Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - KASSAI FERENC: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai

14 nWROLÖGIAÍ KÖZLÖNY xxvni. i'v). .7.1/,S. / i. dunántúli karszt vízszint-megfigyelések eredményeit. Az eredményeknek felhasználásával egységes, rétegvonalas karsztvíztérképet szerkesztünk. ,a) A Dunántúl térszín-alakulata és az átlagos karsztvízszint. A Dunántúl kiemelkedő hegységei a Pilis, a Gerecse, a Vértes, a Bakony, a Mecsek és a Siklósi hegység. Nézzük meg ezekben részletesen a domborzat alakulását, a kiemelkedő és jellegzetes magaslatokat, valamint az átlagos karsztvízszlntet. A Pilis-, a Gerecse- és a Vérté s-hegységben a kiemelkedő és jellegzetes magaslatok: Herrentisch 594 m, Szt. László hegy 590 m, Csikóvár 556 m, Nagy Kevély 537 m, Kecskehegy 496 m, János-hegy 529 m, Hárshegy 458 m, Dobogókő 700 m, Pilishegy 757 m, Getehegy 457 m, Babái Fels 317 m, Spitzberg 337 m, Lochberg 317 m, Nagysomlyóvár 449 m, Szenek hegy 401 m, Somberek 409 m, Nagy Pisznicze 549 m, Gerecse 633 m, Dobóhegy 412 m, Keuberg 537 m, Kalyágos hegy 448 m, Nagykeselyö 322 m, Körtvélyes 481 m, Gesztes 433 m, Tábor hegy 448 m, Vásárhegy 398 m, Granasi hegy 313 m, Antoni Berg 400 m és Csókakő 479 m t. sz. f. magasságúak. Ezen a területen az ismert karsztvizek t. sz. feletti magasságai +103 és -f 240 m között vannak; javarészük azonban a + 130 és a + 160 m t. sz. feletti magasság közé esik. A Bakó n y hegységban: Baglas hegy 632 m, Inkahegy 262 m, Csernye 284 m, Sárberekhegy 436 m, Öregfutóné 575 m, Kövecses hegy 257 m, Dornberg 337 m, Janiséi hegy 336 m, Czuha hegy 507 m, Bocskori 485 m, Papodtető 646 m, Megyeri hegy 307 m, Recsek hegy 430 m, Badacsony ,438 m, Petöhegy 355 m, Meleghegy 427 m, Tátika 413 m, Hármashegy 293 m, Agártető 513 m, Kabhegy 601 m, Somberek 453 m, Fekete Hajag 648 m, Pápavár 532 m, Tevel hegy 325 m, Durogos hegy 418 m, Köröshegy 719 m és Blauer hegy 656 m t. sz. feletti magasságával tűnik ki. A Bakony hegység legkiemel-kelőbb csúcsa nem éri el a Pilis hegység legmagasabb csúcsát. Hozzávetőleg azt lehet mondani, hogy a két hegység átlagos t. sz. feletti magassága között nagyobb eltérés nincs. A Bakony-hegység karsztvíz tükre a + 1Q5 és a + 254 m tengerszintfeletti magasságok között váltakozik. (Beleértve a Balatont, amelynek vize kémiailag ha. sonlatosságot mutat a karsztvizek kémiai összetételével, annak ellenére, hogy a tó faunája és flórája már részben átalakította, illetve megváltoztatta vizének kémiai összetételét.) (á^.,86.) A karsztvíznívó jellemzően a + HO m és a + 200 m t. sz. f. magasságik közé esik. A hegység belsejében, Városlödtöl ÉÉNy-ra, a Köröshegy tájékán ismeretes + 314 m t. sz. f. magasságban karsztvíz. Az utóbb említett területen a karsztvízszint az előfordulások alapján jellemzően a + 220 m t. sz. f. magasság fölött van. Teljesebb kép nyerésére, nézzük meg még a Mecsek hegység legjellegzetesebb hegycsúcsait is: Rác hegy 290 m, Perkóc hegy 247 m, Juhász-hegy 305 m, Kecskehát 490—463 m, Zengövár 632 w, Hármos hegy 603 m, Csengő 349 m, Vöröspárt 532 m, Kövestető 462 m, Sinhegy 476 m, Somos 508 m, Hárságy 334 m, Giliec hegy 444 m, Misina 534 m, Kantavár 400 m, Lelics Parlag 483 m, Rózsahegy 523 m, Jakab hegy 593 m, Kiskőhegy 298 m, Öreg-hegy 290 m, Balanyahegy 375 m és Hollófészek 357 m t. sz. f. magasságú. Az eddigi megfigyelések szerint a karsztvíz t. sz. f. magasságai a + 200 m körül vannak. A Siklósi hegységben is igen változatos a térszín. A hegycsúcsok zömének t. sz. f. magasságai nem érik el a Mecsek-, Bakony-, Vértes-, Gerecse- és Pilishegységekéit. A Harsányi hegy 442 m, Schwarzberg 340 m, Városhegy 225 m, Göntér teteje 159 m, Makacz hegy 251 m, Czukmahegy 329 m, Tenkeshegy 408 m, Nagy Cser 270 m, Száva hegy 209 m, Visztói hegy 212 m és a Tüskés hegy 212 m t. sz. f. magasságúak. Á Siklósi hegységben megfigyelt karsztvíztükör t. sz. f. magasságai -f 94 és + 120 m között vannak, ural. ' kodnak a + 100 m körüli magasságok. b) A dunántúli karsztvíztükör magasságok. A karsztvíznek abszolút értelemben nincs nyugalmi szintje, csak a gyakorlati élet szemszögéből nézve beszélhetünk ilyenről, de ekkor is csak hozzávetőlegesen. A természet nagyszerűségében, mint minden másnak, úgy ennek is meg van a jelentősége, A karsztvíz nem holt, hanem szinte élő valami s életének lüktetéseit, továbbá életének törvényszerűségeibe való beavatkozások elleni heves erőfeszítéseit sajnos a bányászat — mind az anyag, mind az ember — tapasztalja és érzi. A karsztvíz tehát él, lüktet és szintje ingadozik a későbbiekben ismertetésre kerülő tényezők, a légnyomás, a csapadék, az erózióbázis hatására. A változó szintek közül kiválasztunk egyet a gyakorlati élet szemszögéből, egy közelítőleg átlagos szintet és a továbbiakban erre terjesztjük ki tanulmányainkat. Dunántúli karsztvizeink szintjeit táblázatosan először dr. Papp F. foglalta össze az 1941-ben megjelent „Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten" c. részletes tanulmányában. Egyébként dr. Vadász E. egyik dolgozata is közölt néhány ilyen adatot. (22.,155, 183—185.; 23.,129.) Nem érdektelen, ha ezeket a táblázatos összefoglalásokat kiegészítjük saját, az irodalomban eddig még nem közölt adatainkkal. Ezeknek közlése a múltban többé-kevésbbé magán érdeket sértett volna, a szénbányák államosításával azonban ma megvan a közlésükre a lehetőség. „A felsorolás jóllehet nem teljes, és egyes helyeken nem bizonyítható kétségtelenül a karsztvíz szerepe" — mint dr. Papp F. is írja —, de most van rá alkalom, hogy az adatokat összegyűjtsük és feldolgozzuk. Ahhoz, hogy egész pontos, törvényszerű össze1 függéseket állapíthassunk meg, még számos és igen rendszeres megfigyelésre lesz szükség, amely munka nemcsak a jelen, de a jövő szakembereinek is nehéz, de igen szép és hálás feladata lehet. Az említett adatok alapján nézzük most részletesebben a Dunántúlon a bányákban és a külszínen előforduló karsztvizek közelítőleg átlagos szintjeit (VIII. táblázat). Táblázatunkban az egyes észlelési helyek karsztvízszintjének t. sz. f. magasságát a mellékelt térképen (3. ábra) található számozott sorrendben tüntetjük fel. Felsorolásunk lehetővé teszi — mint következő fejezetünkben látjuk majd — egy egységes karsztvízfelület kialakítását, s ezzel a Magyar Középhegységben levő egységes karsztvízmedence tagozottságának minél pontosabb és részletesebb ismeretét. c) A Dunántúl karsztvíz térképe. Jelenleg már több adat áll rendelkezésünkre, azonban a karsztvíztükör szintvonalas ábrázolásának egyrészt elvi, másrészt gyakorlati nehézségei vannak. Minthogy a csapadékból a föld mélyébe szivárgó vizek igen változatos útját csak a lehető legritkább esetben követ-