Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. SCHULEK ELEMÉR és dr. RÖZSA PÁL: Néhány budapesti ter-málvíz újabb kémiai vizsgálata

XXVII. évf. 19J,T. 5—8. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 69 1 NÉHÁNY BUDAPESTI TERMÁLVÍZ ÚJABB KÉMIAI VIZSGÁLATA.* írta: dr. SCHULEK ELEMÉR és dr. ROZSA PÁL. (Analytical Data on Thermal Springs of Budapest. By E. SCHULEK, D. Sc„ and P. RÓZSA, D. Sc. — Extract p. 102.) D. C. 543.35-/36 :553.7(439.151) A Baln^ológiai Egyesületben a budapesti termál­vizekkel kapcsolatban elhangzott előadások 1, s ugyan­ezen vizek egyes alkatrészeinek úiabb kémiai vizsgála­tokkal megállapított s egyes szaklapokban 2 közölt meny­nyiségi adatai szükségessé tették a fővárosi termálvizek újabb és behatóbb vizsgálatát. A vizsgálat azokra az alkatrészekre terjedt ki, me­lyeknek fiziológiai^ hatása, illetve szerepe az utóbbi évek folyamán az érdeklődés középpontjába került. Ettől függetlenül analitikai kémiai szqjripontból is érde­kesnek ígérkezett egyes alkatrészeknek újabb módsze­rekkel való quantitativ meghatározása s az eredmények kritikai értékelése. A vizsgálatok során a mintavétel kér­dését is behatóan tanulmányoztuk, mert a kérdés a ter­málvízbe'n oldott gázok analitikájában döntő jelentőségű. A vizsgálat az alább felsorolt források vizében levő „fluorid-, jodid- és szulfid-ionok" quantitativ meghatáro­zását célozta: 1. A Szent Gellért-fürdő II. sz. fúrása, 2. az Ásványvízüzenj régi Árpád-forrása, — 3. az Ásványvízüzem új Árpád-forrása, 4. a Rudas-fürdő J.uventus forrása, 5. a Rudas-fürdő Attila II. forrása, 6. a Rudas-fürdő Hungária II. forrása, 7. a Szent Imre-fürdő ú. n. Kénes forrása, •8. a Széchenyi-fürdő Szent István-forrása. A felsorolt *források közül — dr. Sarló Károllyal egyetértve — a Szent Gellért-fürdő II. számú fúrása és az „Ásványvízüzem" régi Árpád-forrása vizének, mint használaton kívül álió források vizének vizsgálatát a későbbiekben elhagytuk. Ezzel szemben fontosnak ítél­tük a felsorolt ionokon "kívül a források vize „metaborát­ion" tartalmának meghatározását, valamint annak el­döntését, tartalmaznak-e az említett vizek karbonilszul­fidot, illetve tioszulfáhiont, s ha igen, milyen mennyiség­ben,. Különösen a vizek bór tartalmának meghatározását tartottuk fontosnak, mert a bór és fluor mennyiségének aránya, a szilíciumnak a régebbi analízisekből is ismert mennyisége, ,s ezek alapján a szilíciumnak és fluornak aránya amellett szólnak, hogy a fluor termálvizeink­ben valószínűleg nem mint fluorid-ion, hanepi'mint kom­plex fluoroborát- és fluoroszilikát­ion ' van jelen, melynek fiziológiai hatása is eltérő lehet. Ez a lehetőség azonban további kémiai, illetve fizikai-kémiai vizsgálatokat, a vizek gyógyhatását illetően pedig állatkísérletekkel kap­csolatos farmakológiai vizsgálatokat tesz majd szük­ségessé. A szulfid-ion mellett a karbonilszulfid meg­határozása azért jelentős, mert feltehető, hogy a szén­savas, kénes vizek primér kénvegyülete a karbonilszulfid, míg á kénhidrogén, mint szekundér termék, a karbonilszulfid hidrolízisének terméke. A tioszulfáf-ion jelenléte véleményünk szerint azt mutatja, jut-e valamilyen módon oxigén a forrás vizébe? Ez utóbbi eset nagyon valószínűsítené a szulfid-kén mennyiségének ingadozá­sát, mely ilyen körülmények között nem csupán a minta­vétel hibájának függvénye. A fenti meggondolások alap­ján, arra tekintettel, , hogy mérőrrlódszereink nem kizáró­lagosan az említett fluorid- és metaborat-ionokat, hanem azok komplexionjait is mérik, vizsgálati eredményeinkben a következő kifejezéseket használjuk: 1. a forrásvíz fluor^ tartalma fluorid-ionban kiféjezve, 2. a forrásvíz bértar­talma metaborat-ionban kifejezve. Hasonló értelemben termálvizeink jodometriásan titrálható kéntartalmát szul­fid-ionban adjuk meg. Mielőtt vizsgálataink eredményeit összefoglalnák, szükségesnek tartjuk ismertetni a mintavétel módját és azokat a nagyrészt általunk kidolgozott vizsgálati eljá­rásokat, melyekkel vizsgálatainkat végeztük. A MINTAVÉTEL MÖDJA. 'Bevezetőnkben említettük, hogy célkitűzéseink sze­rint a felsorolt termálvizek jód-, fluor- és bórtartalmát, továbbá az oxidálható kén mennyiségét kívántuk meg­határozni. A jód-, fluor- és bórtartalom meghatározását ugyanazon vízminta gondosan lemért részleteiben hatá­roztuk meg. Feltörő forrásokról lévén szó, a forrásvíz­zel többízben kiöblített tiszta üvegtartályoKbn hosszabb ideig átáramoltattuk a vizet, míg az 2—3-szor megújult s az ilymódon megtöltött edények lehűtött tartalmát í z­használtuk fel vizsgálatainkban. Különösebb v : A Székesfőváros gyógyfürdői és Gyógyforrásai (Cözponti Igazgató sága megbízásából készített tanulmány. Készült a P. P. Tudomány­egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetében és az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet Kémiai Osztályán. mintavevő berend lített ionok meghatározá­sához nem voltszük­s é g ü n k. Az oxidálható kén részben mint hidrogén­, szulfid és részben mint karbonilszulfidgáz volt je­Jen a r jelentő^ mennyiség­ben széndioxidot is tar­talmazó termálvizekben, melyeknek hőmérséklete rendre a következő vólt: Rudas-fürdő, Attila-forrás 45.8 ,• Rudas-fürdő, Juven­lus-forrás 45.4°: Rudas­fürdő/ Hungária-forrás: 42.9°; Rudas-fürdő, Árpád III. sz. forrás: 43.8°; Szt. Imre-fürdő, Kénes-forrás: 43.9°; végül a Széchenyi­fürdő, Szt. lstv lán-forrás: 76.6°. A mintavételt e ma­gas hőmérsékletek mellett az a körülmény is megne­hezítette, hogy a vízben oldott gázok erős bubo­rékok alakjában távoz­nak el belőle. Az o I­e z é s r e ezek szerint az em­51 — -h 1. ábra. Vízmintavevö készülék termálvizek S" (esetleg COS) tartalmának meghatározására. (Vízgyűjtő berendezés.) Figure 1. Sampling bottle for collection of thermal water.

Next

/
Thumbnails
Contents