Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai
24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVIII. évf. ífl-VS. l—l,. sBám. Iáit folyók árterületén jelennek meg." (21,.,86—87.) A Kapos-fólyó völgyében találunk lápos területet + 100 m-nél alig magasabban. Bár a Kapos-folyó mp^ként szállított víz mennyisége igen tág határok között változik (1936-ban Kurdnál II. 21-én 19.8 m :'/sec. III. 9-én 32.7 m ; i/sec, VII. 27-én 0.8 m»/sec és X. 31-én 36.3 nv'/sec), mégis feltehető, hogy lápjai összefüggésben lehetnek a karsztvízzel. Az igali olajkutatófúrás torton mészkövet ért el és a mérési nehézségek ellenére is megállapítható volt, hogy a karsztvíznívó a + 110 m t. sz. f. magasságban van. 7 Vizsgálataink szerint + 110 m-nél magasabbra adódna a karsztvíztükör ezen a területen éppen a csapadéknagysággal való szorosabb kapcsolat miatt. Ennek tisztázása még megoldásra vár ezen a területen is. A Bakony hegység Ny-ra és D-re levetett részeinek törésvonalai mentén, vagyis a vetők mentén meg van a lehetősége a nyomás alatt álló karsztvíznek a „nyugalmi" víznívóig való emelkedésre, annál is inkább, mivel a pannónkori rétegek többé-kevésbbé homok tartalmú márgás-agyagos összetételüek és a homok tartalom a vízáteresztő-képességet növeli. Az eddigi csekély-számú szeizmikus mérés alapján is kitűnik a Balatontól D-re eső területnek törésekben gazdag volta. A második nagyobb megcsapolás a Bakony hegység keleti, fejérmegyei nyúlványának tövében adódik. Délről az átlag + 107 m t. sz. f. magasságú Sárrét övezi a környékét és a Sárréttől É-ra pedig Várpalota Inota — Csór községek É-i határában elkarsztosodott mészköhegységek törésvonalainak metszéspontjain tör fel a karsztvíz. Faller Jenő tanulmányában részletesen ismerteti azt a környéket és a törésvonalak helyzetéről tektonikai térképet is közöl. (28.,204.) A csóri Csabafövíz a középtriász anisusi emeletébe tartozó kagylósmész dolomitjából fakad -f 124.5 m t. sz. f. magasságban. Egyébként itt van Magyarország második legrégibb artézi kútja, amelyet 1832-ben fúrtak és azóta 4"-os csövön 120 l/p 19 C° hőmérsékletű vizet szolgáltat az előbbi magasságban. Csórtól Ny-ra, Inota község É-i határában van négy jellegzetes karsztvízelőfordulás: Boda-, Sár-, Ihar- és Farkaskútforrás. A Bodaforrás 1931-ben elapadt a bakonykúti út építésekor, de a víz jobbra-balra több helyen feltört s változatlanul folyik tovább. Ennek tengerszint feletti magas, sága + 154.2 :m; a Sár-, Ihar- és Farkaskútforrások + 147.6 m-ben fakadnak. E forráscsoporton kívül a haránttörések mentén több forrás is van és az ezek szolgáltatta vízmennyiség 12 m-'/p- E területtől DNy-ra és Ny-ra a karsztvíznívó tovább emelkedik^ öskü + 168 m, Hajmáskér + 170 m, Kádárta + 190 m. Gyulafirátó + 199 m, Gyulafirátótól Ny-ra levő réteknél + 207 m, Veszprém + 210 — +240 m t. sz. f. magasságban jelzi a karsztvízszintet. Veszprémtől K-re, a Sárrétek felé ismét csökken a magasság: Királyszentistván és Vilonya közötti ingoványos rétek + 152 m, Papkeszi + 155 m, Peremarton + 140 m-ben adja a karsztvíznívókat. E területtől ÉK- és K-re ismét emelkedik a karsztvíztükör: Fehérvárcsurgó + 127 — + 135 (sőt + 165 m), 8 Bodajk + 142 — + 146 m, Mór +178 — + 306 m (?), Sőréd +175 m, Csókakő +180 m, Csákberény + 185 m és Zámoly + 155, illetve Zámolytól É-ra levő forrásoknál + 185 m-ben mutatják a karsztvíznívó t. sz. f. magasságát. Ezen a területen a Sárvíz, Gaja és Séd igen erős depressziót létesít, míg Zámoly vidékén a Császári víz létesíti az erösebb megcsapolást és így a Gurdi major" Gyulay Z. MAORT ügyvezető-igazgató közlése alapján. a Ezek a vizek nem közvetlenül a triászból fakadnak, téliát másodlagos karsztvlzelőfordulásoknak tekinthetjük őket. nál + 144 m, illetve D-re + 131 b 133 m t. sz. f. magasságú a másodlagos karsztvíz szintje. A csór- inótai rendkívül gazdag forrásfeltörések felsötriászkorú dachsteini mészköböl és dolomitból fakadnak Faller szerint és amint láttuk, aránylag kis területszakaszon feltűnően nagy szintkülönbségek vannak. Papkeszi — Berhida vonaltól DNy-ra, a Balatontól ÉK-re levő területen mészköves rétegcsoportok nagyobb mélységre lehatoló mélyfúrások hiányában nem mutathatók ki. Vörösberény Fűzfő — Vilonya irányában az alsó-, középső- és felsötriász képződmények a külszínen vannak. Ezen a területen — mint előbb már láttuk — víz bőven van, amit a seisi dolomit, campili lemezes mészkő, megyehegyi dolomit, fődolomit, stb. ad. A Papvásári hegynél megszakad e képződményeik külszíni vonulata s a holocén és pleisztocén képződmények alatt aránylag kis mélységben ÉK-felé húzódik. E területtől DK-re már a feltárások hiánya miatt nem követhetők a triászképzödmények. (29.,471.) Budapest környéken a karsstviztükör ismét rohamosan süllyed. A Duna vonalán a langyos forrásokhoz keveredő karsztvíz elötörési szintje a Duna .,0" pontja, azaz + 96.54 m és + 105 m t. sz. f. magasság között változik. A Duna vonalától távolodva, a karsztvíztükör is emelkedik. Vígh Horusitzky szerint a Budai hegység, a Vértes- és Gerecse-hegység területén a karsztvíz szintje az erózióbázistól távolodva mintegy 2 "/oo-es lejtövei lassan emelkedik. (30.,1416.) Ugyanitt kifejezést adnak, hogy a „karsztvíz járatokban mozog és nem ad olyan egységesen összefüggő vítükröt, mint a homokban mozgó víz." Ezért egyes helyéken a járatok fekvése szerint - a karsztvíz a számítottnál mélyebben, máshol magasabban érhető el. (30.,1416 és 1442.) A Duna melletti hévforrásokhoz lényeges mennyiségű hideg karsztvíz is keveredik s Horusitzky Henrik szerint azért különböző a budai terület számos hévforrása, mert az ezekhez keveredő karsztvíz befolyásolja ezeket. A budai hévforrások „tehát magát a karsztvíztükröt is megcsapolják, ívalakúan a Duna felé hajlik." (31.,70.) Mint később látni fogjuk hozzávetőleges becsléssel, a karsztvíz mennyisége olyan, hogy egy-egy mesterséges megcsapolás (pl. 100 m : i/P vízmennyiséggel, amely már a bányászatban katasztrofális és emeléséről a gazdaságosság keretein belül nagyobb mélység eseten szó sem lehet) az egységes víztömegnél gyakorlatilag hatástalan, tehát kimeríthetetlen. A Budai hegység peremén a mélyfúrásokkal feltárt karsztvízre vonatkozó adatokat dr. Vitális Sándor (32.,172—173; SS V54.) és Horusitzky Henrik (31.,70.) közölte, de Papp Ferenc dr. adatai is az ivalakú megcsapoló hatást mutatják. (22., 155.; 31,., 101—114.) Bányászati mélymüveléssel 1899-ben fakasztottak 1.4 m : 1/p karsztvizet a pilisszentiváni Erzsébet aknában. Elfalazással mentesítették az aknát, de 1930-ban újabb vízbetöréssel víz alá került az aknamező, amelyet követett 1939-ben a Solymár akna beszüntetése, mert a fakasztott víZek összmennyisége 14 m ; ,/p fölé emelkedett. 1899-ben a + 33 szinten történt a vízbetörés és a gátba épített manométer 10 atm. nyomást mutatott s így a víz a + 133 m-ig emelkedett volna. (35.,118.) iüjabb adatok szerint 1940-ben +137 b 138 m t. sz. f. magasság között ingadozott a vízszint a Solymár aknában. (12.,337.) 1947-ben" + 131 m körül ingadozik a karsztvíztükör magassága. Némi fenntartással szabad csak elfogadnunk ezeket az adatokat a bevezető részben elmondott fogyatékosságok miatt. Örömmel értesültünk közben,1« hogy a szintkérdésben rövidesen Ajtai 7i. közlése szerint, m Székely L. közléséből.
