Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)
Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete
22 Ven dl Aladár dr. A kémiai összetételről röviden elmondottakat az alábbi táblázatban közölt adatok — melyeket javarészben Weszehzky Gyula (10.) állított össze, az utolsó két rovat adatait Kárpáti Jenő elemezései szolgáltatták — számszerűen mutatják (L. a tábláza tot.) A védőterület szempontjából lényeges annak a kérdésnek megvitatása, hogy vájjon a meleg és langyos gyógyforrások vize között kimutatható-e közvetlen összefüggés? A földtani fejtegetésekből kitűnt, hogy Budapest területe jellegzetes rögös felépítésű. Elméletileg a különböző helyzetű vetődési síkok közvetítése révén a nagy mélységekből fölfelé jutó vízáramlások között — éppen a vetődéseken keresztül — igen nagy mértékű összefüggésnek kellene lennie. A vetődési síkok mentén azonban sok heben a kőzetek annyira szétzúzódtak és elfenődtek., oly nagy mértékben, hogy az egész vetődési sík vagy csak egy része mentén kolloid szemnagyságú, vizet át nem eresztő kőzetsávok választják el a vetődött rögöket egymástól. Ilyen impermeábilis közbeiktatások több helyen előfordulnak s a meleg víz összefüggését több helyen megszakítják. Ez annyit jelent hogy a meleg források nem csupán csak egy víztartójáratból a felszínre kivezető nyílások, hanem csaknem mindegyik forrásnak külön-külön főjárata alakult ki s ezek a főjáratok nagy mélységre lenyúlnak. Ezek a főjáratok a forrásoknak bizonyos önállóságot s függetlenséget biztosítanak, A főjáratok azonban szűkebb járatokkal össze is függhetnek egymással. Az összefüggés foka azonban előre nem számítható ki. Lehetséges, hogy egymás közvetlen közelében fakadó források között sem sikerül a közvetlen összeköttetést kimutatni. Lehetséges az is, hogy egymástól messze fakadó források is erősen összefüggnek egymásai.
