Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Pávai - Vajna Ferenc dr.: A víz élete a földben

A víz éíete a földbon 51 ugyanilyen vagy hasonló fizikai és kémiai folyamatok által való kőzetmetamorfozisa.* Valósággal megkönnyebbülten látjuk, hogy néhány elemi fizikai törvényszerűség szemelőtt tartásával az eddigi erősen bonyolultnak látszó hidrologiai, hidrotermális, vulkánologiai, telepisniereítani és ásvány-kőzettani problémák a felszínen és a szilárd földkéreg aránylag magasabb régióiban simán levezethetők. összegezve a röviden eddig elmondottakat és hangsúlyozva különösen már a normális geotermikus gradiens alapján is a föld belseje felé fokozatosan emelkedő hőmérsékleti viszonyokat, aggályok merülnek fel a W. M. Goldschmidt elgondolása szerinti 1200 km- vastag szilárd kőzet földburokra vonatkozólag, mert hiszen 1200 km. mélységben 40.000 C. fok hőmérséklet adódik ki, amelyik hőmérséklet sok elem és vegyület kritikus hőmérsékletét * Itt kell reámutatnom földünkkel kapcsolatosan ama fizikai törvénvzerűségre is, hogy kisebb fajsúlyú testek nem merülhetnek bele a nagyobb fajsúlyúakba, tehát a kisebb fajsúlyú litoszféra részletei, a kontinensek sem merülhetnek belie a nagyobb fajsúlyú Föld belsejében levő belsőbb zónákba s azokban nem úszhatnak: csak beleolvadhatnak. (Lásd Dr. Schmidt E. R.: Geomechánikaí tanulmányok ,stb. Bány. Koh. Lapok. 1914. évfolyam 9— 10. száma.) Tehát nem áll nxeg Schmidt tanulmánya I.II, III ábrájának alapábrázölása nemcsak azért, hogy nincsen a föld »elejében (ércburok) s a kőzetburok — amint láthattuk — vékony — sokkal vékonyabb, mint eddig gondolták —, hanem azért sem, mert a kisebb fajsúlyú litoszféra nem merülhett bele a nagyobb fajsúlyú ,,magmazóna''-ba annyira, amint ezeken az ábrákon tüntetik fel s különösen valószínűtlen, hogy a kőzetburoknál hidegebb mélytengerek alatt a kontinensek vastagságánál 6—8-szor vékonyabb szilárd kéregrész legyen csak, mert ez ellent mondana az egyen • súlyra való törekvésnek, az izosztázia törvényének s a magmazónában úszó, mozgó kontinensek éppen a tengerek alatt fetjenék ki az orogenezist. a hegyképzödést. Tudjuk, hoey az égitestekről nem ötletszerűen szakadnak ki egves részek, hanem a centrifugális mozgásnak megfelelően gyűrűszerűén ("Szaturnusz), tehát erőszakolt a csak a Csendesóceán helyéből kiszakított Hold anyaga. îlogv a Csendesóceán alatt ,,nagy-fajsúlyú, bázikus tömegek szerepelnek" s azt a merev tömeget a gyűrt lánchegységek „körülfolylyák" legfennobb annak a bizonyítéka, hogy itt az Egyenlítő táján dudorodott és hűlt ki az első földkéreffgyűrű s ez á szilárd Paeifikum nagvfajsúlyú tömegével a legősibb kihülésű kéregmaradvány, amelyik még csak most van mint szedimentáciiós medence orogenetikus előkészítésben, mert mint első kihűlési termék a legkevésbbé hidratizálódott. Ennél fiatalabbak, de már orogenetikusan fbegdolgozottak a masszívumok, vagy kontinensek belsejében levő gyűrt bázisú táblák s fokozatosan fiatalabbak a mai lánehegvségek, de ez nem a magmazónában ,.jéghegyek mód iára" vnló idie^<vlnús7ásn a kontinenseknek, hanem az egyik oldalon letarolt, erodált, dcnudált ho^iységek és a másik oldalon a szédimentált medencék egvensúlvkűilönbség'ből származó egyszerű izosztatikius folyamatokra visszavezethető orogenet'kus he,gvké;pződés vándorlás, amihez nem kell semmiféle „nasytektonika". mert annak a nagvtektonikának a fizikai alapia elhibázott: a kisebb fajsúlyú test mem merül bele a nagyobb faisúlyúba, mint a iéghegv a vízbe, hiszen láttuk. hogv a litoszféra, a föld kőzetburka nem lehet olvan és nem ís olyan összetételű, mint a magmazóna. A viszony lényegesen különbözik attól, ami a víz és a jég között van !