Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Mados László: A szikesedés és a víz

A szikesedés és a víz. Irta: Dr. Mados László. A víz a talajképzödésben közismerten fontos szerepet játszik. Adott viszonyok között a víz mennyisége szabja meg a közetek talajképzödésre vezető mállásának erősségét és a víz hatómennyiségétől függ annak a folyamatnak előrehaladása is, amely a mozgékony mállástermékeknek a mélység felé mutatkozó elmozdulását eredményezi és amelyet a talajtan „kilúgozódás" néven ismer. Adott helyen a víz hatómennyisége az ott uralkodó éghajlat jellegének függvénye, mert az éghajlat szabja meg egyrészt a föld felszínére kerülő csapadék mennyiségét és másrészt a csapadékot csökkentő tényezőknek: a párolgást szabályozó hőmérséklet- és páratelítettségi viszonyoknak érvényesülését is. Ha az éghajlat behatását semmi zavaró körülmény nem befolyásolja, ill. módosítja, akkor az éghajlat jellege és a hatására kialakuló talaj tulajdonságai között az összefüggés valóban nagyon szoros. Ezen az összefüggésen alapul a talajok klima szerinti osztályozása, az orosz eredetű klimazonális talajiskola, melynek lényege sok vonatkozásban a mai ismereteink alapján megítélve is helytállónak miinősíthető. A talajnak és az éghajlatnak összefüggésére legvilágosabban Szibircev talajosztályozási rendszere utal, amely a Dokucsajev-iskola nyomán alakult ki a mult század 90-es éveiben. Ezen talajosztályozás szerint a nagy kiterjedésben előforduló talajféleségek főleg az éghajlat bélyegét viselik magukon. Ezek a tisztán klimahatásra kialakult talajféleségek az európai Oroszországban az éghajlati viszonyok változását követő hatalmas kiterjedésű, kelet-nyugati irányban húzódó övekben, ú. n. „zónák"-ban fordulnak elő s ezért Szibircev rendszere ezeket zonalis talajoknak nevezii Ilyenek a laterit-talajok, a félsivatagi steppetalajok, a mezőségek talajai, a szürke erdötalajok, a podzolos turfás és tundra-talajok. De már Szibircev rendszere is rámutat kivételekre. Tala-