Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

XXVW. -')>/. 191,S. í—}. s.rihn. ÍIIÜROLÖGIAI KÖZLÖNY A karsztvíz és a csapadék szorosabb összefüggéséről már Gedeon T. is közöl igen érdekes adatokat a Vértes hegység délkeleti részének hidrológiai ismertetésénél. ,,A forrásoktól két irányban fekvő meteorológiai megfigyelő helyek csapadék adataival az egyes forrástevékenységeket összehasonlítva olyan összefüggést látunk, hogy a Vértes hegység keleti, illetve nyugati részének csapadékbösége a forrásterület azonos oldali forrásaiban, a következő évben vízböséget létesít. Egyébként a forrás időnként kiszárad." (6'5.,54.) A közölt táblázatos összefoglalásból kitűnik a csapadékkal való szorosabb kapcsolat s Gedeon T. szerint „Ungefähr der die jährliche Niederschlagsmenge von 600 mm übersteigende Teil ist, der durch die zeitweillig tätigen Quellen abfliesst." (6'6.,75

—76.) Minthogy a tatai és budapesti forrás-megfigyeléseknél a légnyomás hatása azonnal jelentkezik, szükségesnek tartanok a jövőbeni vizsgálatoknál e szempontból való megfigyeléseket a bányavidékeken is. A karsztvízszint napi ingadozása ugyanis néha elég tetemes. A napi ingadozások között néha 20 cm-es eltérés is van. Schröter szerint „ezek a vizek a legváltozatosabb és legbonyolultabb módon függnek össze egymással." (67.,116.) Az esztergomi szénmedence karsztvizéről már 1921. ben azt írta Schröter, hogy ,,az elveszett víz pótlása máshonnét, távolabbi vidékről, szakadatlan történik. A távolabbi mészkő- és dolomit hegységek azok, amelyek a rájuk hulló csapadékvizet állandóan elnyelik, gyűjtik, raktározzák s a föld alatt továbbítják azok felé a tájak felé, ahol a karsztvíz vagy magától források alakjában a külszínre lép, vagy mesterséges vízelvonás történik." («8.,50.) Azóta már több adatunk van, közelebb jutottunk a bonyolult karsztvíz-kérdés egyes részeihez. A karsztvíz teljes megismerésétől azonban még ma is igen messze állunk. Dr. Vitális I. legutóbb megjelent dolgozatában (61,.), valamint a Műegyetem Bányamérnöki Osztályának tanárai előadásaikban rámutattak arra, hogy a karsztviz-kérdés fokozatos tisztázásának elérésére a jövőbeni vizsgálatoknál a rendszeres és szabatos megfigyelés szükséges, mert a szórványos adatokból, hallomásokból vont következtetések téves eredményeket adhatnak. A különböző észlelési helyeken a karsztvíztükör magasság-mérései sajnos nem mindig használhatók fel minden kritika nélkül, még az egymáshoz olyan közelesö területeken sem, mint a hajdani Salgó és MÁK. bányászata az esztergomi mqdencében. A fő hiba az, hogy a különböző geodéziai munkálatokhoz nem azonos alapszintet használtak. Általában az Adriai tenger szintjére vonatkoznak adataik, de a vázolt ok miatt nem minden esetben áll ez. Tudomásunk szerint a dorogi + 126 m-es régi szinteket + 5.162 m-rel javítani kell. Ez az eltérés onnan adódik,

r- hogy a Tokod-Annavölgyi vasút szintpontjait használták régebben és csak az Esztergom-Budapest közötti vasútvonal kiépítése után terjedt el Dorogról kiindulva a helyes szintezés. A két vasútvonal a Kenyérmezői patak hídján azonos szintben fut össze, annak ellenére, hogy — eddig még ki nem derített okból •— a nyilvántartott szintek 5.162 m-es különbséget adnak. A javítási érték

1' + 5.303 m, ha a táti templom falában elhelyezett vízrajzi alappontból indulunk ki. A 141 mm-es eltérés is igen nagy, ha pontosabb és finomabb részleteket igyekszünk megállapítani. A hidroizohipszák megszerkesztésében, továbbá azokból vonható törvényszerűségek értelmezésében 14 cm-es magasságkülönbség r> Varga B. bányaigazgató közlése szerint. « Székely L. bányaigazgató közlése szerint. bizonyos esetekben feltétlenül komoly hibákra, téves kö. vetkeztetésekre vezethet. A rendszeres és szabatos megfigyelések hiánya nem az elődök hibája. Az üzemi elfoglaltság, a mindennapi kenyérért való örökös küzdelem, a pénzhiány, emberhiány, de számos egyéb ok is felelős még ezek elmaradásáért. Már pedig a rendszeres megfigyelésekre feltétlenül szükség van. A depressziós tölcsérek kialakulásánál esetleg nagy területen és több megfigyelő állomáson szükséges vizsgálatokat végeznünk. A depreszsziós tölcsérek szegélyén szükségképpen már csak igen kis szintcsökkenés mutatkozik s már ezért is igen fontos lenne a szintezések egységesítése. Erre meg kell keresnünk a lehetőséget s a jövőben felállítandó mérőállomásokat az új országos szintezési alappont-hálózatba kell bekapcsolnunk, aminek megvalósítása elsőrendűen sürgős feladat. Így nem forduldulnának elő olyan esetek, mint Dorog és Tokod szintezéseiben voltak. Ezen az alapon az adatok szabatos felhasználása és értelmezése lehetővé válnék. Az egyes adatok szabatos értelmezésében szükséges lenne a pontos szint-ismereten kívül az idő, a vízhozam és a hőmérséklet, továbbá a kémiai összetétel, s egyéb jellegzetesség, mint a szín, iszaptartalom, stb. ismerete is. Szerény véleményünk szerint pl. évenként 2 méréssel (egy csapadékdús és egy csapadékszegény időszak utáni méréssel az összes előfordulásokat azonos időben figyelembe véve) mind a tudományos, mind pedig a gyakorlati élet számára igen, érdekes és értékes összefüggéseket állapíthatnánk meg. Ennek megvalósításában, reméljük, olyan akadályok, mint amilyenek a múltban voltak, vagy talán még a jelenben is néha még felmerülnek, a jövőben már nem lesznek. A cél érdekében szükséges ez, mert szénbányászatunk közelről érdekelt, s „jó" barnaszénbányászatunk súlypontja előbb-utóbb véglegesen a Dunántúlon helyezkedik el. Az előbbi megfigyelésekből kiindulva keressük most részletesebben — Magyarország csapadékviszonyainak ismeretében — a Magyar Középhegység évi átlagos csapadékmennyiségének, és a külszíni és a mélybeli karsztvízelöfordulások magasságainak kapcsolatát. A karsztvíz — mint ismeretes — nagy területen fordul elő s távolabbi vidékek csapadékviszonyaival is összefüggésben lehet. Minthogy csak a dunántúli bányák karsztvíz-kérdésével foglalkozunk, ezért a magyarországi csapadék-izohiéták közül csak a dunántúliakat vettük szemügyre abból a szempontból, hogy menynyire hozhatók ezek kapcsolatba az itteni karsztvizek tengerszint feletti magasságaival és ingadozásaival. Ha a csapadékizohiétáknak és az egyes karsztvízelőfordulásoknak összefüggését nézzük, akkor feltűnik, hogy az azonos csapadékizohiéták mentén a karsztvízelőfordulások t. ss. /. magasságai a Dunához — mint erózióbázishoz — közel eső előfordulási helyek kivételével nagyjából azonosak. Az erózióbázistól, illetve a kisebb csapadékátlagot feltüntető csapadékizohiétáktól távolodva a hegység belseje, illetve a nagyobb csapadékátlagot feltüntető izohiéták felé, a karsztvíznívó ten. gerszint feletti magassága is emelkedik. A Vértes-, Gerecse- és Pilis-hegységben a peremi részeken (Dunaalmás — Esztergom —- Budakalász — Békásmegyer Budapest) a víznívó majdnem azonos: + 114 és + 101 m t. sz. f. magasság között van, s legalacsonyabb a budapesti előfordulásoknál. A 600 és a 700 mm-es csapadékátlagot feltüntető izohiéták közti területen az esztergomi szénmedencében 129—132 m, a budapesti szénmedence területén 132— 138 m, a tatai szénmedencében 138—139.5 m, a németegyházi szénterülefen 135 139 m, Bodajk 146 m, Gánt