Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Pap Szilárd dr.: Az ország ivóvízellátása, annak fejlődése és továbbfejlesztése az Országos Közegészségügyi Intézet munkaprogramjának keretében

84 ' Papp Szilárd dr. közkút létesítését tenné szükségessé, ami hozzávetőleges számítás szerint mintegy 24 millió aranypengő befektetését jelentené. IIa tehát összehasonlítjuk a kétségtelenül tökéletesebb és kívánatosabb megoldásokat jelentő egyéb egészégügyi, gazdasági és tűzbiztonsági előnyökkel járó vízvezetékclsítési lehetőségeket a falusi lakosság vízellátásának szükségleteivel, akkor megállapítható, hogy minden bizonnyal az utóbbi a fontosabb és gazdaságosabb, mert kb. 4 millió a jó ivóvizet nélkülöző ember egészsége óvható meg, viszonylag kicsiny, 24 millió pengő befektetéssel, míg a vízvezetékek nagyobb arányú építése 300 millió pengővel csak 1,100.000 lélek egészségügyi helyzetén javítana. Még kirívóbbá válik ez az ellentét, ha figyelembe vesszük, hogy a vízvezetékkel elérhető egyéneknek kétségtelenül több mint a fele jó vizű kutakból ivóvízszükégletét ma is beszerezheti, hiszen túlnyomórészt városi lakosságról van szó, úgyhogy az egészséges ivóvíz biztosításának a szempontjából a 300 millió pengős befektetés legfeljebb félmillió egyénen segítene. A most vázoltakból tehát kitűnik, hogy az ország ivóvízellátásának annyira szükséges fejlesztése két feladatkörre osztható és hogy a városoknak és nagyobb községeknek vízvezetékkel való ellátásával szemben a falusi lakosság jó ivóvizének a biztosítása egyelőre a fontosabb teendő, mert sokszorosan nagyobb számú lakosság egészséges ivóvize összehasonlíthatatlanul kisebb összegek befektetésével biztosítható. Kétségtelen tehát, hogy elsősorban a falusi lakosság ivóvízellátásának biztosítására szükséges az egészségügyi kormányzatnak minél nagyobb áldozatot hozni és egy átfogó egységes terv szerint a munkát, amint a gazdasági lehetőségek megengedik, mielőbb megindítani. Természetesen kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy e közben a fontosabb vízvezetékek építése se maradjon el. de itt egyelőre célszerűbbnek tartanám tisztán csak azon városokra és községekre szorítkozni melyek a vízvezetékek létesítésére kölcsönök biztosítása esetén a maguk erejéből képesek és az állami segítség terén csak a kölcsönszerzés előmozdítására, ingyenes szaktanácsok, vizsgálaiok és irányítás nyújtására szorítkozni. Hogy az ivóvízellátás tervszerű továbbfejlesztése mikor, melyik esztendőben kezdhető majd meg, ezt most előre megjósolni nem lehet, de a nemzet mai elesettsége nem lehet akadálya annak, hogy erre fel ne készüljünk és egyelőre meg ne tegyük azokat az előkészületeket, melyek a nagy feladat megkezdéséhez elkerülhetetlenül szükségesek s ami jelenleg az állam részéről semmi nagyobb kiadással nem jár. Ezeket a teendőket 5 csoportva foglalva a következőkben tartom szükségesnek megvalósítani: 1. A tennivalók első csoportjába az ivóvízellátás részletes és pontos felvételének továbbfejlesztése tartozik. E célból szükséges, hogy a még vizsgálat alá nem került közkütak, iskolák, vendéglők, szállodák, vágóhidak, tejüzemek és más közegészségügyi szempontból fontos üzemek kútjai vizsgálat alá és adataik nyilvántartásba kerüljenek. Ennek megvalósítása céljából a Népjóléti Minisztérium illetékes osztályai már dolgoznak is egy rendeleten, melynek ter-