Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

5-8. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. LÁNG SÁNDOR: A Balaton 1947. évi magas vízállása

n HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 191,1. 5—8. szám. A BALATON 1947. ÉVI MAGAS VÍZÁLLÁSA.

1 Irta: dr. LÁNG SÁNDOR. (The Water Level of Laké Balaton in 1947. By S. LÁNG, D. Sc. — Extract p. 10T.) D. C. 551.481(439.11) A Balaton víztükrének az idei tavaszoh történt nagyarányú emelkedése váratlan, meglepetést okozott az érdeklődők köréberrT A tó, vízszintje a siófoki vízmérce adatai szerint 1946 november 1-én még 43 cm volt, maid a tél folyamán lassan emelkedve Idec. I • 54 cm, 1947 .ian. 1: 64 cm, febr. 1: 71 cm, márc. 1: 88 cm), a tavaszi hóolvadás folyamán márc. 9-én 100' cm-ig, 15-én 116 cm-ig, 23-án 130 cm-ig, ápr. 1-én 145 cm-ig nőtt, míg végül ápr. 12-én kulminálva elérte a 155 cm-t. Ápr. 12-e óta viszont az apadás csak alig észrevehető: május 22-én még mindig 152 cm-en állott a Balaton szintje a siófoki vízmérőn. Hasonló, magas vízállásra a jelenlegi körülmények között, — amikor a Balaton vízrendszeré és lefolyása szabályozottnak mondható, — ritkán került sor, arpióta a tó mentén rendszeres vízjelző szolgála't van. Igy, 1931 május 16-án 142 cm és 1916 máius 15-én 157 cm voit a legnagyobb vízállás, amióta a tóíeluiet rendszeres és tervszerű vízlevezetése biztosítva van. A Sió régi zsilipjének megépítése (kb. a századforduló) előtt természetesen ennél még jóval nagyobb vízállásokat is észleltek: 1879 június 4-én 195 cm, 1854-ben — az egy: kori feljegyzések alapján (I. Cholnoky: A Balaton hidrográtiája 188. o.) — 241 cm, )82/-ben Kolosvaiy szerint pedig 326 cm volt a tó legnagyobb vízállása. Kérdés ezután az, hogy milyen eredetű ez őrnagy mennyiségű víztöbblet? Annak,, hogy a tó vize ennyire megduzzadt, elsősorban klimatikus okokra vezethető vissza, ezekre röviden rá is térek majd. A magas víznívó másik okát nyilván a Sió-csatorna jelenlegi építkezéseivel lehetne kapcsolatbg hozni, mivel, ha a siófoki zsilip nyitva lenne, a többszáz millió m

3-nyi vízfelesleg egy része -már bizonyára távozoti volna, sőt, a tó megduzzadása is kisebb mértéket ért volna eí. Ezáltal azonban, hogy a háborúban elpusztult Sió-zsilipet újjáépítik, a Sió-csatorna régóta tervezett kibővítését végre keresztülviszik és a balatoni nagyvizek számára még gyorsabb lefolyást biztosítanak, megcsökken a valószínűsége az ilyen túlméretezett balatoni árvíznek is, ami pt7 a Hidrológiai Szakosztály fennállása óta nem fordult elő. Nem lesz érdektelen tehát, ha körültekintünk a Balaton mentén és megvizsgáljuk, melyek azok a területek, amelyeket az ilyesféle nagy árvíz elönt. A siófoki vízmérce A. f. magassága 104.09 m (más adatok szerint 104.57 m), ehhez képest a legnagyobb tóvíznívó 155 cm-rel feljebb, vagyis 105.64 1106.12) m-en -volt. Vagyis

1, a pontos katonai térképen a 106 m-es szintvonal már majdnem kijelölné a vízzel elárasztott balatoni ö b I ö k

N körvonalait. Ezt a szintvonalat azonban nehéz pontosan megrajzolni, mert nem elég részletesek a térképeink. Helyettük fényképek szolgáltathatnak megfelelő képet hrjól, miféle földfelszíni elváltozást okoz a tó árvize a mélyfekvésű öblökben és berkekben.

2 Igy, a Zala torkolata egészen víz alá került és visszaállt itt kb. a 150 évvel ezelőtti állapot: Baldtonszentgyörgy és Fenékpuszta között elég széles vizsáv maradt vissza a Zala gátiain kívül is, a Zala jelenleg is épülő deltája pedig teljesen víz alá került. A kis Balaton pedig kissé továbbterjeszkedett Sármellék széu——1 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGIAI SZ/^KOSZTÁLYÁ-nak 1947. évi május hó 28-i ülésén elhangzott előadás. , ' 2 A tanulmány kiindulását képező fényképek a szerzőnél megtekinthetők. léig, a vasúti töltésig és Fenékpuszta Ny-i oldaláig, a római Mogentiana vonaláig. A vizek visszahúzódása a Kis-Balaton körül elég lassan mént, mert a Zala főcsatornájával és így a Balatonnal csak a szűkméretű hidak és átereszek biztosítják az összeköttetést. Ennek ellenére májusig a zalavölgyi, kisbalatoni és Sávoly környéki belvizek már mind visszahúzódtak. A Szentmihályhegynél ily nagy víz esetén a dolomitrög teljesen szigetté alakul, vagy csak igen keskeny nyak köti hozzá a vasúti töltésen át a Keszthelyi hegységhez. A kis szigethegy körüli lapos holocén turzások ilyen nagy vízből már ki sem látszanak. A Szigligeti öböl alaposan kiterjeszkedik a szárazföld rovására, ha megnő a víz felülete. Szigliget község dúsan termő burgonya- és kukoricaföldjeit elöntve tartja a Balaton, kiterjeszkedvén a Balatonederics felé vezető műút északi oldalára is, a Szentgyörgyhegy alatti Kongó-majorig. A magas víz benyomulásával kapcsolatban remekül ki lehet tapogatni, mer're vannak' a szigligetkörnyéki bala tő ni öblök legmélyebbre benyúló depressziói. Úgy Iái szik, hogy a nem mészkőből, vagy dolomitból álló Szentgyörgyhegy és Szigliget közvetlen szomszédságában kissé gyorsabban halad előre az öböl feltöltődése, mivel a laza pannóniai homok könnyebben mosódik ie a két hegy lejtőién. Ellenben a karsztos Keszthelyi hegység lába, tekintve, hogy ott kevés csak a pannóniai üledék, nehezebben pusztul le. így látható az, hogy Balatonederics előtt nyúlik be a legmélyebbre a rríégáradt Balaton öble. Ezenfelül még lokális süllyedés is lehet itt a hegyseg lábánál. A Szigligeti öblöt nem rekesztik el a tó nyilt vizétől olyan nagykiterjedésű és iól fejlett turzások, mint a Balaton egykori déli öbleit, ezért látszik olyan jól a tó nyilt vizének északi egyenes" folytatása. Mélyre nyúlik be a Balaton a tördemici síkságra is, bár itt jobban érezhető a pannóniai-pontusi rétegekből álló hegylábak közelsége. Az itt látottak alapján könynyen elképzelhető, hogy a mult század folyamán, amikor a Balaton vízlevezetése még teljesen bizonytalan és a Sió szabályozatlan volt, hogy a 2.5—3 m-es árvizek a Szigligeti öblöt egészen kitöltve, körülfogta a tóvíz a szigligeti csinos halomcsoportot is és még a Szentgyörgyhegy lábát is közvetlenül érintette a 'nagyra nőtt tó partvonala. ^ Badacsonytól K-re az elöntés mivel nincsenek a Balatonnak nagyobb öklei — csak kisebb parti sávokra szorítkozott, nemcsak az 1947. évi tavaszi árvíz, hanem" a magasabb; mult századbeli elöntések alkalmával is. A tó*déli partjqn, a nagy berkek környékén kerültek ezidén is óriási területek "víz alá. Igy, ha a fonyódi Várhegyről készült fényképfelvételeket szemléljük, láthatjuk azt, hogy a hegyet csak a két természetes eredetű turzás csatolja Balatonboglár felé, meg Balatonkeresztúr irányában a szárazföTdhöz, egyébként szigetszerűen emelkedik ki a víztengerből. A turzások természetesen jelenkori képződmények, magasságuk tehát csekély, sokszor csak 1—2 m-es at árvízszint felett, sőt, alacsonyabban fekvő részeiket az áryíz el is öntötte, ezért látható itt a környéken annyi ház és villa a vízben.'Vízzel van tehát kitöltve a tó déli oldalán a turzásoktól elrekesztett berkek egész sora. Az árvizek, a hóolvadék összegyülekezésével itt is a 105.6—106.0 mes szintvonal táján áll jelenleg a Balaton szintje, aminek következtében a Nagyberek környékén, vagyis