Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Szakosztályi ügyek az 1944. évről - I. Évzáró ülés 1944. I. 26-án

68 nagy része kiÖmlene. Ezen tényleg meglevő rést Buda s Óbuda varosának 5200 ölnyi hosszúságú vonalán előforduló számtalan hévforrásai képviselik." „Az érintett nagy víztartó Pest alá húzódik, itt a települési viszonyok alig térendenek el a Budai hegyekben ismertektől;" „a Pest városa alatt elterjedő nagy vastagságú vízhatlan rétegeknek áttörése után hévvízre kellene jutni, mely azon oknál fogva, hogy a Budai hegyek tövében északtól délre terjedő víztartó vízhatlan fedője miatt hideg vízzel többé érintkezésbe nem juthat, a budai hőforrások ismeretes legnagyobb hőfokával bírnia kell; miszerint végre a Pesten tervezendő fúrás által reményelhető hévforrás egyszersmind felszálló forrás ib leend." Még ugyanabban az évben Pest város tanácsának ajánlatot tett artézi kút fúrására a Városligetben. Elgondolása az volt, hogy a kiscelli agyag átlag 5° alatt lejt Pest felé, tehát éppen úgy. mint a Margitszigeten. Az agyagnak ezt a lejtését feltételezve az artézi kút 419 m. mélyen „érte volna el célját". Pest városa ezen üz alapon határozta el az artézi kút elkészítését. „A számítás azonban csalódáson alapult", mert a kiscelli agyagot csak 579.fc m. mélyen érte el a fúró. „A 345.5 m. és 360.96 m. közti édesvízi réteg lerakódása után kétségen kívül süllyedésnek kellett beállnia, mely ezen rendkívüli dislocatiora szolgáltatott alkalmat" írta Zsigmondy az artézi kút fúrásának történetét és tudományos eredményeit összefoglaló munkájában. (A városligeti artézi kút Budapesten, 1878.) A fúrás megindítására és menetére vonatkozólag a kút befejezése előtt az artézi kút fúrására felügyelő bizottság 1878. február 13.-án tartott ülésében összefoglalta az addig történteket és Budapest tanácsának jelentést lett a következő címen: „Budapest főváros tekintetes Tanácsához jelentése az artézi kút fúrására felügyelő bizottmánynak a munka megindításától mostanig történtekről." Ebből a jelentésből érdemes rögzíteni a következőket: „A főváros balparti részén, a természetes meleg forrásvízfürdők hiánya már a század első évtizedében báró Brudernt arra indította, hogy az akkori városi tanácstól a Rákos torkolatával szemben eső, most már elkotort, úgynevezett fürdősziget bérletét kérje, mely szigeten kérelmező az ott levő forrásokból meleg fürdőt kívánt létesíteni. A bérlet megköttetett, azonban a fürdők építése elmaradt. Az 1861. évben dr. Siklóssy ugyancsak ezen sziget meleg vizét kívánta a városba bevezetni. Azonban a vele megindított tárgyalások is eredménytelenek maradtak. Csak midőn 1866-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök a földtani társulatban tartott előadásában kimutatta, hogy a pestvárosi területen egy artézi kút fúrása sikerre vezetne, s ezen ki-