszakokban, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan elgon.dolást választottunk alapul, lamely kedvező és igen kedvezőtlen feltevéseket együttesen tartalmaz. Ha a fenti 125 m 3/Sec vízihozamot 0.3 lit/sec kat. holdankénti fogyasztással osztjuk szét, 417.000 kat. hold öntözhető területhez jutunkNyilvánvaló, hogy az említett és 48 év alatt kétszer előforduló esztendőkhöz hasonló év bekövetkezése esetén, valójában nem fogunk ellátni 417.000 kat. holdat 0.3 lit. fajlagos vízhozammal, hanem az öntözési idény legkritikusabb időszakában a vízszolgáltatás a fenti érték alá fog csökkenni aszerint, hogy a szivárgás és elpárolgás, az alsó-Tisza szakaszra szükséges vízleadás és a medertározásból való pillanatnyi hiány milyen mórtéket fognak ölteni. Minthogy a 48 éves időszakban ez a vízszűke csak kétszer fordult elő és akkor is az öntözési idény nagyon rövid időszakában, megenengedhetőnek látszik, hogy az öntözést 417.000 kat. holdra terjesszük ki, illetőleg ekkora terület egyidejű öntözhetőségéről beszéljünk, mert a fent említett, időszakos és legfeljebb 20—30%-os hiány különösebb kárt nem fog okozni. A fenti területhez természetesen még hozzá kell adni a Sajó és a Hernád, továbbá a Körösök völgyében öntözhető területek összegét, ami az ott rendelkezésre álló mintegy 6+5=11 m 3/sec vízhozam alapján 47.000 kat. holdat tesz ki. A Tisza völgyében öntözhető összes terület az 1- feltevés alapján tehát 417.000+47.000=464.000 kat. holdra rúg. 2. A kisvízhozamok elosztása a gyakrabban előforduló minimumok alapján. Ebben az ecetben nem a kiugró mértékben aszályos, hanem a gyakrabban előforduló száraz esztendők lényegesen nagyobb kisvízhozamait vesszük alapul. A táblázat adatait végigvizsgálva, azt találjuk, hogy a 15 napos minimumok szűk határok közötti értókcsoportokba sorozhatok. Az említett 1904. és 1946. esztendők szélsőséges vízihozamai után nem találunk folytonos átmenetet. hanem azt látjuk, hogy a tölblbi vízszegény esztendő mértékadó vízhozamai már lényegesen nagyobbak. Az 1905, 1917, 1921, 1923, 1930, 1943, 1947 esztendők mértékadó hozamai 73 és 93 m 3/sec között vannak, míg az ezután soronkövetkező évek hozamai megint ugrásszerű emelkedést mutatnak. Figyelembevéve a kisvízhozamok ilyen csoportos elrendeződését, kiindulásnak a fentemlített 7 esztendő 15 napos mértékadó vízhozamainak középértékét: 86 m 3/sec-ot vehetjük. Ehhez a következők járulnak: a) A Sajó ós a Hernád vízhozama kb. 13%>-át teszi ki a Bodroggal egyesült tiszai vízhozamnak. A Sajó és a Hernád tehát 11 mV.see-ot hoz, amiből a helyi öntözésekre 5 m 3/sec fogyasztást levonva, a Tisza vízihozamának növelésére 6 m 3/sec szolgálb) A Zagyva vízlbozaímja nem vehető figye- ' lembe. c) A Körös vízhozama a tokaji Tisza vízhozamnak mintegy 9%-a, kb. 8 ih 3/sec, ami a Körösvölgyben felhasználásra kerülr/J Az alapul vett tiszai vízhozamokhoz tartozó Maros-hozam 41 m 3/sec-ra vehető. A fentieket összeadva, a rendelkezésre álló vízhozam 133 im 3/sec. Ha ebből 5 m 3/sec leboesátást veszünk figyelembe az alsó-Tisza szakaszra, marad 128 m 3/sec. 112