Hidrológiai Közlöny 1946 (26. évfolyam)

Andor György: Előmunkálatok az országos ivóvízellátási program megvalósításához

124 Andor György veknél a súrlódási együtthatót „c"-t a Kutter féle képletből számítjuk, míg az azbesztcememtcsőveket a Ludin képlet alapján méretezzük. Bár az azbesztcementcső nagyobb simasága valószínűvé teszi a vascsőveknél nagyobb emésztő képességét, mégis a két számítási mód olyan különbséget ad, ami a határréteg vastagságának illetve a relativ érdesség figyelembe vételével, különösen nagyobb átmérőjű (200 mm.-nél nagyobb) csőveknél túlzottnak látszik. ^ " 1 i 1 El kell tovább dönteni azt is, hogy a csővezetékek méretezésénél a súrlódási ellenállást a Kutter, Ludin, Forcheimer vagy más alakban vegyük figyelembe bármelyik csőanyagnál, mert hiszen a vízmozgás a különböző anyagú csővekben hasonló és csupán az érdességtől függő állandó különböző megválasztásának van meg az indokoltsága. Ugyancsak kísérleti úton kell eldönteni azt a kérdést is, hogy csökken-e számottevően a súrlódási ellenállás, ha a csövek

1 építési hosszát növeljük és ezáltal az illesztések számát csökkentjük. A vízfogyasztásbeli ingadozások kiegyenlítésére és a tűzoltási célból tárolandó vízmennyiség nagyságának vagyis a víztartó űrtartalmának a megállapítása sem lezárt ügy. Elméletileg a vízfogyasztásbeli ingadozások kiegyenlítésére a legnagyobb napi vízfogyasztás 20—22 °/o-át kell tárolni. A gyakorlatban a tűzoltáshoz szükséges tartalékra való tekintettel ennél több vizet tárolunk. A. legnagyobb napi vízfogyasztásnál nagyobb %-t célszerű tárolni, minél kisebb helységről illetve vízszükségletről van szó. Míg például világvárosokban a legnagyobb napi vízfogyasztás cca. 33 %-a tárolandó, addig kis helységekben ez a szám 100 °/o-ig, sőt azon túl is felmehet. Hogy a különböző nagyságú helységekben a % szám milyen legyen, az még szintén megbeszélés tárgyát képezheti Vita tárgyát képezheti még az is, hogy síkvidéki városokban, ahol szolgálati medence szamára megfelelő magaslat nincs víztornyot alkalmazzunk-e avagy hidrofort. A víztorony előnye, hogy üzemzavar esetén is rendelkezésre áll bizonyos tartalék, mig a hidrofornál ez nincs meg. Ez utóbbinál a tartalékról erőgépek alkalmazásával szokás segíteni. Költségek szempontjából a két megoldás kb. egyenértékű, ugyanis a víztorony költségével a hidroforos berendezésnél a szívómedence, az automaták, a légüstök és a tartalék erőforrás költsége áll szemben, ez utóbbiak sokszor elérik, sőt meg is haladják a víztorony költségét. A víztoronnyal szemben újabban felhozták, hogy a háborúban jó célpont a repülők számára. Nézetem szerint ez a legközelebbi háborúban már nem lesz probléma, mert az atombombák háborújában nem számít az, hogy a víztorony megmarad-e avagy nem, akkor, amikor minden elpusztul. A gépészeti berendezéssel kapcsolatban első sorban a szivatytyukkal kapcsolatosan merül fel a kérdés, hogy van-e valami javítani való. Vízvezetékeknél leggyakrabban a körforgó szivattyúk egy és több lépcsős kivitelben kerülnek beépítésre. Ezek a gyakbrlatban