Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. TOMOR JÁNOS: AZ OLAJMEZÖK VIZEI ÉS ÁBRÁZOLÁSUK GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSA AZ OLAJBÁNYÁSZATBAN

XXVII. évi. 19/,7. 1—!,. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 3 MÁN térképvázlata (1. ábra) azt mutatja, hogy egy olajmezőn a rétegnyomás csökkenés következtében a peremi és talpi víz betörése bezsákosodásokat és a mező egyes részeinek lefűződését okozhatja. A háború és háború utáni, mai napig tartó előírt felfokozott termelés következtében a peremi víz a délzalai olajmezőkön is egyenetlenül nyomul előre. Lefűződések, bezsákosodások vannak kilátásban a perem felől. Ugyanakkor a talpi víz a felfokozott termelés következtében számos helyen kúpszerűen felemelkedve, mind jobban terjeszkedett. Az ábrázolásnál egy vizet akkor minősítünk peremi víznek, ha egy több homokból álló sorozat, amelynek azonban közös olaj-vízhatára van, legfelső homokja az, amely vizet is termel. A talpi víz esetében az alsó homokok valamelyike víztermelő. Külföldi olaimezőkön az állam őrködik afelett, hogy a mezőket ne érje felesleges telepenergia veszteség és ezzel kapcsolatban az olajrétegvíz szabálytalan térhódítása, aminek egyenes következménye a nemzeti vagyon elvesztése volna kitermelhetőség szempontjából. A telepenergia veszteség, amelynek elvizesedés a következménye és amelyet gázvisszanyomással igyekszünk részben pótolni, a magas gázolaj-viszonnyal való termeltetés eredménye. A nagy gáztermelés a helyes rétegmegnyitás ellenére másodlagos gázkúpok keletkezésére, és ezzel párhuzamosan olajtermelés csökkenésre és a mező idő előtti elvizesedésére vezet. A víz szerepe az olajtermelésnél a Hahóti olajmezőn a legnagyobb. Az olaj itt egy triász és részben miocén mészkőtömzs repedéseiben van és mintegy úszik a mészkő mélyebb repedéseit kitöltő vizén. A mészkövet borító pannóniai márgák átfúrása után az olaj víznyomás hatására szökik a felszínre és így példája egy water drive olajmezőnek. A fenti távirati rövidséggel összefoglalt szempontokból is kitűnik, hogy egy olajtermelő mezőn milyen nagy fontossága van a vízkérdésnek. Tehát ugyancsak indokolt, hogy közelebbről megvizsgáljuk az olajrétegvizet. A mennyileges kémiai analízisek a vízben oldott sók ionjait határozzák meg. Az így adódó eredmények azonban nem fejezik ki a víz tulajdonságait elég szemléltetően. A különböző vizek összehasonlítása úgy történhet, hogy bizonyos egységes szempont szerint vizsgáljuk a benne oldott anyagokat. Ez elérhető úgy, hogy a gyököket csoportosítjuk és az így adódó vegyületeket, illetőleg azok mennyiségi adatait hasonlítjuk össze, vagy a gyököket bizonyos átszámítások után diagrammokon ábrázoljuk. A vállalati vízelemzések, legáltalánosabb szokás szerint az adatokat gramm/literben adják meg. Amerikában általánosan elterjedt a Palmer-f é I e átszámítás, amely az analízis adatait gramm, vagy m i I igramm egyenérték százalékra számítja át. Palmer ezeket az értékeket azután csoportosítja és I. oszt. szalinitást, I. oszt. alkalitást, II. oszt. a I k a I i t á s t, II. oszt. szalinitást, végül s z u I f oszalinitást állapít meg. Szerinte az erős savgyökök reakció értékeinek összege egy víz szalinitásának mérőfoka. A fémek összege, amelyek az erős savak feletti fölös mennyiségben vannak jelen, a víz alkalitásának mérőfokai. A MAORT kémiai laboratóriuma i-ban dr. GRÁF LÁSZLÓ vezetésével, DALLOS ILLÉS és MEDGYES BÉLA, a kationok közül a vas, kalcium és magnéziumot határozzák meg az analízisek túlnyomó részében. Az anionok között a klorid, szulfát, hidrokarbonát szerepel; végül a jód, bróm és SÍO2. A klorid főképpen nátrium, magnézium, kalcium és káliumklorid alakjában van ielen a rétegvizekben. A nátrium viszont nemcsak nátriumklorid alakjában szerepel, hanem többek között főleg szulfát és hidrokarbonát kötésben is. A sótartalmú felszíni rétegvizek, amelyek szénhidrogénnel jelenleg nincsenek összefüggésben, főképpen karbonátokat, szulfátokat és nitrátokat tartalmaznak a tapasztalatok szerint. A szénhidrogéntartalmú rétegek vizében a szulfát háttérbe szorul, nitrát és nitrit nem szerepel. Jellemző rájuk a nagyobb mennyiségben fellépő jód- és a még lényegesebb brómtartalom. Megkülönböztetésükre szolgáló jellemző adatok a klorid : nátrium, kalcium : magnézium és klorid : hidrokarbonát arányszám. A kémiai analízisek nagy tömegének adatait gramm/ literről átszámítottam miligramm egyenérték százalékra, majd a közös összehasonlítási alap megteremtése után következhetett a grafikus ábrázolás. A több fázisú rendszer ábrázolására számos ábrázolási módot ismerünk. A mi esetünkben, amikor egyes vízanaliziseket kellett összehasonlítani, legalkalmasabbnak a TICKELS hatszög-diagramm mutatkozott. De elképzelhető annyi ágú diagramm is, ahány kationt és aniont ábrázolni akarunk. A diagramm egyes száraira fel vannak mérve a gyökök gramm/literből számított miligramm egyenérték százalékai. Az így nyert pontok összekötésekor az illető víz oldott sóinak alkatrészeire jellemző ábra adódik. Hasonlóan jellemző a szárazmaradék, amely a víz sókoncentrációját tünteti fel miligramm/literben. A budafapusztai olajmezőn az alsópannóniai rétegsor tartalmazza a szénhidrogéntároló sorozatokat. Ezek a homoksorozatok egyenként több homokból állanak, amelyeknek azonban közös az olajvízhatáruk. Legszámottevőbbek a Budafa, Zala és Kerettye sorozatok. B- 61 Budafa sorozat B-85. Zala sorozat. B-9. Kerettye sorozat. 2. ábra. A budafapusztai olajme'ző vízvizsgálati diagrammjai