Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
XXV///. évf. 19bS. l—h. aaám HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 33 több helyen található bauxitot, vörös agyagot és a kiemelkedő mészkő és dolomit sziklák jelenleg már száraz üregeit kitöltő tüzköves breccsát. (56., 18.) Feltehető, hogy a maiaktól sokban eltérő kémiai és fizikai hatások következtében a karsztosodás a jelenkorinál sokkal intenzívebb volt. A hőmérséklet és vele együtt a CO-j-tartalom magasabb volt (57.,484.), ami az akkori tropikus és szubtropikus viszonyok mellett érthető is. Mindez azonban elősegíti a mészkő és dolomit oldódását, tehát nagymérvű karsztosodás jelentkezhetett tényleg, amint azt a triászbani fúrási adatok igazolják is. A mészkő hasadékossága, a széntelepeknek s az alapközetnek táblákra való tagolódása a vetődéseknek az eredménye. A vetődések menti gyengült és repedezett zónákban, és pedig elsősorban az áramlás irányába cső ilyen övekben lehet a viz hatása a legnagyobb. A víz oldóképessége arányos a hasadékon átfolyó víz sebességével, mert az idő egység alatt több oldóképes víz hathat a támadási pontra, vagyis a reakció helyére. Dr. Schmidt E. R. szerint a víznek csak másodlagos szerep jutott: a tektonikaílag preformált irányoknak járatokká való kitágítása. (58.,496.) A mészkövek rideg anyagok s így szilárdságtani szempontból igy is viselkednek. Az eddigi bányászati tapasztalatok azt mutatják, hogy paleogén medencéink általában négy irányú vetörendszerei páronként egymásra nagyjában közel merőlegesek. Ezeknek kialakulása a nyomás okozta Mohr-féle síkokra vezethetők vissza. „A karszttünemények tektonikai jelenségekkel, a barlangok nyomóigénybevételre, a dolinák és polják pedig húzóigénybevételre keletkezett rupturális diszlokációkkal kapcsolatosak." (59.) A vetömenti repedések, gyengült zónák közül a víz azt fogja kitágítani, amelyik irányban a legrövidebb úton nyerhet lecsapolást. (A nyelési próbák értékelésében a Schmidt E. R. féle másodlagos vízszerepnek a jövőben fontosságot kell majd tulajdonítanunk mind a meglevő, mind pedig a telepítendő új bányák tervezésénél.) A vízbetörésekről általában. Nézzük, miért terelődtök vizsgálataink ilyen irányba is. A tokodi karsztvízszint-regisztráló mérőállomás vízszintjét és az egyes jellemző vízbetöréseket vizsgálgatva feltűnik, hogy az Auguszta aknai 1927. évi 43 m : 1/p '2 km légvonalbani távolság) 130 cm-es; a Reimann aknai 1932. évi 60 m^/p maximálisan 170 m-'/p (2.2 km légvonalbani távolság) 210 cm-es; .a Reimann aknai 1936. évi 10 m' !/p (2.3 km légvonalbani távolság) 210 cm-es víztükörsüllyedést okozott. Ugyanekkor azonban a csak 630 m légvonalbani távolságban levő V. ereszke (jelenleg is vízalatt áll) zsompjában fakasztott 10 m : l/p vízmennyiség csak 60 cm-es víztükörsüllyedést adott. Az I/a. ereszke 16 m-'/p vízbetörése a mérőállomás vízszintjét csak 30 cm-rel süllyesztette és az ereszke távolsága a mérőállomástól légvonalban kereken 2 km. A valószínűnek látszó solymári vízbetörés 70 cm-es szintcsökkenéssel éreztette hatását 21 m : l/p betört vízmennyiséggel 22 km távolságból. Közbevetőleg meg kell említenünk, hogy az e s zt e r g o m i szénmedencében a vízveszélyes szint alatt a mészkő a bányanedvességnél mindenütt jármi nedvesebb. A látszatra teljesen tömör mészköböl is csepegő vizet kapunk és annál többet, minél mélyebben vagyunk a vizveszélyes nívó alatt, vagyis minél nagyobb a hidrosztatikai nyomás. Tudomásunk szerint az egész medencében a tokodi III. ereszkei 4. emeleti munkahely volt csak a kivétel, ahol az egyik szemtanú szerint a munkahelyen teljesen függőlegesen álló mészkő és rátelepült szén semmi nedvességet nem mutatott. A víz a mészkő elérése után rövidesen betört; kezdetben csak pattogott a mészkő viznyomok nélkül, majd ágyúdörgéshez hasonló hang mellett repedések keletkeztek, ezeken kezdett szivárogni és azok tágulásával ömleni a víz. Eddig már több km hosszban tárták fel a mészkövet s mindenütt tapasztalták és tapasztaltuk mi magunk is, hogy jóval nedvesebb, mint a bányanedvességet tartalmazó mészkő. Erre figyelmünket nemcsak Székely bányaigazgató, hanem az egyszerű öreg bányászok is felhívták, akik sokszor igen érdekesen figyelik meg a bányabeli természeti jelenségeket. Szerintük a feküvíz (a triászmészköböl betört vizet értik alatta) azért nem büdösödött meg a bányában, mert mozgásban van, de egy jövőbeni vizsgálat szempontjából sokkal érdekesebb ennél az a megfigyelésük, hogy a vízbetöréses helyeken a mészkőben elváltozás van. Erre már Csanády is utal. Megadni ezt az elváltozást nem lehet, azt érezni kell a munkában. A tapasztalatok gazdag tárházával rendelkezik egy öreg, jól képzett vájár, aki a maga egyszerűségében is komoly feladatokat vethet fel, s a 30—40 évet földalatti munkában eltöltött embernek bőven volt alkalma tapasztalatokat gyűjteni. Nagyot tévednek azok, akik. úgy gondolják, hogy a bányászatot egyszerűen „kaptafára" lehet húzni. Nincs egyetlenegy bányában sem két olyan munkahely, amely teljesen azonos lenne. Mindenegyes csákányütéssel változik a munkahely, s e változást az ott dolgozók figyelhetik csak meg munkájuk során. Tehát a mészkövei kapcsolatos megállapításuk alapján célszerű lesz a jövőben mikroszkopikus vizsgálatokat és ellenállás méréseket végeznünk. Talán a mészköcsiszolatok alapján is adódnak mind a tudományos, mind a gyakorlati élet számára hasznos, új ismeretek. | A + 75.1 m-ig lemélyített V. ereszke a vízveszélyes szint alatt szabálytalan településű(6'0.), Vígh Ferenc szerint vetőre települt, meredek széntelepet tárt fel. Vígh már említett tanulmányában (36'.) részletesen közli mind az V. és I/a ereszkei szivatásoknak megfelelő víznivó csökkenést, mind pedig a solymári 21 m 3/p-es vízbetörésnek megfelelő hatást a mérőállomáson. Az V. ereszke második mélyszintjén fakasztott újabb 21 m :'/p vízmennyiséggel együtt az ereszkéböl emelt 30.5 m :'/p vízmennyiség hatására 180 cm-es szintstillyedés is alatta marad a Reimann aknai vízbetörések hatásainak. Az egyes vízbetörések a kavernarendszerek összefüggését bizonyítják és már ezek alapján is felvetődik bizonyos összekötő irányok lehetősége. Minthogy a vízbetöréseknél a vízmennyiség, távolság, t. sz. f. magasságok adatai ismeretesek és ha — ugyan nem egészen helyesen — a Darcy-féle összefüggésben szereplő r értékét l-nek vesszük, akkor a Darcyféle parabola, illetőleg az összefüggésből az áteresztőIcépességi tényező számítható. Ez az összefüggés csak a homokokban tárolt és homokokban mozgó vízre érvényes, azonban e parabolikus összefüggés érdekes eredményeket ad esetünkben is. Az V. ereszke 12.5 m :'/p-es vízbetöréséből a Darcyféle ,,k" érték 0.0682; a 19 m 3/p vízmennyiség szivatásánál 0.1183; a 30.5 m-^/p vízmennyiség emelésénél 0.1243. Az I/a ereszkei 16 m : !/p vízbetörésnek 1980 m távolságbani 30 cm-es süllyesztő hatásából számított ,,k" érték 0.0793. A vízbetörés helyétől légvonalban 145 m-re feltárt kaverna víztükre a szivatás alatt + 115.85 m volt. Ha ebből számítjuk a „k" értéket, k == 0.08425, az ugyan az előbbinél valamivel nagyobb, az eltérés
