Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

14 Ven dl Aladár dr. vaiban édesvízi mészkő rakódott le a Duna árterületének iszapos, homokos, kavicsos üledékére (Várhegy, Mátyáshegy keleti pereme a kiscelli fennsíkon. Táborhegy keleti szegélye; az Ürömhegyen, Péterhegyen. Rózsadombon, Lipótmezőn, stb. is melegforrások fakadtak). A 3. ábrán a pleisztocén Duna üledéke (6) fölött ömlött ki a melegforrások vize, amelyből az édesvízi mészkő (7) rakódott le. A melegforrások tehát az említettek szerint kezdetben nagyjában Dny-Ék-i irányú vonal mentén törtek fel. Később, a jégkorszak elején, már nagyjában É-D-i irányban sorakoztak egymás után. A termák vonalának ..ez az átfordulása a Gellérthegy" körül, mint forgási középpont körül ment végbe. Ezért ezen a hegyen a régibb, kovasavat lerakó források nyomait és a mésztufát lerakott fiatalabb melegforrások nyomait egyaránt megtaláljuk. (Schaf arzik). A jégkorszak vége felé a Duna a ..termák vonala" mentén medrét mélyítette. Saját hordalékát jó részben elhordta. Közben a budai hegyek mai tájékáról kelet felé elkanyarodott. A mai kor elején a Duna visszatért nyugat felé a hegység tövéhez a Várhegy tetejénél mintegy negyven méterrel mélyebb szintben. A Duna, vizének alámosó működése következtében a Mátyáshegy—Táborhegy keleti tövében az édesvízi mészkő alatt kiscelli agyagot erősen kimosta s így a mészkőtelepek keleti része lassanként erősen letöredezett. A Duna szintjének mélyebbre szállásával karöltve a Svábhegy, Rózsadomb. Várhegy, Naphegy, Gellérthegy, Sashegy, stb. tömege közt megszűnt a közvetlen magasabb térszíni összefüggés a közöttük bevágódó völgyek kialakulása következtében. A jelenkor újabb időszakában a Duna a budai oldal északi és déli részén ismét kelet felé távozott a hegység tövétől és lényegében a mai medrét foglalta el (3. ábra). Egyik ága a Nagykörút tájékán húzódott. Az Óbudán s a Lágymányoson visszamaradt lapos terület a Duna ó holocén üledékeivel borított terrasza. A Duna szintjének mélyebbre jutásával karöltve járt a nie leg források fakadási helyének mélyebb szintre szállása. A források leszállottak a fő vetődési sík mentén a mai „termák vonalára" a Duna jobb partján. Természetes melegforrások csak ott folynak ki a felszínre, hol a térszín nem sokkal magasabb a Duna tükrénél. A fakadási pontok magassága 96.5 m és 104.91 m között van a tenger sz. f., részben azonban a Duna medrében is A felszínretörés magasságára hat a Duna vízállása és a légnyo más.