Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

9-12. szám - ÉRTEKEZÉSEK - Dr. BALOGH KÁLMÁN: A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása

124 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY XXVII. évf. 19/,7. 9—12. szám. dául, hogy úgy a budafapusztai (B), mint a lovászi (L) és újudvari (U) mezők olajvizeinek anionpontjai rendszerint annál közelebb esnek a Cl-polushoz, minél idősebb az olajszint. — A 6. ábra pedig a ..víznyomású" hahőti olajmező olajvizeit mutatja. A vázlatosan bemutatott grafikus számítás segítségével megállapítható, hogy a hahóti olajvizek pl. egy 54% alsópannon, 33—46% újudvari típusú felszínközeli és 0—14% hévizi típusú karsztvíz keverékeként foghatók fel. A 7. ábra a magyarországi ,.mélyvizeket" ábrázolja, nevezetesen: a nagyalföldi ártézi vizek 4 fötípusát (I: miocén és idősebb, II: pannon, III: alsólevantei, IV: felsőlevantei és pleisztocén vizek, amelyekbe a zalai ,,olaj- és fedővizek" is besorolhatók csekély koreltolódással), továbbá a budapesti ..kevertvizű" gyógyforrásokat (1. Császárfürdő, 2: Szt. Imre fürdő), valamint a Dunántúli Középhegység egyetlen típusba tömörülő karsztvizeit (3: Dunaalmás. 4: Budapest Csillagfürdő, 5: Tatatóváros. 6: Hévízfürdő), végül a Bükkhegységnek egy másik típust alkotó karsztvizeit (7: Görömböly-Tapolca, 8: Eger langyos fürdő). (Captage d'une source Résume p. 146.) A diósgyőri vasgyár ivóvizszükségletét a közelmúltban a gyár közelében telepített néhány kúton kívül a községtől NyÉNy-ra fakadó és 1910/12-ben foglalt ú. n. ,,Felsöforrás"-ból fedezte, ipari vízszükségletét pedig a Szinva-patakból elégítette ki. A gyár azonban az utóbbi évek folyamán hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ezzel kapcsolatban ivó- és Ipari vízszükséglete oly mértékben emelkedett, hogy a jelentkező vízhiány kiküszöbölésére sürgősen újabb vízbeszerzési lehetőségek után kellett néznie. A vízellátási néhézségeket az időnként beköszöntő huzamos szárazság is fokozta, amikor is az igénybevett források vízhozama csökkent. A Garadna- és Szinva-patak, meg a beléjük futó források már 1942. őszén nem bírták a gyár vízszükségletét fedezni. A hiányzó vízmennyiséget a Hámoritó — rendes vízállásnál 400—420.000 m

3 vizet tároló medencéjéből pótolták. A gyár napi 20.000 m

3 vízszükségletéhez 1942. aug. 25-től dec. 3-ig napi 3000 m

3-t (vagyis összesen 315.000 mH) vettek ki a tóból. Ennek következtében december 4-én már csak 120.000 m

3 víz volt benne, a napi vízkivételt mégis 3000-ről 5000 m

3-re kellett emelni. A következő évben ismét a Hámori-tó vizével enyhítették a vízhiányt. 1943. október 9-ig a tó vizének % részét (290.000 m

3) használták fel. Ugyanakkor a Felsőforrás 18 m

3/óra vizet szolgáltatott, holott az ivóvízszükséglet 50 m

3/óra lett volna. — A vízhiány következtében 1943. nyarán a lakótelep magasabb részei (a lakótelepnek mintegy 1 /

3-a.), sőt naponként 2 órára maga a gyár is ivóvíz nélkül maradt. A gyárigazgatóság ezért egyrészt a legnagyobb takarékosságot volt kénytelen elrendelni a munkásságnak, másrészt pedig számos, a víz gazdaságosabb kihasználására irányuló üzemi racionalizálást hajtott végre. Mindez azonban csak szükségmegoldás volt, újabb vizek feltárását és bevezetését nem lehetett elkerülni. 1942. őszén az akkor 12.000 lélekszámú gyári lakótelep napi vízfogyasztását 1000 m

3-re (személyenként 83 1) becsülték. A telep további fejlődésére is gondolva, e vízmennyiségnek a kétszeresét fogadták el szükséges vízmennyiségnek: így még akkor is 100 1 víz jutna egy személyre, ha a lakosság száma 20.000re emelkednék. Végül a 8. ábra Magyarország fontosabb felszíni vizeit szemlélteti néhány klasszikus egyéb példával összehasonlítva (O: oceánvlz, 1: Holttenger, 2: Felsőtó, 3: Mississippi, 4: Amazon, 5: Rajna, 6: a Föld folyóinak átlagos összetétele). Látható, hogy a Balaton vize (B

t és Bú) kevert dunántúli típusú karsztvíz, több itt nem ábrázolt más tó vizével együtt, pl. Tata, Környe, Tapolca tavai. A Fertőtó (F, és F

2) vizének nagy szulfát-tartalma a. szomszédos nyugati neogén zöld agyagos üledékek piritgazdaságának a következménye. A Velencei tó (V

1 és V

2) vizében keverednek a karsztvizi, a piritgazdag pannon agyagos üledékek szulfátos ill. keserüvizi és a legfiatalabb üledékek szikes hatásai. A nagyalföldi szódatavak példájaként a szegedi Fehértó vizét (S) ábrázoltuk. Folyóvizeink közül a Duna (D) típusos kiegyenlített humid klimaövi folyó, a Maros (M) az erdélyi sóelőfordulások hatását mutatja, a Körös (K) a Bihar-hegység karsztvizeinek befolyását, a Zagyva (Z) a Cserhát-, Mátra-környék és a salgótarjáni szénterület pirittartalmú üledékeinek hatását, végül a Tisza (T) mindezek együttes szerepét árulja el. E vízmennyiségnek a már bevált, hideg (8.8° C) vizű, mintegy 338 m t. sz. f. magasságban, campili pala és középső triász mészkő határán falkadó Felsőforrás környékén új vízfakasztás útján való előteremtésére semmi remény sem volt. A Felsöforrástól KDKre mintegy 2100 m-re, 228 m t. sz. f. magasságon levő másik bővizű (Papp K. 1906.: 170 m

3/nap, Emszt K. 1911.: 405 m

3/nap; 7, 4.) 8.5 C°-ú karsztforrást, a Királykutat, pedig már 1911. előtt foglaltatta a diósgyőri papírgyár. A Diósgyőr DNy-i peremén feltörő langyosvizü források közül a Szent György- és a Boldogasszonyforrás vize nyáron jelentősen megapad, sőt ki is szárad. A Szent György-forrás kb. 195 m t. sz. f. magasságban 1 m átmérőjű köagyagcsövel van foglalva; benne a vízmagasság 1947. IV. 4-én 176 cm volt. Az akna túlcsurduló vize 2 coll átmérőjű vascsövön távozik el. A forrásvizet szikvizgyártásra használják. IV. 4-én (a szikvízgyártás szünetelt) a túlfolyó víz mennyisége kb. 70 l/p., V. 16-án pedig 35—40 l/p. volt. Bemondás szerint 1946. júniusában a csövön át 1 l/p. víz folyt el, augusztusban a túlfolyás megszűnt és csak az aknában tárolódott 1000—1500 liter víz. A víz hőfoka Seemayer Vilmos szerint 19 C°, Nagy Károly szerint 20.4 C°. Magam 1947. IV. 4-én — két hőmérővel — 22.0 és 21.9 C°, V. 16-án pedig 22.2 illetve 22.1 C° hőmérsékleteket mértem. — A Boldogasszony-forrás foglalatlan, s a Szent György-forrástól pár m-re D-re némileg magasabb szinten fakad. Vízmennyisége 1947. IV. 4-én kereken 200 l/p volt. IV. hó végére azonban elapadt; V. 16-án a forrásmedencét teljesen szárazon találtam. A víz hőfoka Seemayer szerint 19 C°, Nagy K. szerint 20.2 C°. Magam IV. 4-én 22.3, illetve 22.2 C° hőmérsékletet mértem. — A strandmedencét tápláló Tapolca-forrás hőfoka Papp K. szerint 22 C°, Seemayer szerint 22.6 C", Nagy K. szerint 19.8 C°. Magam IV. 4-én 22.1, illetve 22.0 C°, V. 16-án pedig 22.4 és 22.3 C° hőmérsékletet mértem. E forrás vize tehát már nem üdítő, de nem is túlságosan nagymennyiségű (Seemayer V. szerint 306 l/p), vastartalma pedig hálózati zavarok forrása lehetne. — A várárki f orrást kb. 180 m. t. sz. f. magasságban 1928ban egy 200 m/m átmérőjű, 54 m-re lehajtott fúrócsővel foglalták. Mindazonáltal a víz a fúrócső mellett a várárkokban még több ponton felbuzog kisebb repeM A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása. Irta: Dr. Balogh Kálmán. karstique á Diósgyőr. — Montagne de Bükk, Hongrie du Nord. Par K. Balogh, Docteur és sc. D. C. 551.49:628.1