Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: A kassai „Lajos” forrás kémiai vizsgálatának eredményei

Á kassai „Lajos'' forrás kémiai vizsgáJatának eredményei. 63 Metakovasav 0.0195 „ 0.253. összesen = 2.9845 „ Szab. széndioxid 2.2253 „ 50.577 Kénhydrogén 0.0114 „ 0.66

9. összesen = 5.2212 g. 118.293 A talált alkotórészek sókká számítva. 1000 g. vízben van. Natriumhydrok'arbonát 0.4545 g. Lithiumhydrokarbonát 0.0332 „ Ammoniumhydrokarbonát 0.0032 „ Kalciumhydrokarbonát 0.7930 „ Magneziumhydrokarbonát Vasnydrokarbonát 0.7417 „ Magneziumhydrokarbonát Vasnydrokarbonát 0.0038 „ Manganhydrokarbonát 0.0017 „ Kaliumklorid 0.0538 „ Natriumklorid 0.5356 „ Kaliumbromid 0.0005 „ Kaliumjodid 0.0002 „ Kalciummetaborat 0.0138 „ Kalciumsulfát 0.3262 ., Stronciumsulfát 0.0033 „ Bariumsulfát 0.0007 „ Metakovasav 0.0195 „ összesen = 2.9845 g. Szabad széndioxid 2.2252 g. = 1126. cm

1 Kénhydrogén 0.0114 g. = 7.29 cm

3 A forrás hőmérséklete 13.1° C. ugyanakkor a levegő 18.3° C. Forrásvíz fajsúlya 20°/20° C. 1.00265. A forrásvíz fagyáspontcsökkenése 0.169 C°. A vízben oldott anyagok osmosis nyomása = 2.4 atm. A forrásvíz elektromos vezetőképessége 18 C°-on = 0.00153. röc. ohm. cm. A forrás vizének radioctivitása = 1.18 Eman/liter. Az elemzési adatok alapján a kassai „Lajos forrás" vizét a szénsavas, földes-meszes kénes források csoportjába kell beso roznunk, mivel a kalcium- és a magnéziumionok egyenérték százalékainak összege nagyobb, a kálium és natrium ionok egyen érték százalékainál, Radiumemanacio tartalma nagyobb 1 Ernánknál, kénhydrogén tartalma pedig nagynak mondható, így a „Lajos" forrás vize mint ásványos víz kiválóna'k mondható. A kalcium és magnézium arányszáma a víznek dolomitból való eredéscl bizonyítja. Szabad széndioxidtartalma 1000 gr. vízben 2.2233 g. azaz 1126 cm

3. Ez az oka annak, hogy a vizet palackozni nem lehet, mert a palackozásnál nagyobb széndioxid veszteség állhat elő, így a víz elveszíti üdítő tulajdonságát. Kénhydrogén tartal-