Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
XXV I If. évf. IV, S. 1—/,. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 45 vízmennyiség átlagban ugyanannyi m : i s így a percenként. emelendő vízmennyiség: 20. 16.7, illetőleg 13.3 m". A legnagyobb vízmennyiség akkor jelentkezik, ha két nagyon esős időszak kb. egy hónapi időközben követi egymást, mert akkor egyszerre jelentkezik a fekü- illetve fediivizek kulminációja. A fedüvizek felszaporodása a nagyobb esőzések után 3 —4 nap múlva észlelhető, a feküvizeké pedig 3 4 hónap múlva. A fedtivíz mennyisége esőzés után rohamosan nő, de gyorsan is apad; a feküvíz mennyisége pedig lassan szokott apadni. Az ajkai statisztikai -'adatokból az tűnik ki, hogy a max. vízmennyiség 50 %-kal több, tehát 30, 25, illetőleg 20 m-'"/p. Ha a két nagyos esős időszak kb. egy hónapi időközben követi egymást, úgy 40, 33, illetőleg 27 m : !/p vízmennyiséggel is kell számolni az előbbi napi széntermelésnek megfelelően. Az esztergomi medencében nagy általánosságban 5—6-szor több vizet kell emelni, mint a napi széntermelés. A tatai medencében jóval kedvezőbb települések mellett hasonló viszonyok vannak. így, ha a napi széntermelés: 6000 t 5000 t 4000 t 3000 t 2000 t és 1000 t, akkor a percenkénti átlagos vízemelés: 25 20.8 16.7 12.5 8.3 és 4.2 m 3. Ha figyelembe vesszük a nem katasztrofális vízbetörések hatását (pl. a Reimann aknai XIX. ereszke) 50%-os hozamnövekedéssel, akkor 9-, sőt 10-szeres viszonyszámmal is számolhatunk. így a percenkénti átlagos vizemelés: 37.5 31.2 25.1 18.8 12.5 6.3 m« 9-szeres 41.6 34.7 27.8 20.8 13.9 6.9 m :' 10-szeres viszonyszám esetén. Ha 100 m nyomómagasságra (== 0.6) csak 0.52 kWó energia szükségletet tételezünk fel 1 m víz emeléséhez, akkor nagy vízmennyiségeknek nagy nyomómagasságra való emelésénél már olyan energia-költségeket kapunk, amelyek jóval túlhaladják a gazdaságosság határát még alacsony áramköltség esetén is. Adott esetekben kalkulációs számításokkal előre meghatározható az a mélység, amely mellett még gazdaságosan emelhetjük a megkívánt széntermelés mellett a 6—10-szeres vízmennyiséget. A lecsapolási eljárások. A lecsapolási eljárás gyakorlati alkalmazásában a településeknek megfelelően két módszert követnek. Ha elegendő vastagságú izoláló réteg nincs, akkor a szivattyútelepet a fedüben helyezik el. Itt képezik ki a szükséges nagy térfogatú zsomprendszer egyik részét s a szivattyúkamrát a nagy hidrosztatikai nyomásnak ellenálló vas-gátajtóval elzárható kivitelben készítik el. A zsomprendszerbe csak annyi vizet engednek be a beépített tolózárakon keresztül, amennyit a szivattyúk normálisan ki tudnak emelni. A vizmentesítötelep teljes kiképzése és felszerelése után kerül csak sor a fekü felé való harántolásokra. A fedüben vizet nem igen fakasztunk, de esetleg annál többet a feküben. lgy ( tehát nagy teljesítményű vízmentesítötelepre van szükségünk éppen a biztonsági szempontokból. A szállító alapközlét már a fekü-mészköben hajtják ki és ugyancsak a zsomprendszer másik részét is. A szállitó ereszke mészkőben van kihajtva s igy a tetemes fenntartási munkálatok költségei csökkennek mind itt, mind pedig az alapközlénél. Hozinann és Schnetzer féle elgondolás alapja az volt, hogy a mészkőben könnyebben lehet a betört vizet elgátolni. A szállitó ereszkének, az alapközlének, s esetleg az egész zsomprendszernek mészkőben, (feküben) való kiképzése a nagyobb vízbetörési veszély mellett azonban egyrészt előnyös a tetemes fenntartási költség-csökkenés miatt, de előnyös a szivattyúkra nézve is. Ugyanis a víz nagy mennyisége miatt elkerülhetetlen, hogy törmeléket, homokot, fatörmeléket, stb. ne sodorjon magával, s az iszapos víznek kiszállításánál a lapátkerekek gyorsan kopnak s bizony sokszor nincs idő arra, hogy lapátkerekeket cseréljünk, különösen akkor, mikor az összes szivattyúk üzemben vannak és így is alig győzik emelni a vizet. Előnyös ez a rendszer azonban a pillérkérdés szempontjából is, mert nem kell védöszénpilléreket visszahagynunk. Ahol elegendő vastagságú védő-réteg van a mészkő és a széntelepes rétegsor között, ott kerülik a triászmészkövet. és az egész feltárás a fedüben történik. A szállító ereszke, alapközle ennél a módszernél a fedüben van kihajtva, a zsomprendszer s a szivattyútelep ugyancsak a fedüben, de hogy a meglepetések elkerülhetők legyenek, szintén nagy teljesítményű vízmentesítötelepet kell felszerelnünk. A vízemelés éppen a víznek tisztátalansága miatt ennél a módszernél nehezebb. A lecsapolás állandó szivatást igényel s ez az előbbi rendszer (feküben való telepítés) szinte kiváltja a vízbetöréseket és nem kell tartanunk attól, hogy a fejtési munkálatok folyamán éppen a süllyedési tölcsérek kialakulása miatt nagyobb vízbetöréseket kapjunk. A vízbetörés veszélyét ugyan nem szüntettük meg teljesen, de bekövetkezésének valószínűségére kisebb esélyünk van. Vígh szerint a vízbetörés hozama állandó szivattyúzással 30—60%-kal csökkenthető és évi 7—10 %-os apadással is lehet számolni. Nem bizakodhatunk el azonban egy pillanatra sem. Ami ma nem következett be, az bekövetkezhetik holnap. Okulnunk kell a legutóbbi évek hatalmas tokodi vízbetöréséből, ahol a vas-gátajtó, tolózár, stb. mind megvolt, de éppen az előzőkben említett vízsodróhatás miatt a gátajtót bezárni már nem lehetett. Nem szabad sajnálni tized vagy esetleg filléres kiadásokat a kerüköltségnél akkor, amikor százezreket felemésztő létesítmények kerülhetnek szinte percek alatt víz alá. Ha az üzem érdeke úgy kívánja, akkor a legszigorúbb intézkedések mellett kell a fokozott ellenőrzést betartanunk. Véletlenek halmozódhatnak, meglepetések igy is érhetnek; de a lelkiismeretlenség és gondatlanság vádjának nem lehetünk kitéve. A legtöbb esetben a baj bekövetkezése után legkönnyebb felelőtlen bírálatot gyakorolni és ennek gyakorlásában az előzményeket nem igen szokták figyelembe venni. Pedig nemcsak műszaki, hanem gazdasági vonalon is sokszor igen súlyos nehézségek vannak az egyes szükséges intézkedések foganatosításánál. Ha pontosan sikerül megállapítanunk a fekü-mészkő tagolódását mind vertikálisan, mind horizontálisan a szeizmikus és elektromos geofizikai mérési módszerekkel, akkor a gyakorlati bányász a megelőző intézkedéseit megteheti. Ereszkék mélyítése elöfúrás nélkül nem történhetik. Helyes lenne a feküben, a vetőn való áthaladáskor az előcementálásos módszert alkalmazni, ugyanúgy, mint aknamélyítésnél. Ajánlatos lenne ez főleg vetők közelében, amely vetők egyrészt a kutató fúrások adatai alapján, másrészt pedig a szeizmikus vagy elektromos geofizikai mérések útján kimutathatók. A mészkő általában tömör, főleg a vetők mentén van nagyobb fokú karsztosodás. Nagy mélységben a velön való áthaladás igen kockázatos a feküben. Az elő fúrásoknak a szabálytalanam jelentkező összes repedéi
