Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Jolánkai Gyula: Hydrológiai kérdések a vízi utak tervezésénél

íolánkai Gyula. 95 ország vízgazdálkodási porgrammjának megfelelően beállított észlelések gyűjtésének fontosságát. Szíves elnézést kérve ezét a rövid kitérésért, melyet — bar nem tartozik szorosan a tárgyhoz, — fontosnak tartottam elmondani, visszatérek a viziutak hydrológiájához. A viziutakat — nem beszélve itt természetesen a tengerekről — két fő és két alcsoportra szokták osztani. Ezek a természetes viziutak, melyek a tavakon és folyókon lévő viziutakból állnak, továbbá a mesterséges viziutak, melyek a folyók csatornázása és a hajózócsatornák építése révén keletkeznek. A viziutak e 4 fajtájával kapcsolatban a bennünket érdeklő hvdrológiai kérdések felsorolására úgy gondolom a legszemléltetőbb az élethez legközelebb álló mód az lesz, ha a hazai vizimérnöki gyakorlatból egy-egy példát kiragfadva, azok hydrológiai kérdésein haladok végig. A tavak hajózására Magyarországon egyedül a Balaton szolgálhat például. A balatoni hajózás lényeges kellékei a kikötők. A kikötők védőgátjainak elrendezésére és bejáratuk elhelyezésért- döntő kihatással van a szélirányok gyakorisága, a szelek és hullámok erőssége. A hajózáshoz megkívánt vízmélységet két dolog befolyásolja: a fenék feltöltődése és a vízszín ingadozása. Feltöltődések főként a Balatonba folyó vizek hordaléktartalmával vannak összefüggésben. A szélerősségekre és irányokra és a feltöltődésre vonatkozó megfigyelések a tervező által rögtön felhasználható nyers hydrológiai adatok. Nem így áll a dolog a vízsaín ingadozással'. A balatoni vízállás ugyanis több komponens eredménye, melyek közül az egyik az emberi akarattól függő lévén, a Balaton vizének magassága bizonyos határok között szabályozható. Ezek a komponensek a Balatonba szabadon befolyó víz, a bele, illetve belőle földalatti útakon kerülő, illetve eltávozó víz, a csapadék, a párolgás és a vízeresztés a Sión. A Balaton vízszíningadozásának szabályozása igen érdekes hydrológiai probléma. A földművelésügyi minisztériumban működő vízügyi szolgálat mérnökei többször foglalkoztak ezzel a kérdéssel és a kikotrando Sió meder nagyságát annak idején ilyen hydrológiai tanulmány alapján határozták meg. A Sió medernek a 20-as években történt kikotrása után a Balaton vízjátéka lényegesen csökkent. A legutóbbi vizsgálat, melyet Pálmai Sándor miniszteri oztálytanácsos úrral együtt végeztünk, arra vonatkozott, vájjon lehetséges volna-e a balatoni vízszíningadozásokat még tovább csökkenteni abban az esetben ha a Mura fblyóból tápláló vizet vezetnének át a Balatonba? Vizsgálataink — melyek során 30 év vízállás és vízmennyiség adatait dolgoztuk fel — odavezettek, hogy a Murából átvezetett víz csak szükséges, de nem elegendő feltétele az ingadozások további csökkentésének. A Mura vizével ugyanis ellensúlyozni lehetne a nyári apadásból származó szélső esetben 35 cm-t is kitevő ingadozást, de egyáltalán nem lehet kedvezően befolyásolni a tavaszi áradást. Megállapítottuk továbbá, hogy a Sió kapacitását annakidején annyiban helyesen állapították meg, amennyiben a tavaszi víz-