Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Töry Kálmán: Árvíz és jégveszély

Árvíz és jégveszély. •23 kczve, a folyó egy bizonyos pontjánál a középvízi mederben már nem férnek el, s abból kilépve a szomszédos területeket elárasztják. Mivel azonban a partok nem egyforma magasak, a nagyvizek sem mindenütt lépnek ki medrükből egyszerre, ugyanannál a vízállásnál. Előbb az alacsonyabb partokat érik el, s a mögöttük lévő alacsonyabb területeket, az ú. n. laposokat árasztják el. Vájjon árvizek ezek is? Erre kétségtelenül tagadó választ kell adnunk; hiszen a víztöbblet ilyenkor még csak olyan mélyebb területeket önt el, amelyeken a víz gyakrabban meg szokott jelenni, tehát éppen ezért nem lehet jó termőföld, lakott területnek nem alkalmas, megmívelni nem lehet, csak savanyú növényeket terem. A víz megjelenése itt még veszélyt nem rejt magában, kárt nem okoz. Márpedig az árvíznek egyik jellegzetes vonása, hogy káros, veszélyes, legalábbis veszélyt rejt magában. Vegyünk egy másik példát. A folyók árvizei ellen a folyóval párhuzamosan emelt árvédelmi töltésekkel védekezünk. Az árvédelmi töltések és a folyó közti területet hullámtérnek nevezzük. Ha a víz a hullámtérre kiilép, azt elönti, vájjon árvíz-e ez már? Kétségtelenül még nem. Hiszen a hullámtér rendeltetése éppen az, hogy a középvízi mederben már helyet nem találó víztöbbletek levezetésére szolgáljon; azért a hullámtéri területek müvelését törvények és rendeletek is akként szabályozzák, hogy ott csak olyan mezőgazdasági művelést szabad folytatni, amely elbírja a gyakori és tartós vízborítást. Ezek a területek csak rétek, kaszálók, nádasok müvelésére, valamint éger-, nyár-, fűzfa és más erdők termelésére alkalmasak, melyek a vízborítást nagyobb kár és veszély nélkül elbírják. Vagy vegyük a fővárosi dunaszakaszt. Ha a Duna megárad és a víz kilép az alsó rakodó-partra, kétségkívül még ez sem árvíz. A közlekedési utat ilyenkor le kell ugyan zárni, ott rakodni nem lehet, a hajózás is kikötési nehézségekkel küzd; a károk mégsem olyan terhesek, hogy veszélyről szó lehetne. Ez tehát már nagyvíz, de még nem árvíz. Ha ellenben a víz annyira megárad, hogy eléri az árvédelmi töltés tetejét, a koronát, azt meghágja, s a töltés felett a hullámérből kicsordulva mentesített területeket önt el, akkor már igazán árvízzel van dolgunk. Ilyenkor a víz már művelés alatt álló területeket, esetleg lakott helyiségeket önt el, a növényzet szenved, állatnak, embernek menekülnie kell. Ugyanez az eset bekövetkezhet anélkül is, hogy a víz elérje és meghágja a töltés koronáját, ellenben a töltés átszakad s a nagyvíz azon át zúdul a mentesített területre. Végül bekövetkezhet az az eset is, hogy a folyónak olyan szakaszán emelkedik a vízszín eddig nem tapasztalt magasságra, ahol eddig még árvédelmi töltésre szükség nem is volt s megjelenésével a víz hasonló károkat okoz, mint a töltésszakadáson át megjelenő elöntés. Szorosabb értelemben véve tehát árvíznek nevezzük