Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Sarló Károly dr.: A dunaalmási „Csokonai-ártézi forrás” kémiai és fiziko-kémiai vizsgálata

92 ' Papp Szilárd dr. Anionok : Klór Cl 21.20 6.54 Hidroearbonát HC0

3 457.50 81.% Szulfát S0

4 50.50 11.49 Nitrát NO

a nem mutatható ki — Nitrit NO

z nem mutatható ki — összesen: 689.27 99.99 m-Kovasav H

2Si0

3 15.20 Szulfidkén S 1.88 = 1.31 norm, cm* JJ

2S Szabad szénsav CO2 88.00 = 44.7 norm, cm

3 összes oldott anyag 794.35 A fiziko-kémiai vizsgálat adatai: A víz hőfoka — 24.6 C fok külső hőmérsékleten — 18.2 C fok A víz fajsúlya d. 20/20 1.00085 A víz fagyáspontcsökkenése 0.021 C fok A víz osmosisnyomása 0.254 Atm. A víz hidrogénión-koncentrációja pH 6.95 col. A víz elektromos vezetőképessége 20 C fokon rec. Ohm

1, cmekben 0.00070 A víz összes szilárd alkotórésztartalma 110 C fokon 476.0 mg/kg. A közölt vizsgálati adatok alapján a dunaalmási „Csokonaiártéziforrás" vize. a kalcium-magnéziumbikarbonátos, egyszerű kénesvizek csoportjába tartozó ásványvíz. Kémiai összetétele nagy hasonlóságot mutat a már említett Sziget- és Lilla-forrásáéval. E két utóbbit azonban — 20 C°-nál magasabb hőfoka miatt — félhévizek közé ktell sorolnunk és a nemzetközi megállapodás értelmében nem kéntartalmú, hanem kifejezetten kénesviznek kell mondanunk, mert az u. n. titrálható kén mennyisége az 1 mg/kg.-ot ezekben is meghaladta. Végül röviden kívánom megindokolni, hogy a szokásos millival és millimol, illetve a még szokásosabb sóvászerkesztési táblázatot miért nem közlöm

1. Utalok szakosztályunk 1941. évi december 17-i ülésén elhangzott előadásomra, (Ióntabella, vagy sótabella?, „Népegészégügy" 1942. évi 5. száma), ahol már régóta! ismert érvekkel és példákkal iparkodtam bebizonyítani, hogy az egyes alkotórészek sókká szerkesztése önkényes, idejétmúlt és egészen tudománytalan kifejezési formája az ásványvizek elemzési adatainak. Álláspontomat, — hogy t. i. ezen az ósdi írásmódon változtatni ktell — a szakosztály is magáévá tette és ugyancsak értetlenül vette tudomásul, hogy ásványvizes palackjaink cimkéin ennek, — illetve csakis ennek — a feltüntetése, még most is kötelezően van előírva. Tekintettel arra, hogy ezt az írásmódot ma már alig használják, és főleg arra figyelemmel, hogy a helyes és a valóságot a leghűebben megközelítő kifejezési formát nagynevű volt tanárom, Than professzor már 1864-ben ajánlotta, mindig is tanította, elő-