Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)
5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. SCHULEK ELEMÉR és dr. RÖZSA PÁL: Néhány budapesti ter-málvíz újabb kémiai vizsgálata
74 / . ' - / HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 1947. 5—S. szám. ionnak először is az izolálását kellett végrehajtanunk. Erre a célra a legalkalmasabbnak bizonyult a desztiHációsv eljárás, melyben'a fluort H 2SiF 6-alakiában desztilláljuk le. Általában kénsavös vagy perklórsávos közegből szokásos desztillálni, éspedig állandóan ellenőrzött, lehetőleg alacsonyan, 125°-on tartott hőmérsékleten, hogy kénsav (ez a lehetőség szulfáttartalmú anyagnál HCI0 4 alkalmazása esetén is fennáll)' ne párologjon átj Megjegyezzük, hogy a Fellenberg által javasolt s a Bodnár és Straub által némi változtatással használt eljárásban a vizsgálat alá vett vízminták fluor-' iát kénsavas közegből H 2SiF 6 alakjában desztilláljuk le. Ezek az eljárások kifejezetten mikroeljárások. A vizsgált víz mennyisége mindössze 10—15 kcm. A mért fluor mennyisége pedig 0.08 és 101 y között ingadozott. Magasabb fluortartalmú vizek megfelelően higítandók. Magától értetődő, hogy ilyen meghatározások esetén az alkalmazott kémszerek fluortartalma a leggondosabban ellenőrzendő s részben eltávolítandó, részben számítás útján veendő figyelembe. Vizsgálataink'folyamán, mint már föntebb említettük, súly szerinti milcro-eljárás , kidolgozására törekedtünk, melyben a mért ólomkloridfluorid mennyisége 5 mg-on felül legyen. Eljárásunk kidolgozására az általunk nagy gonddal készített és kétszer átkristályosított Na 2SiF 6 szolgált kiindulási alapanyagként, melyhez a H 2F 2-t platinakészülékből pnagunk desztilláltuk s az Si0 2-t is 3 ízben kicsapással magunk tisztítottuk. Vizsgalat tárgyává tettük, vájjon eljárásunkban a bórsav zavart okoz-e, vagy sem. Bár kifejezettebbed zavaró hatást nem állapíthattunk meg, mégis elhatároztuk, hoöv a bórsavat a fluor meghatározása előtt eltávolítjuk. A bórsavat, mint bórsavas m.etilésztert szokás a bórsavat tartalmazó vizsgálati anyagból eltávolítani. Erre vonatkozó régebbi vizsgálataink® szerint a tömény kénsavas közeg igen alkalmas v Miután azonban ezzel a metodikával dolgozva, egyrészt attól kellett tartanunk, hogy a bórsavval együtt a desztillálás vége felé H 2SiF 6 is átdesztillál, másrészt pedig (redukció folytán) kénessav és kénsav is kerülhet a desztillátumba, perklórsav alkalmazására pedig go'ndolnunk sem lehetett, szilárd ZnCI 2 használata mellett döntöttünk, mellyel egyikünk (Schulek 7) a bórsav desztillációs elválasztásánál már régebbi kísérleteiben szép eredményt ért el. E kísérleteinket az 5. ábrán látható készülékben hajtottuk végre. A készülék desztilláló lombikja mintegy 70—80 kcm térfogatú szélesebb, aránylag rövidnyakú Kjeldahl-lorrfbik, melyhez csiszolattal golyós hűtővel egybeforrasztott feltét csatlakozik. E feltéten keresztül csiszolattal illeszkedő csapos, vékonyszár'ú tölcsérke nyúlik a lombik fenekére. A tölcsérke szárán egy helyen vállszerűen megvastagodott. E helyre platinadróttal kis, rövid hőmérő erősíthető, mely a desztillálandó folyadékba érve, a desztillálás hőmérsékletének állandó ellenőrzését teszi lehetővé. • -' , - ' Kísérleteinket a következőkép végeztük : Kémszerek : ZnCI 2 (szilárd, analitikai tisztaságú] 10%-os nátronlúg szilárd KOH (m rotulis) (TI n NaOH 0.02 n NaOH 38%-os sósav 10%-os sósav 0.2%-os metilvörös-oldat, 1%-os fenolftalein-oldat metilalkohol (KOH-ról ledesztillált) , 0.5%-os salétromsav 1%-os ólomkloridoldat ólomkloridfluorid telített vizes oldata etilalkohol (KOH-ról ledesztillált] 50%-os kénsöv (3 tft. víz és 2 tft. H0SO4 elegye) kristályos nátriumacetát , jégecet 10%-os ferrinitrát (10 g krist. ferrinitrát 10%-os HNO, rbani 0.01 n ezüstnitrát-oldat 0.01 n kaliumtio'cianát-oldat kovasav (Si0 2), végül mannit. , A kémszerek tisztaságát úgynevezett üres kísérletben ellenőrizzük. i A továbbiakban leírt módon előkészített vizsgálandó anyagot, melynek térfogatát lOkcm-ben állapítottuk meg, a desztilláló lombikba vittük, sósavval éppen megsavanyítottuk, majd kézi mérlegen mért 15 g ZnCI 2-ot és 0.02 g Si0 2-t tettünk a folyadékba. A'tölcsérke szárára rövid ANSCHüTZ-féle hőmérőt erősítettünk. A készülék csiszolatait mézsűrűségű foszforsavval tömítettük. Most először 20 kcm metilalkoholt juttattunk a kis csapos tölcséren át a lombikba s ezt ledésztilláltuk. ügyeltünk, hogy a desztillá.lás folyamán a hőmérséklet 100° C alatt maradjon. 100°-nál a desztillációt megszakítottuk s 10 kcm metilalkoholt öntöttünk a lombik lehűlt tartalmához. Ezt a metilalkoholt is ledesztilláltuk, ügyelve, hogy a hőmérséklet 100° alatt maradion. Ez utóbbi desztillációt még 9 ízben ismételtük meg, egyenként 10 kcm metilalkohollal. Szedőül tágasabb (250 kcm-es) ezüstcsészét használtunk, melybe eleve 1—2 szemecske KOH-t (KOH in rotulis) tettünk. A kb. 120 kcm-nyi mqtilalkoholos páriad.é k o t, mely.az összes bórsavat tartalm a-i t a, szárazra pároltuk s bórsavtartalmát titrimetriásan határoztuk meg, úgy; mint azt később részletesen leírjuk. A bórsavmentes maradékhoz most kevés vizet (5—6 kcm) juttatunk. A készülék karcsú tölcsérkéiét vízgőzfejlesztp készülékkel kötjük össze s hozzákezdünk'a H 2SiF 6 desztillációiához. A desztilláló lombikot igen kis• lánggal melegítjük, addig, míg a hőmérséklet 160°-ra emelkedik. Most vízgőzzel 160° és 180" között 300 kcm vizet desztillálunk le. Ez a folyadékmennyiség okvetlenül szükséges ségü fluor .meghatározására. Figure 5. Apparatus for distill'ng of fluorine as H 2SiF t i.
