Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

28 Ven dl Aladár dr. A Székesfőváros tanácsának 1904 évi április 22-én 43.592. szám alatt előterjesztett kérelmére a Székesfőváros tulajdonában levő Rudasfürdő és Sárosfürdő (Szent Gellért-fiirdő) és a Heinrich Kálmán dr. és társai tulajdonát képező Rácz-fiirdő (Szent Imre-fürdő) gyógyforrásai részére a m. kir. földmívelési miniszter úr az 1885:XXIII. t. c. 16. §-a alapján 45263/1921. V. 9. II. ü. o. szám alatt már egy közös védőterületet állapított meg. A 6. számú ábra az engedélyezett védőterületeket tünteti fel. Egy pillantás erre a térképre, azonnal meggyőz arról, hogy a védőterületek részben fedik egymást. Ez a térkép maga is felhívja a figyelmet a közös védőterületre. Ez a térkép arról is meggyőz, hogy a gyógyforrások védelme céljából az eddigi védőterületek határvonalai nem mindenhol felelnek meg mai ismerteinknek a gyógyforrásokról. Példaképen megemlítem, hogy a Széchenyi-gyógyfürdő védőterülete nyugat felé a Duna bal partján, a Szent Gellért-, Rudas- és Szent Imre-gyógyfürdő közös védőterülete a Duna jobb partjának vonalán húzódik. A Duna a védőterületből kiesik. Miként a földtani részből kitűnik, a melegvizet szolgáltató kőzetek a Duna alatt is megvannak. Sőt a dolomit a Ferenc József- és az Erzsébet-híd között levő szakaszon egészen a Duna medrébe behúzódik a felszínen. Szabó József, a budapesti egyetem néhai tanára még látta hetven évvel ezelőtt azokat a dolomitsziklákat a Duna medrének alján, melyeket később hajózási szempontokból eltávolítottak. Egyébként magának a Dunának is bizonyos kiegyenlítő hatása van a gyógyforrásokra. A földtani rész már említette, hogy a budai gyógvforások fakadási pontjainak magassága a Duna átlagos magassági helyzetétől fiigg: A pleisztocénben az akkori Duna partjának magasságában fakadtak a meleg források, ma a mai Duna partján. Az utolsó években végzett mérések szerint a budai melegforrások vízmennyisége és a Duna vízállása között félreismerhetetlen összefüggés van, melyet néhány forráson már Molnár János is felismert. A Duna magasabb vízállása általában a források vízmennyiségének növekedését vonja maga után. À budapesti meleg és langyos gyógyforrások számára engedélyezni kért védőterület. Tekintettel az előzőkben előadott földtani és hidrológiai viszonyokra s figyelembe véve a vízjogi törvény követelményeit és a kiadott rendeleteket, bátorkodom a budapesti meleg és langyos gyógy források számára a védőterületeket a következőkben javasolni.