Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vendl Aladár dr.: Elnöki megnyitó a 25 éves fennállás ünnepi ülésén

8 Vendl Aladár is. 1929-ben a VII. és VIII. kötet, azaz az 1927—28. kötet. Ezentúl évenként egy kötet látott napvilágot s 1941-ben megjelent a XXI. kötet első fele. A cikkek magyar és idegen nyelven jelennek meg. A szakosztály eddigi működése is megmutatta, hogy valóban igen nagy hiányt pótol. Kitűnt, hogy a közös tárgyról gyakran igen eltérő szempontok és célok érdekében dolgozó különböző élethivatású szakemberek együttes munkássága, gondolataik, kutatásaik eredményeinek kicserélése, a bepillantás egymás munkásságába, a különböző felfogások megismerése megbecsülhetetlen eredményekhez vezet. Megemlítem például, hogy szaküléseinken gyakran ugyanarról a tárgyról ugyanazon ülés keretében mérnök, orvos, vegyész és geológus tartott előadást. Csakhamar a szakosztály működésére szélesebb körben is figyelni kezdettek s a székesfőváros, a földmívelésügyi minisztérium, az iparügyi minisztérium, a gyógyforrástulajdonosok és más magánvállalatok is előmozdították támogatásukkal a szakosztály törekvéseit, amit az élők közül talán én láttam legjobban, minthogy a szakosztály adminisztrációja a vezetésem alatt levő műegyetemi intézetben bonyolódik le. Szerénytelenség volna, ha ezen a helyen a Hidrológiai Szakosztály eredményeit dicsérném. A tárgyilagosság kedvéért azonban megemlítem, hogy szaküléseinken 692 nagyobb előadás hangzott el; ezek legtöbbje a Hidrológiai Közlönyben látott napvilágot. 1939-ben 68 külföldi egyesülettel, illetőleg folyóirattal voltunk csereviszonyban s Szakosztályunkat a külföldi szakemberek is nagyrabecsülik. A negyedszázados munka a vízi kérdések nagy csoportjának úgyszólván mindegyik ágazatával foglalkozott. Ez a munkásság a gyakorlati szempontokat sem mellőzte. Az eredményeket a gyakorlati élet szolgálatába állította; a többi között különösen a közel jövő gyakorlati jellegű vízi munkáinak megindulásában igen fontos megfigyelési adatokat és komoly alapokat nyújtott. így például nagy érdemeket szerzett a szakosztály Budapest gyógyforrásainak tanulmányozásában és ismertetésében, az ivóvíz és gyógyvizek felkutatásában és felhasználásában. Elkészítette 1924-ben a brüsseli Palais des Nations nemzetközi múzeumának magyarországi termei számára Budapest székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzését és grafikus feltüntetését (Schafarzik Ferenc), a budapesti fürdők és ásványos vizek történeti és gazdasági viszonyainak (Bánlaki Gyula), vegyi viszonyainak (Weszelszky Gyula) és gyógyhatásának ismertetését (Benczúr Gyula). A főváros földtani viszonyait különös tekintettel a talajvíz-viszonyokra beható részletességgel ismertette (Horusitzky Henrik). Résztvett olyan megmozdulásokban és társadalmi mozgalmakban, amelyek vízügyi kérdések megoldását óhajtották elérni. A többi között erős része volt az 1938-ban tartott országos vízellátási nagygyűlés megvalósításában és állandóan szorgalmazza az