Hidrológiai Közlöny 1944 (24. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete

/ Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. 7 A Budai-hegység távolabbi nyugati környékének a süllyedése tovább folytatódott s a lápos telideteket tenger borította el. Ké sőbb Budakeszi és a Svábhegy területe is kissé mélyebb szintbe került s itt a tenger partvonala mentén durva kavics rakódott le (Budakeszi, Makkosmária, Svábhegy nyugati lejtője, stb). Ugyanezeken a területeken a további mélyülés folytán szénnyomos me'.szmárga, majd miliolás mészkő rakódott le. Csak a további süllyedés folytán borítódott el a Budai hegység területének többi része az ßN

Y felől ide nyomuló tengerrel annyira, hog\ csak a magasabb pontok emelkedtek a tenger tükre fölé magas sziget alakjában (Hármashatárhegy. Csúcshegy Jánoshegy, Svábhegy, Sashegy. Budaőrsi hegyek, Csíki hegyek, stb. legnagyobb területei). Ekkor, a felső eocén vége felé, rakódott le ebből a tengerből sekély mélységű parti képződmény alakjában az orthophragminás és nummulinás mészkő. Ez a mészkő hidrogeologiai szempontból ugyanolyan szerepű, mint a dolomit és a dachsteini mészkő. Az észak felé messze terjedő felső eocén tenger a főváros közelebbi környékén Budakeszi. Hidegkút és Ürömig foglalta el nagyobb kiterjedésben a térszint. Ekkor a hegység nem végződött a mai Duna vonala mentén, hanem tovább folytatódott a mai Alföld helyén. A városligeti artézi kút szelvényében a felső eocén mészmárga igen vékony ami a pesti hegységrész kisebbfokú süllyedésére vall, a budai részeken a numniiiiinás mészkő ellenben elég vastag (még ma is 30—m). A felső eocén vége felé a budai hegyek területe kissé emelkedett, s főleg a Gellérthegy—Törökugrató vonulatnak déli részén ma is jól látszik a visszahúzódott tenger partvonala: A par ti hullámverés hordta össze azt a dolomit és szarukőtörmelékei. mely breccsúoá és konglomerátummá cementeződött össze (Gel 1 érthegy, ördögorom. Rupphegy, stb). A terület újbóli mélyülése következtében előállt mélyedésekben lerakódott a bryozoumokban gazdag bryozoás márga, majd a foramini feras budai márga, még pedig vagy a szaruköves breccsára és konglomerátumra, vagy közvetlenül a dolomitra és a dachsteini mészkőre. A felső eocéntói kezdve távoli vulkánok hamuja is belehullott a tengerbe: a numnmlinás mészkőben, a bryozoás márgában s a budai márgában vékony andezit-tufa-rétegecskék telepszenek. E márgának az oligocén eleji lerakódása után megkezdődött a terület emelkedése a Dunántúllal, egyiitt. Rövid idő multával a budai hegyek már erősen kimagaslottak s erős lepusztulás ment végbe területükön. A pilisvörösvári medence ekkor erősen kiemelkedett s nagyon lepusztult. Majd a terület egyes részei törések mentén süllyedni kezdettek és a képződött mélyedésekbe északnyugat felől újból előrenyomult a tenger: a partvonal mentén kavics és durva homok rakódott le. ez szolgáltatta a hárshegyi homokkövei (Hárshegy, Vadaskert, Budakeszi). A homok és