Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - SCHULHOF ÖDÖN dr.: Mit várhatunk orvosi szempontból újabb gyógyforrásainktól?

zolták, lliogy mesterséges oldatokkal nem utánoz­hatok ia természetes vizek fiziológiai hatásai, hanem esiak egyetlen adatot, Keysselitz kísérletét említeném meg, akii ebihalakat először hígsósavas­olrlatba helyezett és azután egy részüket vízveze­téki vízbe, másik részülket aacheni forrásvízbe és a harmadik részt pedig ezzel egyenlő lugosvágú szódabikarbóna oldatba helyezte. A vízvezetéki vízben hat óra után valamennyi kísérleti állat elpusztult, a szódahikorbónaoldatban a 9 órát egy sem élte túl, míg az aacheni vízben 12 óra moulva még valamennyi élt és 48 éra múlva is csiak a kísérleti állatok 20°/o-a pusztult el, jeléül annak, hogy ebiben az esettben nem egyszerűen a szóda­hikarlbónának sósavlközömbösítő hatásáról volt szó, hanem az ásványvíz egyéb alkatrészei által is • lényegesen befolyásolt koimplexbatásról. Ma, amikor a reumás megbetegedések jelentő­ségét a termelés szempontjából már felismerték, nem kell annak a fontosságát külön kihangsú­lyozni, hogy hazánk gyógyivízkincse ilyen nagy­számú termális forrással gyarapodott. Hőfokuk­nak megfelelően a felsorolt vizek közül néhány majdnem eredeti állapotában használható für­désre, míg másoknak tán éppen az az egyetlen hibájuk, hogy túlságosan forróak ós előzetes hű­tés nélkül nem alkalmazhatók. A hűtésnek olyan módon való megoldása, hogy az aránylag a leg­kevésbé változtassa meg a víz szerkezetét, nem könnyű és nem költségmentes feladat. Az eddig használatos módszerek általában nem mondhatók kielégítőiknek. Viszont kétségtelen, hogy az elmé­leti meggondolásoknak nem megfelelően hűtött hajdúszoboszlói vízre nem lehet ráfogni, hogy hatásosságát a hűtéis által el vesztenie. Természe­tesen nem tudjuk, hogy megfelelően kezelve nem lenne-e hatásosabb benne a fürdőikúra, minit ma? Ugyancsak tisztázandó kérdés, hogy az eddig- csak szennyezésnek tekintett íbituimeines alkatrészek, melyek ezen források legtöbbjében jelen vannak, nem tartoznak-e a terápiás szempontból fontos alkatrészek közé? Ez a probléma a Mihályi-i szénsav feltöréssel kapcsolatban is felvetődött Részletesebben nem foglalkoztam a Mihályi-i szénsavval, miivel előadásom a gyógyvizekről szól, de ha lehet gázforrásokról beszélni, akkor meg kell említenem, hogy ez is természeti gyóigykin­cseink együk reménységéhez tartozik. A Mihályi-i fúrás szíénsavjából előállított szénsavhó szintén tartalmazza ezelket a bitumenes anyagokat és az ottani kolléga megfigyelése szarinit, különösen reumás betegeknél, ennek a nyers állapotban fel­használt szénsavnak a terápiás hatása nagyobb, mint a tisztított, tehát ettől a bitumenes „szeny­nyeaéstől" megszabadított szénsavé. Természete­sen pontos vizsgálatoknak meg 'kellene még erősí­teni ezt az észleletet. Az ismertetett vizek közül kettő feltűnően nagy mennyiségben tartalmaz metaborsavat• En­nek az alkatrésznek gyógyászati jelentőségéről eddig nem sokat tudunk. Itt csak arra akarnék rámutatni, hogy Rubner vizsgálatai szerint az alkaliáknaJk a zsíranyagcserére gyakorolt hatása éppen az alkátóáknak borsavtas sói részéről a leg­kifejezettebb. Amint láthatjuk, ezekkel az új vizekkel szerzett tapasztalatok még távolról sem olyan kialakultak és lezártak, mint amilyen gaz­dag azoknak a kérdéseknek a sora melyek fel­használásúikkal kapcsolatosan felvetődtek. Orvosi szempontból tehát nemcsak a gyakocrlati felhasz­nálás lehetősége nyílik meg számiunkra, hanem a kutatás és a vizsgálatok kötelezettsége is. A reulmás betegségeik elleni küzdelem szem­pontjából felbecsülhetetlen, hogy ezentúl nemcsak néhány nagy központban lakó beteg juthat köny­nyeblben hozaá a számára szükséges terttnálkúrá­hoz, hanem az ország legkülönbözőbb részeiben tudjuk ezt a rászoruló betegeknek nyújtani. Ez a jelentősége Békés, Csofcon y avi s o nta, Karcag, Komló, Tótkomlós, Tiszakürt, Tiszaörs, Kőrös­szegapáti vizednek. Vannak azonban az újabban feltárt vizeink között olyanok, melyekkel különleges tulajdon­ságaiknál fogva kell foglalkoznunk. Így egészség­ügyi szempontból nagyjelentőségű a Bükkszéki víz, mert ilyen összetételű, alkalikus szénsavas forrás hazánkból eddig teljesen hiányzott és melynek feltárása lehetővé teszi, hogy a Viehy-i típusú gyógyvizet gyomor-bél, máj és epebetegek kezelésiére felhasználhassuk és az ötéves terv ke­retében Bükkszéken ilyen betegek kezelésére be­rendezett intézmény létesülhessen. Ugyancsak külön kell megemlítenünk Mező­kövesd nagy kéntartalmú vizét, mely előrelátha­tólag a reumás betegek kezelésében fog különle­ges helyet elfoglalni és az ötéves terv keretében kialakítandó másik központot fogja képezni, na­gyobb fürdő kórházzal kapcsolatban. Az Erzsébet sósfürdői mélyfúrásról külön be­szélnünk cstaik abban a vonatkozásban kell, hogy egy helyben egyesíti a glauber- és keserűsósfiir­dők lehetőségét a teilmális kénes fürdővel és így a balneoterápiás indikációknak különösen széles skftláját, teszi lethetővé. A jódos ivókúrák indikációknak mindenben megfelel a Sóshartyán-i víz. Magas jódtartalmá­•nál fogva igen előnyös benne a jód és konyhasó aránya Mert míg ahhoz, hogy 2 mg jódot vi­gyünk be a szervezetbe, a pesterzsébeti vízből kb. 1 liter (8 g Na Cl tartalommal), a hajdúszoboszlói víziből A liter (0.7 g Na Cl tartalommal), a Csiz-i vízből V« deciliter (0.8 g Na Cl tartalommal) kell, addig a eóshantyáni vízből ugyanehhez csak 0.22 deciliterre van szükség, ami 0.37 g Na Cl-ot tar­talmaz. Röviden és vázlatosan soroltam fel azoknak a feladatoknak egy részét, amelyek újabb gyógy­forrásainkkal kapcsolatosan orvosi szempontból felmerülteik. Feladatomat azért éreztem nehéznek, mert tudtam, hogy amikor az orvosoknak inondok újat, az a hidrogeológusok előtt már régen isme­retes és viszont. Mégis úgy gondoltam, hogy az egész feladatkörnek ez előtt a hallgatóság előtt való felrvetítése mégsem lesz steljesan hiábavaló munka. 105

Next

/
Thumbnails
Contents