Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. BALOGH KÁLMÁN: A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása

XXVII. évf. 191,1. 9—12. Kzaih. | HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 133 IV. táblázat. — Tableau IV. A kút sorszáma Numéro d'ordre des puits

1 A vízház küszöbére vonatkoztatott terepmagasság Hauteur du terrain rapportée sur le seuil du bassin Fenékmélység a terep alatt Profondeur du fond au-dessoits du terrain Vízszint a terep alatt Niveau de l'eau au-dessous du terrain A kút sorszáma Numéro d'ordre des puits

1 A vízház küszöbére vonatkoztatott terepmagasság Hauteur du terrain rapportée sur le seuil du bassin Fenékmélység a terep alatt Profondeur du fond au-dessoits du terrain cn > cd > > 00 8 > A kút sorszáma Numéro d'ordre des puits

1 ni m m m ni m ni 5. +1.25 —1.90 —1.72 —1.74 —1.68 -1.70 — 6. +0.48 —2.23 —0.75 —0.77 -0.76 -0.88 7. +0.84 —2.26 —0.92 -0.98 —0.94 -1.17 — 8. +1.60 -3.13 — 1.42 —1.47 —1.51 —1.67 9. + 1.58 -2.46 —1.40 —1.38 —1.44 —1.64 10. +1.95 —3.10 —1.50 —1.51 — 1.74*' —1.90 —1.63 —' 11. +1.98 —2.34 —1.36 —1.36 — 1.44 —1.90 —1.63 12. +1.83 —2.81 —1.68 —1.71 — 1.67 —1.89 -3.43 14, +0.80 -4.62 —2.93 —2.90 -4.10 —2.96 -3.43 15. +3.41 —7.69 -3.99 —2.90 -4.10 —4.11 —4.83 16. +4.12 —8.10 —4.85 —5.02 —4.97 —6.15 17. +1.10 -6.89 —4.49 -4.61 —4.54 — —5.12 18. +0.47 V. 16.-2.44 VII. 8. —2.46 —1.33 —1.33 —1.37 —1.41 — 19. +0.91 V. 16.—2.44 VII. 8. —3.26 —1.50 —1.58 —1.55 — 1.66 — 20. -0.61 V. 16.—1.93 VII. 8. —1.94 —1.60 -1.21 —1.22 —1.30 21. -0.63 V. 16.—1.63 . VII. 8.-1.76 —1.32 — 1.28 -0.99 — 1.12 * 22. +2.07 V. 16.-2.71 VII. 8. -2.6J —1.95 -2.00 -1.73* —2.30 23. -0.86 V. 16. -2.14 VII. 8. -2.31 -0.76 -0.80 -0.79 -0.95 A sorszámok a II. tábla sorszámaival egyeznek. — Les numéros sont identiques avec ceux du tableau IIElőző napi vfzduzzasztás után. — Aprés le refoulement de l'eau exécuté d la veille. Előző napi vízkivétel után, — Aprés le puisage de l'eau exécuté á la veille. Vizsgálataim alapján védöterületi intézkedések foganatosítása esetén sem látom biztosítottnak a források coli-szennyeződésének kiküszöbölését. Mivel tapasztalat szerint az 1947 májusában végrehajtott klórozás jóhatású volt, a miskolci példára hivatkozással a gravitációs vezetéket elhagyó víznek önműködő klórozó és deklórozó berendezés útján való tisztítását javasoltam. IRODALOM. 1. Schréter Z.: A Bükk-hegység geológiája. Beszámoló a m. kir. Földtani Int. vitaüléseinek munk.-ről V. évi'. 7. tüzet. 1943. Budapest. 2. Schréter Z.: A borsod-hevesi szén- és lignitterületek bányaföldtani leírása. A m. kir. Földt. Int. kiadványai. Budapest, 1929. 2a Vadáss E.: A borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. kiadványai. Budapest, 1929. 3. Rozlozsnik P.: Szakvélemény az újhutai vízellátás ügyében. Kézirat a m. Földt. Int. vízügyi irattárában. 4. hmszt K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumának 1911. évi működéséről. — A m. kir. Földt. Int. évi jel. 1911-ről. Budapest. 1912. 5. Szinyei—Merse Zs.: Jelentés 1912-ről. — A m. kir. Földt. Int. évi jel. 1912-ről. Budapest, 1913. ti. 8eemaycr V.: Miskolc- vidékének geológiai viszonyai. — Miskolc is a Borsod, Gömör, Kishont k. egy. vármegyebeli községek. Magyar városok monográfiája. Budapest, ,1929. 7. Papp K.: Miskolc környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évk. XVI. k. 3. f. Budapest. 1907. 8. Schréter Z.: Az egri vízvezeték hévvizű artézi kútja. Hidr. Közi. XII. k. 1932. Budapest, 1933. 9. Schréter Z.; Az egri langyosvizű források. A m. kir. Földt. Int. Évk. XXV. k. 4. f. Budapest. 1923. 10. Pápai—Vajna F.: A lillafüredi mélyfúrás története és geológiai viszonyai. Hidr. Közi. IX. k. 1929. Budapest. 11. Horusitzky F.: A víz a föld belsejében. Hidr. Közi. XXII. k. 1942. Budapest, 1943. 12. Láng S.: Karszthidrológiai megfigyelések a Gömör-Tornai karsztban. Hidr. Közi. XXIII. k. 1943. Budapest. 1944. 13. Kárpáti J.: A Széchenyi-fürdő I. sz. forrásának és a Rudas-fürdő néhány forrásának vegyi elemzése. Hidr. Közi. XXIII. k. 1943. Budapest, 1944. 14. Szádeczky—Kardoss E.: A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról. Hidr. Közi. XXI. 1941. Budapest, 1942. 15. Bodnár J.: Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről. Hidr. Közi. XXI. k. 1941. Budapest, 1942. 16. Kárpáti J.: A görömböly-tapolcai forrásvizek vizsgálata. Hidr. Közi. XXI. k. 1941. Budapest, 1942. 17. Papp F.: Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten. Hidr. Közi. XXI. k. 1941. Budapest, 1942. 18. Papp F.: Die wármen Heilquellen von Budapest. Hidr. Közi. XVII. k. 1937. Budapest, 1938. 19. Maucha R.: Az aggteleki cseppköbarlang vizeinek chemiai vizsgálata. Hidr. Közi. X. k. 1930. Budapest, 1931. 20. Schulek E.—Rózsa P.: Néhány budapesti termálvíz. újabb kémiai vizsgálata. Hidr. Közi. XXVII. k. 1947. 5—8. szám. Szent Lukács Gyógyfürdő, forrásai meleg és langyos kénes hévvizek. Hőfokuk 25—64° között váltakozik. Legértékesebb gyógytényezője a természetes iszaptó, melyet télen-nyáron szabad ég alatt használnak a legkülönbözőbb mozgásszervi és rheumatikus bántalmakban szenvedő betegek. A fürdő modern berendezései teljesen üzemben vannak. Kádfürdői, thermális gőzfürdője, iszapgöngyölő helyisége és langyos vizű uszodáján kívül a gyógyszálloda, a fekvő beteg osztály és az ehhez szükséges kiegészítő kezeléseket ellátó fizikóthei'ápiás osztály a szakorvosi karral együtt ismét a gyógyulást keresők rendelkezésére áll. Gyógy javallatok: Rheumás megbetegedések, izületi, izom-, ideggyulladások és zsábák, vérkeringési zavarok, sérülések és baleseti bajok utókezelése, zsugorodások, sorvadások, bénulások. stb. esetében. Tulajdonos: SZENT LUKÁCS GYÓGYFÜRDŐ R. T. Budapest, III., Zsigmond király-útja 25'—29. Tel.: 162—109. é