Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Mados László: A szikesedés és a víz

6 Dr. Mados László. Az alföldi mezőségi klímának megfelelő talajtípus tehát csak ott alakulhat ki, ahol ezt az évenként ismétlődő, de legfeljebb 2 m mélységig érvényesülő kilúgzódási folyamatot semmi sem zavarja meg. Ahol a téli félév csapadékai mindig zavartalanul átnedvesíthetik a talajt, az ebben az időszakban lehulló csapadék mennyiségének megfelelő mélységig és a vegetációs időszakban a növényzet a télen átnedvesedett mélyebb talajrétegek vízkészletét ismét zavartalanul ki tudja használni. Ennek előfeltétele egyrészt az, hogy a talajban megfelelő (kb. 2—2,5 m) mélységig ne forduljon elő olyan vizet záró, vagy vizet nehezen felvevő réteg, amely a folyamatos téli beázást vagy a növények gyökérzetének a mélység felé való kiíterjeszkedését megakadályozná s másrészt az is, hogy a csapadék-víz forgalmát lebonyolító felső, kb. 2 m vastag talajréteg soha se kerüljön emelkedő talajvíznek vagy a talajvíz fölött elhelyezkedő kapilláris zónának behatása alá. Megközelítően ilyen viszonyok az alföldi medence területén, elsősorban a magasan fekvő, összefüggően nagykiterjedésű lösztábladarabok ártérrel közvetlenül nem érintkező területein uralkodnak s a legjellegzetesebben kifejlődött mezőségi talajainkat valóban a Hajdú, Szolnok, Békés, Csanád, iill. Bács-Bodrog megyék területén található nagyobb kiterjedésű löszhátakon találjuk. A mélyrétegű löszben az említett csapadékvíz-forgalmat s a növények gyökérzetének zavartalan mélységi kifejlődését semmi nem gátolja. A talajvíz pedig oly mélyen fekszik a felszín alatt, hogy a sorozatos nedves esztendők hatására sem emelkedik számottevő mértékben a csapadékvíz-forgalmat lebonyolító felső kritikus talajrétegbe s ez a réteg ilyenformán talajvíznek vagy a talajvíz kapilláriis zónájának behatásától mindig mentes marad. Az utóbbi szempont már önmagában is rámutat a talajvíz szintingadozásainak talajtani jelentőségére s annak szükségességére, hogy a talajvíz állását és szintingadozásainak törvényszerűségeit a talajképződési

1 folyamatok elbírálásánál figyelembe vegyük. Lehetőséget nyújt erre az a körülmény, hogy a M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium vízrajzi intézete a Nagy Magyar Alföld területén az utolsó évtizedben száznál több talajvízszín észlelő kút adatait tartja nyilván s közli az intézet által kiadott vízrajzi évkönyvekben. Ezeket a kutakat részben a Kir. József Nádor Műegyetem vízépítéstani tanszéke, részben maga a vízrajzi intézet szerelte fel s a rendszeres megfigyelő szolgálatot állandó megbízottak látják el. Az utóbbi években a M. kir. Országos öntözésügyi Hivatal is sok megfigyelő kutat rendszeresített az öntözésre vaió berendezés szempontjából fontos területeken, főleg a tiszafüredi öntözőrendszer hálózatában és a már munkálatokba vett Tisza—Berettyó