Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

KÜLFÖLDI SZEMLE - L.MORÉT: Hévforrások. Ismerteti: dr. Papp Ferenc

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY xxvni. évf. íít'iS. i szám. mert ez a legszembetűnőbb és gyógyászati szempontból is jelentős. A legmelegebb forrás Franciaországban Cantal-ban a Chaudes-Aigues-i 82 C°-os hőmérséklettel, a leghidegebb a Seine-Inférieure-ben a Forges-lesEaux-i 6°, (nálunk a börzsönyi Hideghegy ÉNY-i tövében a „Hidegforrás" augusztusban 5°). A víz melegének az oka a föld ősi melege, és a vegyi reakciók közben fejlődött hő. A kifolyó víz hőmérsékletéből számítható a mélység, ahonnan a víz feltört. A víz hőmérséklete változhatik ugyanazon forrásnál a feltörő gázok, a külső hőmérséklet, a földrengések, a hidegvíz betörései következtében. A melegvizek összetétele függ azoktól a rétegektől, melyekben tározódik, és amelyeiken áthalad, továbbá a rétegeken való áthaladás időtartamától, a nyomástól, a kőzetek és ásványainak oldhatóságától. A víz összetételében az oldott sók, a gázok és a rádióaktiv anyagok játszanak szerepet. Az ásványvizek elektrolitek: a víz gyógyhatása a disszociált ionok változatosságától és számától függ. Az oldott sók mennyisége a forrásvizek, ben meglehetősen állandó. A kis mennyiségben jelenlevő, esetleg kolloid alakban jelentkező elemeknek fontos katalizátor szerepük van. Felsorolja ezután a szerző a melegforrások vizében levő leggyakoribb anionokat és kationokat és magyarázza eredetüket: így pl. a S szerinte élő szervezetek redukáló hatására, vagy pirit, gipsz bomlására vezethető vissza. A Li egyesek szerint juvenilis eredetű, mások szerint rádióaktiv anyagok szétesése folytán keletkezik. A meleg gyógyvizek gázai finom szuszpenzió vagy emulzió alakjában vannak oldva. Bemutatja a gázvétel módját, példákat sorol fel (a Vichy Célestins forrásban literenként 1.77 g CO2 van, a Vals-i forrásban 2.66 g). Kiemeli a nemes gázok jelentkezését egyes esetekben. Ezeknek mennyisége igen változó: pl. a Cőte d'Or-i Oarnot de Santenay forrás vizéből 13 m

1 oldott héliumot vonnak ki. Külön méltatja a meleg források rádióaktivitását (rádium és radon). Megkülönböztet állandó és időszakos rádióaktivitást. Az állandó rádióaktivitást a vízben oldott rádiumból keletkezett radon és kismértékben maga a rádium hozza létre. Az időszakos rádióaktivitás pedig megfelel annak a radon mennyiségnek, mely a rádióaktiv kőzetek repedésein való áthatolás közben vegyül a vízbe. A Cháteldon-Montagne forrás Franciaországban (Allier-ben) a legrádióaktivabb (106—130 millimicrocurie literenként). A rádióaktivitás a közetekből származik, a gránit és a jelenkori kiömlésbeli közetek a leggazdagabbak rádiumban, de az üledékes közetek is tartalmaznak kisebb mennyiségiben. Az ásványvizek azonosítása hidrotimetrikus úton (keménység meghatározásával), alkalimetrikus módszerrel, a klór és nitrát adagolásával, szulfóhidrometrikus eljárással, elektromos ellenállóképesség és vezetőképesség meghatározásával történhet. A IV. fejezet osztályozza az ásványvizeket. A legelsőnek ismertetett osztályozási rendszer 6 csoportba so. rozza a hévizeket, nevezetesen: Na és Ca bikarbonátos-, kénes-, (nitrátos-), szulfátos-, kloridos-, vastartalmú- és rádióaktiv ásványvizek csoportjába. Az V. fejezet a meleggyógyvizek élővilágával foglalkozik. A hévizekben csak a magas hőmérsékletet és a sókat tűrő élöszervezetek képesek fennmaradni. 50 C°-nál magasabb hőmérsékletű vízben nem találtak állatot. Az 50 C°-nál alacsonyabb hőmérsékletű vizekben élő állatok közül felsorol néhányat: Cyclidium, Nassula, Frontonia (48—50°), nematódák, rotiferák, molluskák (Paludestrina aponensis; 46°). Püspökfürdö forrásaiból a Melanopsis Parreysi és a M. hungarica-t említi. MegMórgas meszko Morno-calcaires Felső jura Jurassicfue supérieur Urgon mészkő Calcoires urqoniens Mormoű es negyeauoru területek lerroins teniaires el quaternoires 1 /feványvlz Források Sources minéroles Földalatti vizek folyási iránya —Circulation des eaux sou terraines 1. ábra. Aix-les-Bains — Rumilly medence geológiai térképe. Fig. 1. Carte.géologique du bassin d' Aw:-les-Bains — Rumilly. ------ A Bourget tő törési vonala. Faille hypothétique du Lac du Bourget. nevez a fentieken kívül néhány rákot, fedett szárnyú halat és béka fajt is. Részletesebben tárgyalja a források flóráját. A moszatok és a baktériumok közül többet felsorol, megadva a tenyészetre alkalmas hőfokot. Részletezi továbbá a baktériumok okozta vegyi átalakulásokat. A VI. fejezetben összefoglalja a szerző a franciaországi melegforrások geológiai viszonyait és földrajzi eloszlásukat. A Pireneusok középső vonulatában gránitok, gnájszok, csillámpalák között 360 hévízforrás tör fel. Az északi Pireneusokban triász mészkövekből tör elő a 25°-os langyos forrás. A francia Alpokban nincs sok ásványvízforrás (mintegy 40). A Vogézekben 8, a Languedoc-ban 1, Korzikában 5 ásványvízforrást említ. Különösen gazdag ásványvízforrásokban a Plateau Central (Franciaország középső része). A Föld ókorából származó, valamint harmadkori és negyedkori üledékek települtek az ősi kristályos palákra. Itt mélyreható törések és utóvulkáni jelenségek segítik elő az ásványvíz feltöréseket. Mintegy 51 helyen fakadnak fel a vegyes jellegű szénsavas-, bikarbonátos-, alkáli földfémes-ásványvizek. Jelentékeny részük hideg szénsavas víz.