Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

8 HWROIJÓOIAI KÖZLÖNY XXVIII. évf. 19',8. 1—',. szám zett porrendben a sajómelléki,. a tatai, az esztergomi, az egyéb ég legvégül a budapesti szénmedence. A s a j ómelléki szénmedence a kisebb ingadozásoktól eltekintve átlagban 20%-ot biztosított magának termelésünkben . az elmúlt 47 esztendőn keresztül. A salgótarjáni szénmedence vezető szerepe 1910-ig tartott, amikor a tatai szénmedence 25.30%-os részesedésével eléri a salgótarjáni medence 25.34 %-ot kitevő termelését. A tatai medence termelése a kővetkező években fokozódik és 1911-ben már 26.78%-os termelésével túl is szárnyalja a salgótarjáni medence 24.34%-os részesedését. A tatai szénmedence biztosítja magának a vezető helyet a magyarországi termelésben, csak 1918-tól szorul vissza az első helyről, amikor 21.60%-kal szerepel a salgótarjáni szénmedence 24.59%-ával szemben. 1918—1924-ig ismét a salgótarjáni vezet első helyen termelésével, hogy ettől kezdve végleg átadja vezető helyét a fiatal óriásnak, a tatai szénmedencének. És mondhatjuk, hogy itt volt és talán a mai viszonyok között is itt van ma Magyarország egyik legjobban kihasznált szénbányászata. Mind a termelési adatokból, mind pedig az egyes szénmedencék %-os részesedését feltüntető diagrammon (2. ábra) látható, hogy gazdasági válság idején, tehát a gazdasági hullámvölgyben mindkét diagrammon a salgótarjáni és sajómelléki bányászat vezet következetesen a kiemelkedésével. Ennek okát abban láthatjuk, hogy a könnyebb bányászkodási lehetőség könnyebben tud alkalmazkodni az adott helyzetekhez. A táblázatba foglalt arányszámokból kitűnik, hogy a budapesti szénmedence arányszáma változatlanul 4—6% között mozog. Az esztergomi szénmedence 1900—1906-ig csökkenést mutat 9.33%-ról 6.65%-ra. 1906-tól kezdve lassú növekedés és helyenkénti stagnálás után 1925-ben, illetve 1926-ban a biztos fejlődés útjára lépett. Ezekben az években már 11.54%, illetve 10.44%-kal szerepel és 1933-ban 14.14%-os részesedésével igen erősen megközelíti a tatai fnedence termelését. (8., 1.294—297.) 1934-től kezdve a budapesti, esztergomi és tatai medence együttes termelése állott rendelkezésünkre és igy is látható, hogy a paleogén szénmcdencék %-os részesedése több, mint a salgótarjáni és a sajómelléki szénmedencéké. A többi szénmedence termelése az elmúlt 47 évben 3.83%—9.30% közt mozgott. A táblázatba foglalt arány, számok 1939-től a lignitmedencék nek addig külön feltüntetett %-os arányszámait is magukban foglalják és ezért mutatkozik nagyobb, hirtelen emelkedés. Egyébként 1900—1920-as években 3.5%-nál több, de 4%-ot csak 1905, 1910 és 1911-ben elérő részesedése, alig mutat változást. 1920-tól az arányszám emelkedik, mivel az újabb kisebb bányák termelése is javarészt ide tartozik. Az „egyéb barnaszénmedencék" név alatt szerepelnek a statisztikai kimutatásokban az egercsehi, ajkai, brennbergi, móri, váci és kisgyóni bányák és ezek adnak a helyzeti adottságokhoz megfelelő fejlődési lehetőséget. A lignitmedence rovatban szereplő arányszámok igen váltpzatos képét adják a lignittermelésünknek. Általában azt mondhatjuk, hogy lignittermelésünk tulajdonképpen az első világháború után kezdődött csak. E helyen elsősorban a hevesi lignitmedencére gondolunk, ahol az összeomlást követő kedvező szénkonjunktúrával indultak meg a rendszeres kutatások. Itt 1919-ben is, de 1920-ban már intenzív termelés folyt, amit igen nagy mértékben elősegített az akkori nagy szénkereslet és a szén kötött forgalma. E kettő tette lehetővé a gyenge szénnek aránylag könnyű értékesítését. Ettől az időtől kezdve az ez előtti 0.5—1.5%-os részesedés hirtelen felemelkedik ugrásszerűen 2.87%-ra. Az újabb hevesi lignitterületek felkutatásával és bevonásával elértük, hogy termelésünknek már 6%-a lignit. A lignit nemesítő eljárással értékesebbé tehető és az így nyert nemesített lignit észszerű és gazdaságos felhasználásával pedig számottevő fejlődési lehetőséggel számolhatunk lignitbányászatunk terén, éppen úgy, mint a 20-as években, mert a szénnek kötött forgalma és a nagy szénkereslet lehetővé teszi a gyenge szenek értékesítését is. Jóslábokba természetesen nem bocsátkozhatunk, de örvendetes tényként kell megállapítanunk, hogy termelésünk fokozatosan emelkedik. b) A paleogén széntermelés időbeli fejlődése. Paleogén széntermelésünk fejlődésének bemutatásához foglaljuk össze először hazánk ásványszéntermelési adatait: Magyarország első világháború előtti területén a széntermelés legutolsó részletes összefoglalása az 1917. évi. Az 1918-ra vonatkozó bányászati statisztikai adatokat az egyes bányakapitányságok már nem tudták a budapesti központhoz beszolgáltatni. A mellékelt táblázatban (VI. táblázat) ennek megfelelően csak 1900tól 1917-ig mutatjuk be Magyarország régi területének ásványszén- és barnaszéntermelését, továbbá a trianoni területre eső bányászatnak az előbbi termelésben való részesedését. (8

vr.297; 11.522; 5., 378; J8

V1900—1913. évfolyam.) VI. TÁBLÁZAT. - TABLE VI. Magyarország ásványszéntermelésc 1900—1917-ij». Hungary's Coal Output in 1900—1917. Úv Year Összes ásványszén Total Mineral Coal Összes' barnaszén Total Brown Coal "o-os részesedés összesen 1 barnaszénben i"n of total % of brown Coal j Coal 1900 6.575.323 5.128.277 73.46 58.88 1901 6.545.098 5.179.829 • 71.74 58.12 1902 6.294.838 5.132.053 71.93 60.24 1903 6.485.191 5.261.781 71.01 58.10 1904 6.674.669 5.519.349 69.76 58.83 1905 7.176.667 6.088.578 69.68 60.55 1906 7.602.943 6.365.214 70.42 60.17 1907 7.886.660 6.612.500 69.26 58.82 1908 8.361.914 7.151.472 70.19 61.20 1909 9.021.290 7.658.719 67.93 57.90 1910 9.036.269 7.734.166 67.41 58.54 1911 9.444.742 8.154.560 69.44 60.43 1912 9.578.274 8.284.871 70.25 61.35 1913 10.274.052 8.954.133 68.88 60.46 1914 9.174 665 8.163.617 68.19 60.47 1915 9.260.871 8.163.617 69 96 61.33 1910 9.083.807 7.879.684 75.57 65.82 1917 8.827.383 7.609.984 72.69 62.74 A táblázatból megállapítható, hogy Magyarország ásványszéntermelésében 1913-ban volt a csúcsteljesítmény 10,274.052 tonnával. Össztermelésünkre és barnaszéntermelésünkre trianon előtt általában a fokozatos növekedés a jellemző. Magyarország trianoni területének össztermelése 1904töl szintén ezt a képet mutatja, 1900 és 1904 között csökkent és ettől kezdve állandóan emelkedett a termelés, úgyhogy 1923-ban (VII. táblázat) már 0.612 millió tonnával túlhaladjuk a békeévek csúcsteljesítményét. A gazdasági világválság hatása alatt a széntermelés hazánkban is csökkent, de mint az előzőekben láthattuk, 1935-től kezdve újból emelkedett és túlhaladtuk az 1913. évi (10,274.052 t) csúcstermelést. (1. ábra.) Áttérve a paleogén szeneink közelebbi vizsgálatára, összefoglaljuk (VII. táblázat) a hasonló geológiai tulaj-