Hidrológiai Közlöny 1945 (25. évfolyam)

16 Scherf Emil dr. Suess: Horusitzky és társai: Pesti old. Budai old. Ábrázolt terület kb. 47,7 km

2 86,8 km

2 104,2 km

2 Ábrázolás léptéke 1:14 400 1:25 000 1:10 000 Hidroizohipszák köze: 4 bécsi öl = lm lm 7,6 m Terepszint rétegvonalai: 2 bécsi öl = 1 m és 2 m 10 m 3,8 m Ez természetesen nem jelent kritikát Suess ifjúkori híres munkáján. Suess Edének mindössze kb. 2 tucat előzetesen megjelent, a témájába vágó közlemény állt rendelkezésre. Horusitzky 440 irodalmi kútfőre hivatkozhatott. Egyébként ennek az óriási irodalomnak az áttekintése az adatoknak mozaikszerűen helyükreillesztése talán még nagyobb munkát jelentett, mint az úgyszólván semmiből álló alkotás Suess-nél. A két munkában annyiból van hasonlatosság, hogy nem csupán tudományos érdekből, hanem gyakorlati igény alapján készült részben mind a kettő. Suess Edét munkája megírására nem kis részben az 1855 évben Bécset sújtó kolerajárvány terjedési viszonyai késztették. (Kisebb részben az 1831 évi is.) Pesten is volt kolera epidémia 1866-ban, amelynek hatására 1876 után megépült a káposztásmegyeri vízmű és ezzel Budapest egészséges fertőzésmentes ivóvízhez jutott, jóval Horusitzky munkája előtt. Míg Wienben a magaskarszt forrásainak foglalásával oldották meg a vízellátást, ami napjainkig folytonos vízhiányküzdelemhez vezetett, hiszen ma már Mürzzuschlag vidékéről is vezetnek vizet Bécsbe, addig a Duna vízszolgáltatása Wein János előrelátása révén mindig ki tudta elégíteni a fővárosunkat. Horusitzky műve tehát inkább a vízellátás javításának a szemszögéből, nem higiénikus megfontolások szerint fontos és az előzőkben említett műszaki-mérnökgeológiai-balneológiai kérdések eldöntésénél hivatott a tanácsadásra. Nyilvánvaló, hogy az olyan nagy munkák, mint a jelenleg folyó Földalatti vasútépítkezés saját kiterjedt próbafúrásokra volt utalva; azonban Horusitzky munkája itt is az előretervezésnél jó segítséget nyújthatott és a nagykörúti kereszteződésnél talált viszonyokat Horusitzky műve szinte tökéletesen előrejósolta. Az a szép siker, amely a Horusitzky által vezetett műszaki kollektíva működését koronázta, mégegyszer visszavezet Henrik bácsink szeretetre méltó egyéniségéhez, ahogyan nekünk idősebbeknek még az emlékünkben él. Mi az a titok, mely hozzásegítette, hogy különböző foglalkozású, életfelfogású munkatársai szívesen fogadták vezetését? A feleletet erre már 1892-ben megadta Exner Vilmos technológusprofesszor híressé vált székfoglaló beszédében mint a Hochschule für Bodenkultur rektora. Ö ezt mondta: ,, ... a legfőbb okosság és egyúttal legmélyebb bölcsesség is a hivatásban, a társadalmi és a köz-életben a: jóindulat." (Exner eredeti szövegében: „Wohlwollen".)