Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)
Dr. Mados László: A szikesedés és a víz
A szikesedés és a víz. 9 ' A 3. sz. táblázat az 1935—41. évek Mezőhegyesen mért havi csapadékösszegeit tünteti fel, a víztárolás és a vízfogyasztás időszakaira külön-külön csoportosítva, a M. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet adatai alapján. Az átlagos nedvességű évek csapadékforgalmára vonatkozólag joggal fetételezhetjük azt, hogy a téli félévben felhalmozódott csapadékot a növényzet a nyári félévben maradék nélkül kihasználja. 1935-től kezdődőleg egészen az 1939-es termelési időszak bezártáig tehát csapadékvízfelesleg Mezőhegyesen nem mutatkozott. Azzal számolva, hogy 160 mm csapadék átlagosan 100 cm mélyre áztatja be a holtvíz-tartalomig kiszáradt talajt, ezeknek az éveknek téli félévében a beázás mélysége 115—147 cm között mozgott. 1939—40. telén azonban az októbermárcius időszakban kivételesen sok, 348 mm csapadék hullott Mezőhegyesen, ami már 217 cm-es beázási mélységnek felel meg. Tekintettel arra, hogy a rákövetkező termelési időszak (1940) csapadékmennyisége is erősen az átlag fölött volt (459 mm), ebben az évben már nem számolhatunk a talajban elraktározott csapadékvíznek maradéktalan elfogyásával, úgyhogy a következő hidrológiai évre is visszamaradhatott bizonyos mennyiségű csapadékvíz a talaj mélyebb, 2 m körüli rétegeiben. Ez a visszamaradt csapadékvíz — tekintettel a következő két téli félévnek (1940—41., 1941—42.) és a közbeeső 1941. év nyári félévnek is csapadékban nagyon dús voltára — hosszú ideig stagnálhatott a talajban, sőt az 1940—41. és 1941—42. téli félévek csapadékaiból bizonyos mennyiség a beázás mélységét is növelhette. Mindez arra mutat rá, hogy mezőségi viszonyaink között is a csapadékvíz időnként az átlagnál tekintélyesen mélyebbre bejuthat a talajba. Most lássunk ugyancsak a mezőhegyesi viszonyok között a talajvíz szintjének ingadozását, a 2. sz. táblázat adatai alapján. A mezőhegyesi megfigyelőkútban az 1937. évben, amikor a megfigyelések megindultak, a talajvíz szintje az egész esztendő folyamán 6 m alatt maradt s a következő két esztendőben is csak kivételesen emelkedett néhány cm-rel a 6 m fölé. A talajvíz nagyobbarányú emelkedése 1940 tavaszán indult meg és az őszi, átmeneti süllyedésektől eltekintve folyamatosan tartott egészen 1942 májusáig, az akkor észlelt 219 cm-es maximális havi átlagértékig. Ha azután a talajvíz mindenkori szintjéhez hozzászámítjuk a kb. 1 m-es vastagságú kapilláris vízzel átitatott réteget, akkor helyes képet nyerünk arról, hogy a talajvíznek és a talajvíz felszínéről kiinduló kapilláris víznek felfelé irányuló mozgása milyen magasságig érezteti hatását a talaj szelvényében.
