Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. SCHUSTER FERENC: A Fertő-tó vízháztartása

20 tilDROLŐGIAÍ KÖZLÖNY XXVII. évf. 1947. 1—4. szám. szemben Biharnagybajom község vállalta 2 tapogatófúrás csövezési költségeit. így ezeket a kutakat megfúrva és kicsövezve egy kútfúró mesternek adtuk át |az olajkutató vállalatnak nem volt ivóvizet szölgáltató kút kiképzésére jogosító iparengedélyei,' aki a továbbiak folyamán egészséges, felszálló ivóvizet szolgáltató kutakká képezte ki őket. Ami a víz sótartalmát illeti, az igen kicsi. A sósvíz nagy mélységből származik, mennyisége pedig kevés; nem igen haladja meg a 10 m

:

!-t óránként, sőt a legtöbb esetben el'sem éri. Így a só kitermelésére még a mai elesettségünkben sem gondolhatunk. Hiszen sokkal kedvezőbb körülmények között a zalamegyei olajmezők sósvizével végzett kísérletek is bebizonyították az ilyen elgondolás lehetetlenségét. Befejezésül köszönetemet fejezem ki a MAGYARAMERIKAI OLAJIPAR R. T.-nak, hogy a Tiszakürt 1. sz. fúrásra vonatkozó adatokat rendelkezésemre bocsájtotta. IRODALOM. 1. Dr. G. Macovei: LES GISEMENTS DE PETROLE. Mosson et Cie., Paris, 1938. 2. Dr. Schmidt Eligius Róbert:' A KINCSTÁR CSONKAMAGYARORSZÁGI SZÉNHIDROGÉNKLJTATÖ MÉLYFÚRÁSAI. Földt. Int. Évkönyve, 34. k. 1. füz„ Budapest, 1939. 3. Dr. K. Krejci—Gráf: GEOCHEMIE DER ERDOLLAGERSTATTEN. Abhandl z. prakt. Geol. u. Bergwirtschaftslehre, 20. k., Halle, 1930. 4. Dr. Schmidt Eligius Róbert: AZ ALFÖLD ALTALAJÁNAK HŐMÉRSÉKLETE, HŰGAZDÁLKODÁSA ÉS A GEOTERMIKUS GRADIENS KIALAKULÁSÁRA VALQ HATÁSA. B. Kh. L„ 84. k:, Budapest, 1936. a fertő-ró vízháztartása, i Irta: dr. SCHUSTER FERENC. (l>er Wassrrhausliall des Neusiedlersces. Von dr. F. SCHUSTER. Siehe Auszug unter Umschau S. 38.) D. C. 551.481.18:626.8 A Fertő-tó 1920-ig teljesen egészében Magyarországhoz tartozott. A trianoni béke területének mintegy 3/

4 részét Ausztriához csatolta és csak egynegyede maradt Magyarország birtokában (1. ábra). A FERTŐ-TÓ VÍZGYŰJTŐTERÜLETÉNEK VÁZLATA. 1. ábra. Középeurópában nagyságra a Balaton és a Bodenitó után következik. Méreteit az I. táblázat tartalmazza. I. TÁBLÁZAT. — TABELLE I. Középeurópa három legnagyobb kiterjedésű tavának jellemző adatai. Die charakteristischen Daten der drei grössten Seen Mitteleuropas. Jellemző adatok Fertő-tó Neusiedlersee Bodeni-tó Bodensee Balaton Plattensee Vízfelület . „ WasserfMche K

m" 337 539 610 Vízgyűjtő terület k , Einzugsgebiet 1.302 11.561 5.797 Víztartalom „, Volumen m,

n- m 4C0 48.432 1.830 Átlagos mélység Durchschnittliche Tiefe m 1.2 90 3.0 Legnagyobb mélység Qrűsste Tiefe m 1.8 259 U A magyar tavak az alpesi jellegű Bodeni-tótól igen eltérő jellegűek, viszont egymásközötti hasonlóságuk szembeszökő. Ezt a hasonlóságot tesszük későbbi megfontolásaink alapjává. A Fertő-tó előkelő nagyságbeli rangsorán túl azonban hidrológiai szempontból is különös figyelmet érdemel. A szikestó jellegű Fertő az évszázadok folyamán előfordult legszélsőségesebb vízállásaival vonta magára a figyelmet. Némelykor, pl. 1786-ban és 1883ban felülete csaknem kétszeresére is növekedett (515 km

2), máskor pedig, — mint 1865-től 1871-ig, — teljesen .kiszáradt. Ezeknek a szélsőséges vízszíningadozásoknak láttára a hidrológus önkéntelenül felteszi a kérdést, milyen a tó vízháztartása, mi az oka a szélsőséges vízszíningadozásnak és melyek azok a tényezők, amelyek a tó vízállását meghatározzák? Legáltalánosabban — mint ismeretes — igaz az, hogy valamely medencében felgyűlt víz mennyiségének és ettől függően a vízállásnak egy bizonyos idő alatt végbemenő változását, azaz az )) egyenleget" az összes beömlő vízmennyiség, tehát a „bevétel" és az összes vízveszteség, vagyis a „kiadás" különbsége szabja meg. Részletesen: a vízfelületre eső csapadék, a beáramló felszíni vízfolyások, és a földalatti hozzáfolyások növelik, — a párolgás, a felszíni és a felszín alatti lefolyás pedig csökkentik a vízmennyiséget. Képletben jelképezve tehát: 2T(Cs+Q

f+ Q

a — P — Lj — L

a) = JH. F, ahol Cs a vízfelületre közvetlenül eső csapadékot, Qf a felszíni hozzáfolyásnak, Qa a felszínalatti hozzáfolyásnak, P a párolgásnak, Lf a felszíni lefolyásnak és La a felszínalatti lefolyásnak, az időegységre eső mennyiségét, T a megvizsgált időtartamot, H a vízállást, JH a megfigyelés időtartama alatti vízállásváltozást, F a tó felületének nagyságát, V a tó vizének köbtartalmát, 4V pedig V-nek a megfigyelési idő alatt végbement változását jelenti. 1 A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1947. évi április hó 30-i ülésén elhangzott előadás. Mivel a megfigyelési időt szokásosan egy évnek választjuk és a többi tag értékét is, — sokévi megfigyelés átlaga alapján, — egy évre szoktuk kiszá-