Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Földvári Aladár dr.: A kőzetek vízvezetőképességének tényezői

A balatonfüredi Quadt-fóle kút foglalása 11 kívül 4,9 m vastag vizet tartalmazó agyag, agyagos-iszap, részben a Balatonfüred feletti mezozóos üledékekből mosódott ki, egyrésze azonban a Balaton iszapja. A kút nyugati oldalán, ahol a tereplépcső volt észlelhető, mintegy 35°-os lejtéssel, a kút a klinker peremétől számítva, 1,8 m-re szivárgóárok létesült, melynek szélessége kb. 0,4 m, mélysége 1 m körüli, az alja, vizet át nem eresztő beton, felette mosott — durva nagy kavics kb. 0,4 m és ugyanannyira becsülhető a homok is. Ez a vízelvezető árok a lejtő felől odasiető szennyezett csapadékvizet fogja fel. A vizet tartalmazó agyag felett 0,8 m vastag döngölt agyag a felszíni vizeket fogja fel. A klinker téglán belül, kiálló peremet alakítottak ki és ezen az alsó fedő lett elhelyezve. A klinker védőfal felső része aszfaltba ágyazott klinker volt és mintegy 0,2 m-rel állt ki a felszínből. Erre az aszfaltba ágyazott klinkerre helyezték a vasbeton fedőt. Több, mint 25 év telt el azóta, a második világháború és az időjárás viszontagságai tették próbára a kutat, mely jelenleg is mint „Jókai-kút", egyik erőssége a Balatonfüred melletti szénsavas forrásoknak.